Angyal és Démon
4.fejezet
Démontánc

Sora átkarolta fiút és csak sírt, könnyeinek meg sem próbált megájlt parancsolni.

Mi a baj? –Leon

A szü.. szüleim –dadogta a lány

A Szüleid? –Leon

A levél, a szüleim –Sora

Ennyit már tudunk, és mi a baj? –Leon

Sora kitörölte a szemiből a könnyeket és újra belekezdett mondanivalójába.

A Szüleim azt akarják hogy egy idegen artistához menjek hozzá és ezért küldtek nekem levelet, de azt mondták valakit elvihetem magammal, hogy el tudjak búcsúzni mert, ott kell maradnom –Nyögte ki Sora végül és újra sírni kezdett.

Aha és kit viszel magaddal? –Leon

Szerinted? –Sora

Nyugi kislány, nyugi, minden rendben lesz –Leon

Remélem –Sora

Megbeszélem Kalossal holnap, úgy tudja én Párizsba te pedig a szüleidhez mész Japánba, rendben? –Leon

Mhm, igen –Sora

Sora fáradtan vonszolta el magát a fürdőszobába hogy lezuhanyozzon. Eközben Leon a kanapén ült és a levelet olvasta. Sehogy nem fért a fejébe hogy mért csinálják Sorával ezt. Sora már frissebben jött ki a fürdőből és egy fekete pólóban és egy fehér rövid nadrágban kápráztatta el lakótársát. Lassan odament Leonhoz, leült az ölébe és izmos felső testére hajtotta a fejét.

Sora nagyot szippantott a kellemes illatból majd lassan elaludt, Leon sem bírta még sokáig.

Reggel…

Sora, sora ébredj! –Rontott be Mia de annyira meglepődött a látvány láttán hogy még az ajtót is elfelejtette becsukni. Persze a paparazzik ott voltak hogy elég cikis fotókat készítsenek.

Sora!? –Lepődött meg May

Sora –Jött meg Anna is

Sora meglepődötten nézett köbe és így hát még cikisebb képet mutattak a francia fiúval.

Áhh, ez nagyon gáz –gondolta Sora

Sora gyorsan pattant le Leonról.

Jó reggelt lányok –köszönt

Sziasztok -ült fel Leon is

Kezdhetjük az edzést? –kérdezte gúnyosan May

May! Fejezd be, tudjuk hogy féltékeny vagy, de akkor is fejezd be! –Anna

Én, féltékeny, mért lennék? –May dühösen

Mért, mért Leon nem a te partnered, együtt lakik Sorával, soroljam még? –Anna

Nem kell, kösz –May

Hagyjátok már abba lányok, Sora gyere húsz perc múlva kezdődik az edzés -Mia

Szia Sora –May, Mia, Anna

Huh, ez gáz volt –Sora

Készülj fel rá hogy holnap az egész színpad egy magazin főoldalán megjelenő rólunk készített képet és cikket fogja bújni –Leon higgadtan

Hogy tudsz te ilyenkor is higgadt maradni? –Sora

Az legyen az én titkom –Leon

Na, már visszaszoktál hozzám, igen tökéletes mehetünk edzeni –Sora, majd kihúzza Leont és már rohan a színpad felé.

Végre, edzés! Milyen régen edzetem –Áradozott Sora

Inkább melegíts –Mia

Végül egy húsz perc múlva Leon is megérkezett, miután elment Kaloshoz és elmondta a tényállásokat.

Sora több érzést bele, May Sora épp most veszi el tőled a szerelmed, gyűlöld –Mia, dührohamot kapva

Mia bepöccent –mondta lihegve Sora az egyik trapézon ülve.

