A klánok összetétele

(régi fénykép egy szamurájklán tagjairól) 

A klánokat összetartó családi kötelékek után következett a földesúr, és a vazullusa közötti kapcsolat. Aki egy szamuráj családba született, azt már gyermekkorától kezdve arra nevelték és képezték, hogy őseihez méltó harcos váljék belőle. Ezért a sikeres szamurájsereg egy egymásra épülő családi viszonyrendszerre épül. Amelyet  a házasság, a felelősségvállalás, és a kötelezettségek erősítettek meg. Ilyen kötelezettség volt például a becsületbeli tartozás a felé a harcos felé, aki megmentette bajtársa életét. A klánok szövetsége az egyik leggyengébb köteléknek számított, különösen akkor, ha csatára került a sor. Ilyenkor az ingatag szövetség gyorsan árulóvá válhatott.

(harcoló szamurájok)

Hasonlóan gyenge társadalmi kapcsolatok fűzték egymáshoz a gyalogosokat, akik a stamurájok földjén dolgoztak, de nem voltak családi kötelékek, sem társadalmi státuszuk. Ám az erőszakkal toborzott parasztokhoz képest, még ők is hűséges, és megbecsült katonáknak számítottak.
Aki szamuráj volt, legyen szó bármelyik korról és bármelyik seregről, az a katonai elithez tartozott. Kezdetben abból lehetett szamuráj, aki rendelkezett a két alapvető felszereléssel, az íjjal, és a lóval.

 (íjjal és lóval felszerelt "korai" szamuráj)

Ám nem volt olyan időszaka a japán történelemnek, amikor a szamurájokat ne támogatták volna gyalogosok százai.

Ezzel azonban nem tűnt el a Heinan-kor szamurájseregeiből a fegyelem, és a szervezettség, csupán annyi történt hogy a nagyobb seregek helyett kisebb egységekben élt tovább. Ezek körülbelül húszfős harci alakulatok voltak, amelyekben a harcosokat családi, vagy más kötelékek tartottak össze.
Egy ilyen csoport képes volt arra, hogy a csata hevében is szervezett hadmozdulatokat hajtson végre a csatamezőn. Amíg egyikük párbajozott,  a többiek támogatást nyújtottak.   

(csatába vágtató szamurájok)