A bushidó

„A szamurájlét olyan akár a cseresznyevirágzás, gyönyörű, ámde mégis rövid”

A béke korszaka előtt a szamurájok természetesen a harc emberei voltak, akik nap mint nap szembesültek a háború borzalmaival és a rájuk leselkedő halállal. Éppen ezért ostobaság lenne azt hinni, hogy a szamurájok ne lettek volna tisztában azzal, hogy milyen veszélyekkel jár ez a hivatás.

A Heike homogatari és más művek túlzó megjegyzései a háború intézményét egyfajta elfogadható és tűrhető dologgá szelídítik. A szamurájok pedig a csoportos szolidaritás, a nosztalgia, és a sznobizmus furcsa elegyével  próbáltak megfelelni a katonaélt realitásainak. Európában ezt nevezték lovagi regénynek, Japánban az Edo-kor elején busidóként ismerték.
A bushidó alapelvei már évszázadok óta létezetek a hűség, és a bátorság személyében teset öltve, amelyeket minden szamurájtól megköveteltek.

Noha ezeket az erkölcsi normákat nem jegyezték le, az elődök hőstetteinek tanulmányozása révén a harcos megérthette a bushidó lényegét. Központi témája a halál. A krónikákat lapozva, amelyek oldalain sosem szerepeltek civilek, a mai kor embere úgy tekinthet a bushidóra és a hozzá tartozó halált is túlélő hűségre, amelyek lévén felül lehetett emelkedni a háborúk borzalmain.

A bushidó, és az európai lovagi eszmény között az a legfontosabb különbség az volt, hogy a bushidóhoz nem kapcsolódtak szerelmi szálak. A hőstörténetekben a nőknek rendszerint az önfeláldozás szerepe jutott.
A bushidó igen nagy hangsúlyt fektetett hogy egy harcos kész legyen életét áldozni uráért, vagy ügyéért.

(harakirire készülő szamuráj)

Ennek végső megnyilvánulása volt a harakiri, azaz a rituális öngyilkosság, amely egyaránt kivívta a barát, és az ellenség csodálatát . Az öngyilkossággal jóvá lehet tenni a hibákat. Emellett lehetett a tiltakozás eszköze is, vagy a harcos ily módon követhette urát a halálba.

A bushidóban különösen fontos szerep  jutott az önbizalomnak, mivel a bushidó már a puszta létezésével is megerősítette a szamurájokat abban a hitben, hogy a társadalom elitjéhez tartoznak. A bushidó azt is előírta hogy egy ország vezetőjének vagy jövendőbeki urának személyesen kell részt vennie a csatákban.