Yuri, Leon, ti jöttök –Mia

Megőrülök, ma mindenki pinokkiót játszik?! Érzést bele, érzést, tudjátok mit jelent az a szó? -Mia

Na várj megpróbálom én –Lépett Kathy a terembe

Leon, kit utálsz a világon a legjobban? –Kathy

Kathy azt hiszem Leon Yurit utálja a legjobban –Mia

Az nem számít, nah, szóval az a személy rendesen felhúzott és meg akarod ölni, ezt szeretnénk látni –Kathy

Felőlem –Leon

Azért ne annyira hevesen –Yuri

Látod Mia, így kell ezt, ha most azt mondanám ölje meg, megölné, mint kutya a sípra, érted –Kathy

Akkor hozzak sípot? –Mia

Én meg mindjárt hozok halat a felhúzott cicának -Yuri

Tényleg –Layla

Nem úgy gondoltam –Yuri

Hanem hogy? –gúnyolódott Leon

Hülyékkel vagyok körülvéve –Mia

Pont te mondod –Sora

Visszatérhetnénk az edzésre? –Rosetta

Ha annyira akarod, Rosetta és Anna, tiétek a trapéz –Mia

Érzést bele –Kuncogott May

Figyeljen már valaki rám is! –Anna

1 órával később az edzés után…

A gépünk 10-kor indul –Sora

Biztos –Leon

Két nappal korábban érkezünk, lesz időnk körülnézni –Sora

Úgy se láttam még japánt –Leon

Pedig gyönyörű hely leszámítva, hogy kevés Artista iskola, és színpad van –Sora

Akkor keresnünk kell egyet, mire visszajövünk már nem lesz sok időnk gyakorolni az előadásra –Leon

Ha visszajövök –Sora és néhány könnycsepp jelent meg az arcán

Ha? Semmi ha, visszajössz és késsz –Leon

A Reptéren…

Melyik a mi gépünk? –Sora és kétségbeesetten körbe néz

Erre van, gyere, mielőtt a paparazzik gyanút fognak –Leon

Ideges vagyok –Sora

Nyugi, nem lesz baj egy hét és újra itthon vagyunk –Leon

Remélem –Sora

Gyere –húzta fel Sora Leont –Beszélnem kell veled

Miről? –Leon

A Szüleim, csak előadáson láttak, tehát nem ismernek esetleg csak az újságokból, tehát újra a rideg Leonnak kell lenned, és csak a munkatársam vagy, megértetted?

Ne nézz hülyének azért –Leon

Rendben –Mondta Sora majd megcsókolta partnerét- Az utolsó csók

Szépen visszasétáltak a helyükre és nagyjából 20 perc múlva leszállt a gépük. Miután leszálltak Sora szülei már várták őket bár arra nem számítottak hogy Sora Leonnal jelenik meg.

Anya, apa sziasztok –Sora

Ő kicsoda? –Szegezte Sora apja a kérdést lányának Leonról érdeklődve

Ő Leon Oswald a partnerem –Sora

Jónapot –Leon

Gyertek, elviszünk a szállodába benneteket –Sora anyja

Leon szó nélkül sétált Sora mellett és egyre csak a levélen rágódott, nem hitte volna hogy Sora szülei álltak volna a háttében, ő inkább másra gondolt.

Megérkeztünk –Sora apja

Sora még ránézett Leonra és látni vélt egy kis utálatot és a mit érdekel engem, mért is jöttem el kifejezést az arcán. Mikor megérkeztek Sora szülei gyorsan gondoskodtam róla hogy Sora egy emelettel feljebb legyen mint Leon, bár nem mintha Leont zavarta volna ez mert hát Sora véletlenül sem a saját szobájába ment, ahol kellemetlen meglepetés várta volna.

Semmi kedvem nincs egyedül lenni egy szobában –Sora és még egy pólót vett elő táskájából.

És itt maradsz? Nem fognak a szüleid előbb vagy utóbb rájönni? –Leon

De valószínűleg, és akkor szembesítem őket a nyilvánvaló ténnyel hogy nem akarok semmi féle idegenhez hozzámenni –Sora, haláli nyugodtsággal

Kéne egy gyakorlóterem –Leon

Hát nem igazán tudom hol találunk, esetleg az iskolában, de ott nincs trapéz, azt is keresni kéne –Sora és úgy érezte újabb egy hét gyakorlás nélkül, az következik.

