Reggel 6:40-kor ébredek, és lassan tudatosul bennem: Ma van a nagy nap, ami miatt már egy hete aggódtam. Remegő gyomorral indulok útnak a közösségi házhoz 8-ra, hogy elvégezzük az utolsó simításokat. Rohanás a nagy terembe, ahol már javában folynak az előkészületek. Az asztalon képek, rajzok, olló, és persze az elengedhetetlen ragacs, amivel a képek kerülnek a falra. A technikus még az utolsó ellenőrzéseket végzi, a székek már a helyükön. Későn érkeztem volna? De nincs időm bámészkodni, már is megkapom az első feladatom. Papírtömegekkel, és egy AFM-es lepedővel a kezemben próbálok lejutni a kisterembe több-kevesebb sikerrel. Végül csak rájövök, hogy izgalmamban a rossz ajtót rángatom. Miután végeztem, már is rohanok fel. Ha nincs más dolog hátra indulás a pályaudvarokra! Iwiiiii-vel a nyugatihoz megyünk vegyes érzelmekkel várva a rendezvény kezdetét. A nyugatinál hamar ismerősökbe botlunk, de még várunk 15-20 kínkeserves percet, kezünkben a táblával, ami hirdeti, hogy mi vagyunk az AFM-esek. Próbálok mosolyogni, miközben egyre többen gyűlnek körénk, és nekem egyre jobban remeg a gyomrom. Végül csak elindulunk vissza, immár kisebb csoportunkkal. Megérkezvén a közösségi házba, máris rohanok, hogy átöltözzek Rukia ruhámba. Iwiiiii is átöltözik, és indul vissza a Deák metró megállójához, hogy elhozza a barátait. Egy gyors körbe nézés, hogy minden rendben megy-e, és végül a bejárathoz indulok segíteni. Sajnálattal tapasztalom, hogy nincs akkora tömeg, mint előző rendezvényünkön, ahol alig tudtam mindenkinek időben átadni a jegyeket. De látom, mennyi Cosplayer jön, amitől egy pillanatra elfelejtem előző gondolatom. Hamarosan megkezdődik a műsor, Naora már fenn van a színpadon, és mondja a köszöntő szöveget. Leváltanak a kasszánál, és lemegyek ellenőrizni a kis termet, ahol minden rendben menne, ha lenne felirat a Sakura Warson. De nincs rajta, így az Inuyasha negyedik movie – ját rakjuk be.  A nagy teremben AMV vetítés megy, de szinte a vetítő vászonra se nézek, már is rohanok tovább, hogy mindenki a helyén van-e. Később Keczeli Péterrel van beszélgetés, de azon ismét nem vagyok ott, hanem keresem a szervezőket, bolyongok, mert nem tudom visszatért-e Iwiiiii, és hol van Ivicicamica, akikkel a karaoke-t kell levezetnünk. Közben Kumikot is próbálom elérni, akivel arcot kéne festenünk. Naora aggódik, hogy nem érkeznek meg a Death Note filmmel. Fél 12 fele már készen állunk a karaokera, az Inuyasha filmnek hamarosan vége. Ivicicamicát próbálom elrángatni barátnői mellől, és meggyőzni, hogy most bizony ő fog beszélni. A gyomrom kezdi felmondani a szolgálatot, eszembe jut, hogy ma még nem ettem semmit, de inkább nem kockáztatom meg az evést – gondolom, és újra  a karaokera koncentrálok. Félek, rettegek. Biztos, hogy minden menni fog? Biztos, hogy tudjuk kezelni a programot? És mi lesz a laptoppal? Én még sosem használtam. Megkezdődik a karaoke, nálam lehet jelentkezni. Egy pillanatra megijedek, hogy talán kevesen leszünk, hisz szinte senki sem jön feliratkozni, de hamar tömegesen jönnek felém és Iwiiiii felé, hogy felírassák kedvenc számukat. Elindul az első szám, és csak bámulok. Tényleg sikerült. Karaoke-t csinálunk. A második számnál probléma adódik. Berezonál a mikrofon, minden sípol, az emberek fogják a fejüket. Itt