- Remélem Matsurinak tetszeni fog a biciklipark...
   Yumie pár saroknyira járt barátnőjétől. Úgy gondolta, hogy az első szünidei napon elviszi barátnőjét egy kis térre, ahol hatalmas ugratók vannak biciklik számára, és mindig, már korán reggel óta több százan vannak ott.
  Mindketten imádták ezt a sportot, és Yumie hitt benne, hogy Matsurinak annyira megtetszik a hely, hogy aztán majd ők is elmennek oda biciklizni.
  Mikor a lány már majdnem elért a kapuhoz, szörnyű és hosszú sikoly csapta meg a fülét.
   - Mi volt ez?! - kérdezte ijedten. A benne élő kíváncsiság nem hagyta nyugton, tehát elfutott a hang irányába.
  Ezerszer megbánta már, hogy arra ment: egy hatalmas, sáskához hasonló bogár ijesztegette az embereket. Melső két lábából hatalmas pengék álltak ki, és ha csapott egyet, akkor több fa is kettévált.
   - Mit keres itt ez a szörny?! - sikította, és megpróbált elmenekülni.
  Az utcában már alig voltak, így a bogár pont a lányt szemelte ki, majd utána ugrott. Mikor földet ért, Yumie elesett, a szörny pedig könnyedén rátámaszkodott az egyik hátsó lábával.
   - Se... segítség - nyögte a lány, hiszen már majdnem megfulladt a bogár fogságában.
   - Ne aggódj, itt vagyok! - kiáltott valaki, majd kiszabadította Yumiet a szörny karmai közül.
  A lány kifújta magát, majd jól megnézte a megmentőjét: szőke, kék szemű fiú, igazi herceg fajta.
   - Kösz... kösz, hogy megmentettél - lihegte.
   - Semmiség, de mi lenne, ha most te mentenél meg minket? - szólalt meg Elliot közömbösen, majd arrébb lökte a lányt, pont a szörny elé.
   Yumie persze egy szót sem értett, és ijedten ugrált ide-oda, nehogy a bogár eltalálja.
   - Megmenteni?! De hát nem vagyok valami harcos kiscica, különleges erőkkel! - sikította félelmében.
  Yumie furcsa nyomást érzett a fülénél, megtapogatta, és rádöbbent, hogy egy szőrös valamit fogdos a füle helyett.
   - Úristen, mi történik velem?!
   - Tévedtél. Igenis egy harcos kiscica vagy, különleges erőkkel - idézte Elliot gúnyosan a lány szavait, aki pont a fiú orra elé ugrott.
   - Igen? Akkor miért nem tudom legyőzni ezt a szörnyet?! - mérgelődött Yumie.
  Elliot sóhajtott, majd elővett egy arany medálfélét, és a lány kezébe dobta. Az elkezdett fényleni, és furcsa jelenség vette kezdetét: Yumie táncikolva átváltozott egy macska fülü és farkú lénnyé.
   - Oké, ez egyre különlegesebb - állapította meg a lány, de nem volt ideje megbarátkozni jelenlegi külsejével, hiszen a szörny újra támadott.
  Yumie nagyon ügyesen elszaltózott a pengék elől, majd odaszólt Elliotnak egy-egyn ugrás közben:
   - Na jó, de most mit csináljak?
   - Gondolj valamilyen harci eszközre!
  Yumie felugrott egy fára, ahol ideiglenesen biztonságban volt. Megpróbált koncentrálni, majd felkiáltott:
   - Macska pálca! - a lány kezében megjelent egy jogar, aminek tetején egy szív volt, egy pár macskafüllel 'átölelve'. A jogarból erős fény áradt, ami egyenesen a szörnyet célozta meg. Az egy ideig ellenkezett, de a lány támadása erősebbnek bizonyult.
   Yumie leugrott Elliot elé a földre, kifújta magát, és mikor újra felnézett, megint normális emberalakjában volt.
   - Most pedig... magyarázatot követelek!

   Elliot a lányt a tegnapi kávézóba kísérte, és Yumienak csak ekkor jutott eszébe: a tegnap történtek valósak voltak! A kávézó mégis rendben volt, és ő is élt.
   Miután egy csöndes helyre értek, a fiú elkezdte mondókáját:
   - Te egy vadmacska vagy.
   - Hogy mi?
   - Egy vadmacska. A DNSedben benne van az európai vadmacska, ezért tudtál átalakulni és harcolni.
   - Ööö - Yumie kérdezni akart valamit, de hirtelen nem tudta, hogy mit is.
   - Nem te vagy az első. Az első csapat most pihen, ők is mutánsokra vadásztak - jött be a terembe Wesley.
   - Szóval az a bogár egy mutáns volt? - kérdezte a lány.
   - Igen. Hagy mutatkozzak be: a nevem Wesley.
  Yumie mosolygott, Elliot pedig folytatta:
   - Meg kell találnod a többi társadat, akikben olyan különleges erők rejtőznek, mint benned. De a legfontosabb: le kell győznötök a mutánsokat és ki kell derítenetek, hogy kik is állnak mögöttük. Eközben pedig... - Elliot elővett egy dobozt, amiben egy szürkés ruha volt. - a kávézóban kell dolgoznod.
  Yumie kivette a ruhát a dobozból, majd megcsodálta. Nagyon megtetszett neki. Aztán eszébe jutott valami...
   - Várjunk csak... hány óra van?
   - Lassan 11.
   - Elkéstem! - sikított föl a lány, majd Elliot kezébe nyomta a ruhát, és kirohant a kávézóból.
   - Ezt ne mond el senkinek! - kiáltott utána Wesley.
   - Holnap pedig gyere ide nyitásra!
  A lány ugyan meghallotta mit kiáltottak utána, de inkább csak rohant, hogy még utolérhesse barátnőjét, és végül mégis elmehessenek a bicikliparkba...

Következő részben: Furcsa szólás megy végig az iskolában, Yumienak pedig nem stimmel valami, így utána jár a dolognak. Vajon sikerül kiderítenie, mi az?