Hát, nincs itt valami cirkusz? Talán megpróbálhatnánk ott, jutalomból pedig egyszer fellépnénk –Leon

Lássuk csak –Húzott elő Sora egy programnaptárt az egyik fiókból

Ez lesz az –bökött rá egy cirkuszra- nekik biztos vannak trapézaik és szerintem megengedik hogy használjuk őket.

Holnap reggel majd elmegyünk és megbeszéljük az igazgatóval –Leon

Rendben –Sora és átkarolta a franci fiút

*kopogás*

Oswald úr, várjuk a vacsoránál –Sora apja

Sora? –Sora apja(Bocs nem tom. hogy hívják őket ^^”)

Apa? -Sora

Mit keresel te itt? A Te szobád egy emelettel feljebb van! –Sora apja, elég dühösen

Majd megbeszéljük vacsora után –Tért ki Sora a kérdés elől

Rendben –Sora apja

Lent a vacsoránál sora kényelmesen elhelyezkedett Leon mellett mikor ismerős arcot vélt felfedezni a tömegben.

Ken? Nem lehet, nem lehet ő az –Kezdett megijedni a lány és észre se vette hogy az említett eltűnt és már görcsösen szorítja a terítőt.

Leon bár észrevette hogy Sora feszült, úgy kellett tennie mintha nem is érdekelné.

Mhhm, szeretnék szót kapni –Állt fel Sora apja

Mindenki elnémult és Sora idegesen kereste Kent a tömegben. Nem találta ekkor egy szőkés hajú fiút látott felállni és odamenni az apjához.

Szeretném bemutatni, ezt a ifjú fiút Marcus-t –Sora apja

És ha megkérhetném a lányomat hogy fáradjon ide- Sora apja

Igen megyek de, de én, én nem akarok senkihez se hozzámenni –Lihegte a lány, miközben remegett a dühtől.

Leon, megfogta Sora-t és kihúzta a teremből. Majd lágyan megcsókolta.

Ez, ez mi volt? –Sora

Gyere most azonnal visszamegyünk a színpadhoz –Leon

Várj, legalább, legalább, egy ugrást mutassunk be, akármennyire is gyűlölöm Marcust, nem szeretném ezt a sok embert itt hagyni, csak úgy, sokan messziről eljöttek -Sora

Felőlem, de akkor gyere -Leon

Sora megfogott egy edzőtáskát és elindult Leon után. Mikor odaértek a cirkuszhoz, egy elég régi és használt teremben találták magukat, az igazgató aki beleegyezett, de csak akkor ha ma este előadják a cirkuszban is.

Több mint a semmi –Sora

És mire gondoltál, milyen ugrást adunk elő? -Leon

Hát, én Démon táncnak neveztem el –Sora

Démon Tánc? –Leon

Nos úgy kezdődne mint a Démon Spirál, lengek, és úgy forognék mint May, aztán te feldobsz hasonló keppen mint az angyalok táncánál én megtartom a pózt aztán forogni kezdek és úgy érkezek vissza a trapézra hozzád, Mit szólsz? –Sora

Megoldható –Leon

Sora felpattant a trapézra és el kezdett lengeni, egész jól ment neki a forgás, aztán gyorsan rájött May mutatványa nagyon bonyolult. Az igazgató az ajtóból figyelte őket.

Tehetséges lány az biztos, és a partnere sem semmi- Igazgató

Gyorsabban Sora! -Leon

Mindjárt Sora, ez az megvan –Sora

Sora, Sora, hol halottam már ezt a nevet? Sora –Igazgató

Sora feszülten lendült a levegőbe aztán hirtelen zuhanni kezdett, Leon ült a trapézon és figyelt.

Sora merev vagy! Lazulj el és menni fog! –Leon

Igen –Sora

Már vagy századszorra próbálták el és egyre jobban ment Sora kezdet fáradni, de folytatták, és vagy egy órával az előadás előtt tökéletes volt.