a vége?? Rohanok egy technikusért, aki azonnal szembe jön velem, és elmagyarázza, hogy túl közel álltak a kábelekhez az éneklők. És eszembe jut, hogy valóban figyelmeztetett, hogy vigyázzunk a kábelekkel. De, hogy ennyire? Közérdekű közleményként elhangzik, hogy a kábelekkel vigyázni kell, majd folyik tovább a karaoke. Fönt a nagy teremben elvileg cosplay, és színdarab megy, amiről lemaradok. Időközben kiderül, hogy a számok csak S-ig vannak meg. Pocsék érzés mardos belül, mert órákig szenvedtünk a zenék letöltésével, rendszerezésével és kiírásával. Naora érkezik hozzánk, és int, hogy most vége a karaokenak. Sajnálom a dolgot, hisz épp most jöttünk csak bele, de nincs mese, fönn elvileg versenyek következnek. Én lent maradok, hogy vigyázzak Kumiko laptopjára, közben AMV-ket vetítünk, de kevés az érdeklődő. Szerencsére Ivicicamica jön, és próbál szórakoztatni, ami sikerülne, ha… ha nem fájna annyira a gyomrom. Lejön Kumiko, így mi fel tudunk menni. Kiderül, hogy már kerestek, arcot kéne festeni. Egy gyors megvitatás történik, hogy mit is kéne festenem, és elkezdem kipingálni egy lány arcát. Nehéz feladat, hisz ez az első arcfestésem, és a festés nem az én asztalom. Ezután (illetve azt hiszem, mert már kezdenek összefolyni a dolgok az emlékezetemben) Death Note film kezdődik. Ivicicamicával előre ülünk a földre, hisz még mi sem tudjuk mi lesz ebből. Megkezdődik a film, kis ideig nézzük mi is,  tetszik a dolog, hisz szeretem a Death Note-ot, nevetünk egy párat aztán feladjuk. Le kell mennünk, mert újra karaoke kezdődik, sajnos kevesebben vagyunk, de a lelkesedés nem hagy alább. Néha kicsit magamra maradok, és rettegek, hogy a laptopot kell kezelnem. Meg is próbálom, de nem megy, így segítséget kell kérnem. Megtörténik a legborzalmasabb: Lefagy a laptop, le kell fújnunk a karaoket, de szerencsére csak az utolsó 10 perc közben bukkan fel ez a baki. Szomorúan kullogok fel, fent kell leadnunk a Shinigami no Balladot. Van egy kis nyugtom, hisz szabad vagyok egy kis ideig. Megyek az öltözőbe, ahol már a versenyekre érkezett szavazatokat számlálják. Kérdezem, hogy miben segíthetek, semmiben, így pihenek. A lábaim úgy fájnak, mint egy kiadós túra után szoktak. Időközben megérkeznek a szinkron színészek, helyet csinálunk nekik, és máris jobban érzem magam. Egy kicsit beszélgetnek a többiekkel, aranyosak. Naora jön, hamarosan eredményhirdetés lenne. De nem találjuk azt, aki kihirdetné, ezért remegve beugrok én a helyére, és próbálok nem sikítani a lámpaláztól. Még egy kis időre próbálkozunk a Shinigamival 10 percre, aztán szólunk szinkronosainknak, hogy mehetnek a színpadra. Kumikoval kiülünk a színpad mellé, Ivicicamica és Melody kérdeznek a színpadon. Egy kicsit jobb a hangulat, és amikor autogramosztást hirdet Ivicica, az emberek megrohamozzák a színpadot. Naora próbálkozik egy elköszönéssel, de a rajongók nem látnak, nem hallanak, most már övék a terep:) Kumikoval fellélegzünk, és nézzük, ahogy a rajongók lelkesen ismerkednek/fotózkodnak kedvenceikkel. Egy kiadós beszélgetés után nincs más hátra, mint haza jutni. Ami nem is olyan egyszerű, hisz sok a cuccunk, de végül fáradtan elhagyjuk a helyszínt. És már csak arra gondolok, vége van, de most jön csak a java. Holnap meglátom milyen kritikákat írnak a rendezvényről…