Már csak egy valami hiányzik –Leon

Mi? –Sora

A Befejezés, nincs befejezése, úgy nincs vége a mutatványnak és szart sem ér –Leon

Mhhm, megvan, lehetne olyan mintha én elbújnék mögötted, de közben te átkarolsz fél kézzel én pedig, hát hozzád bújok –Sora, közben egyre jobban belevörösödött a saját ötletébe

 Nekem tetszik –Leon

És mi lesz a jelmezekkel? –Sora

Azt megoldom én, lépett egy fiatal nő a terembe, csak mondjátok meg mit szeretnétek –Miana

Egyébként Miana-nak hívnak.

Nekem kéne egy olyan hogy a mutatvány közepén az angyal táncnál fekete szalagok repülnek szét, és alatta valami olyan legyen hogy amikor lefelé pörgök olyan legyen mintha valami burokban lennék és ez legyen átlátszó –Sora közben mutogat

Nekem mindegy, csak hasonlítson Sora ruhájához –Leon

Miana bólintott és egy fél óra múlva két jelmezzel állított be.

Remélem tetszik –Miana

Nagyon szép –Sora

Megteszi –Leon

Nyugi, mindig ilyen, tetszik neki csak nem mutatja ki –Nyugtatta Sora a dühöngő Mianát.

Gyertek már húsz perc és kezdődik az előadás –rontott be az igazgató

Siessetek –kacsintott Miana és elment

Sora és Leon felöltözött, majd Sora elráncigálta Leont hogy nézzék meg a cirkuszi előadókat. Sora boldogan vette tudomásul hogy az első sorokban szülei és a meghívottak ülnek, Marcust is látta, a düh égett a szemeiben.

Félelmetes –Sora

Mi? –Leon

Ahogy az a fiú néz –Sora

Hát, elhagyták, megszégyenítették, van oka a méregre –Leon

De ez nem csak az, olyan mintha magának akarna és –már nem tudta befejezni mert Leon megcsókolta

És most gyere mi jövünk –Leon

Sora mély levegőt vett és el kezdett lengeni. A Nézőtéren feszült csend volt. Sora végül elengedte a trapézt és forogni kezdett. A nézők félelemmel voltak tele és várták hogy a lány egy hangos puffanással talajt fogjon. Sora sikeresen ellökte magát Leontól és már az Angyalok tánca pózban volt. Majd forogni kezdett és eszméletlen látványt nyújtott ahogyan forgás közben a ruha fátyla szinte körbevette végül Leon mellett kötött ki és a megbeszélt helyzetben álltak egy trapézon.

Jó volt –Sora, miközben integetett fél karjával

Akkor mehetünk vissza? –Kérdezte Leon gúnyosan

Olyan izé vagy, de menjünk –Sora

Az előadás után 3 órával már a Los Angeles-i járaton ültek.

Nem megmondtam hogy visszajövünk –Leon

De, megmondtad –Duzzogott Sora

Leon egy pillanatra döbbent képet vágott majd odaszólt Sora-nak:

Sora, mi van a válladon?

Mii, hol ez az, mii te is látod? –Hebegett Sora

Hát ha nem egy rossz látomás igen, de mi az valami vudubaba? –Leon

Vudubaba!? Kikérem magamnak én a színpad szelleme vagyok –Háborgott Fantom

Jah, ez csak a színpad szelleme –Sora

Végre megláttál, azt hittem már soha nem látsz meg –Sértődött meg Fantom

Sora gyorsan elkapta Fantomot és elrohant a WC-ig majd lehúzta.

Ha idegesít nyugodtan küld melegebb éghajlatra, úgy is visszajön –Sora teljesen nyugodtan, közben Leon azt hitte megőrült.

Egy fél óra múlva már Sora ecsetelte Leonnak a Fantomos dolgot. Mikor telefon jött.

Háló tessék itt Sora Naegino -Sora

Szia Kalos vagyok légyszi add át Leonnak. -Kalos

Persze -Sora

Mi az már megint -Leon

Aha értem máris megyek –Tette le Leon

Hova mész? –Kérdezte Sora

Bemegyek a színpadhoz valami vendégelőadásról vagy miről lesz szó –Leon

Azzal elment…