Tízmillió évvel azelőtt, hogy az ember megjelent a Földön, már bálnák úsztak az óceánokban. Ezek az állatok a legnagyobbak a ma élők között, de a legszelídebbek, legkecsesebbek, és legértelmesebbek közé tartoznak.
A cetek tengeri emlősök, melegvérű állatok; őseik egykor szárazföldön éltek. Két csoportra oszthatjuk őket: fogas cetekre (ahova a delfinek tartoznak), és szilás cetekre. A szárazföldi emlősökhöz hasonlóan a cetek is tüdővel lélegeznek, szoptatják kicsinyeiket, de az evolúció során jól alkalmazkodtak tengeri környezetükhöz.
A cetek a világ összes óceánjában megtalálhatók. Némelyek lagúnákban, néhány faj pedig folyókban él. A cetek a hidegebb tengerekben táplálkoznak, azonban kicsinyeik világrajöttéhez melegebb vizek felé veszik az irányt. Mivel a cetek tüdővel lélegeznek, időröl-időre feljönnek a felszínre levegőt venni;légzőnyílásuk fejük tetején található. A ceteknek nincs szükségük arra, hogy felszínen tartsák testüket; a víz felhajtóereje gondoskodik erről. Erős farokuszonyaik segítségével hajtják előre magukat - igen nagy sebességgel képesek úszni.
Ezek az emlősök nagyon jó búvárok; bizonyos fajták akár 1200 méter mélyre is képesek lemerülni. A hideg tengerekben vastag zsírréteg védi testüket a lehüléstől. Némely cet egyedül úszkál, némelyek pedig csapatosan. Bőrük rendkívül érzékeny, ezért szeretik a simogatást. Gyakran játszanak együtt; ilyenkor uszonyaikkal egymást paskolják.
Kicsinyeiket nagy gonddal védik, a borjak évekig anyjukkal maradnak. A ceteknek nagyon kevés alvásra van szükségük. Gyakran kell levegőért a felszínre jönniük, ezért is jut kevés idejük az alvásra. Gyakran fél szemüket nyitvatartva alszanak. Változatos hangok kibocsátására képesek: visítanak, morognak, sikítanak, csettintgetnek, nyögnek. Ezek a hangok a vízben rendkívül messzire elhallatszanak és fontos szerepet játszanak a tájékozódásban is.
A nagyobb bálnák csak minden második évben hoznak utódot a világra. A borjak a víz alatt, farokkal előre születnek, és azonnal a felszínre kell jutniuk levegőért. Az anyaállat gyakran egy "barátot" hív a szüléshez, aki segít a borjúnak a felszínrejutáshoz.

Szilás cetek:

SIMABÁLNÁK:
- Nincs hátúszójuk, és torokbarázdájuk. Két nemzetiségük, és összesen három fajuk van. Ide tartoznak:
1., Grönlandi bálna (Balaena mysticetus)
2., Vizcayai bálna (Balaena glacialis)
3., Törpe bálna (Caperea marginata)

SZÜRKE BÁLNÁK:
- Nincs hátúszójuk, 2 rövid torokbarázdájuk van. Egy nemzetség egy fajjal.
1., Szürke bálna (Eschrichtius robostus)

BARÁZDÁS BÁLNÁK:
- Hátúszójuk, és feltűnő torokbarázdáik vannak. Hat fajuk két nemzetséget alkot.
1., Kék bálna (Balaenoptera musculus)
2., Hátúszós bálna (Balaenoptera physalus)
3., Tőkebálna (Balaenoptera borealis)
4., Trópusi bálna (Balaenoptera endeni)
5., Hosszúszárnyú bálna (Megaptera novaeangliae)
6., Csukabálna (Balaenoptera acutorostrata)

Az összes faj közül a legismertebb, a kék bálna. A barázdás bálnák közé tartozik; valószínűleg a valaha élt legnagyobb emlős. Csak, hogy méreteit érzékeltessük: szíve akkora, mint egy kisebb autó, nyelve pedig közel annyit nyom, mint egy elefánt.
Naponta négy tonna élelemre van szüksége. Tápláléka apró rákokból, az úgynevezett krillekből áll. Nincsenek fogai. Táplálékát szilái segítségével szerzi, mégpedig úgy, hogy nagyokat "kortyol", majd a szilákon keresztül kipréseli a vizet, a bent maradt táplálékot pedig lenyeli. A szilák különleges, lemezszerű képződmények; végük rojtos. Az állat torkán lévő redőzött bőr táplálkozáskor rendkívüli mértékben kitágul. Hangja igen erőteljes. Kis családi közösségekben él; a legritkább cetek közé tartozik. Hossza a 30 métert is elérheti, és akár 80 évig is élhet. Veszélyeztetett faj; a vadászatnak köszönhetően ma már nagyon kevés található ebből a fenséges állatból. A nőstények csupán minden harmadik évben ellenek és csak 23 éves korukban válnak ivaréretté. A borjú 3 tonnás, 8 méter hosszú, és hét hónapig él anyja tején.



A hosszúszárnyú bálnát nyugodtan nevezhetnénk a vizek szirénjének. Éneke olyan sokatmondóan idézi fel az óceán rejtelmeit, hogy előszeretettel készítenek róla hangfelvételeket. Minden populációnak megvan a maga éneke. Leginkább a magányos hímek hallatják hangjukat. A tudósok szerint a hosszú szárnyú bálnák éneke üzenetet közvetít. Hangjuk akár 185 km-re is elhallatszik a vízben. Ez az állat játékos, akrobatikus ügyességű, és olyan erős, hogy teljes testével ki tud emelkedni a vízből. Az Antarktisz vidékén krillel táplálkozik, az északi féltekén azonban tőkehalat, szardellával. Néha úgy téveszti meg a halakat, hogy orrnyílásán vizet kipréselve buborékfelhőt bocsát ki alattuk, majd meredek csigavonalban fölfelé úszik és százával kapja be őket. A szilás cetek közül ennek a bálnának vannak a legdurvább sörtékben végződő szilái. Mellúszója akár 4 méter hosszú is lehet.



A vizcayai bálnákat a kihalás fenyegeti, populációjuk kevesebb, mint 2000 egyedet számlál. Sekély vizekben élnek, és a szaporodáshoz télen felkeresik az Egyenlítőhöz közeli melegebb vizeket. Az anyák egy álló éven keresztül szoptatják kicsinyüket, és az óceánokat lassan róva, még további két vagy három évig gondját viselik. Különös jellegzetessége ennek a fajnak, hogy bőrkeményedések találhatók a fején és az orrnyílása közelében.



A szürke bálna szívesen tartózkodik a partok közelében. Nyáron az északi sarkkör táplálékgyűjtő területeire vándorol, ahol a hosszú nappalok hatására hihetetlenül megszaporodnak a mikroorganizmusok. A sekély vizekben férgekkel, kicsiny rákfélékkel és tengerfenéken élő puhatestűekkel táplálkozik. Az üledéket felszántva, a gerinctelen állatok sokaságával együtt hatalmas mennyiségű iszapot, homokot és kavicsot szív be a szájába. Egyetlen természetes ellenfele a kardszárnyú delfin, amely olykor megtámadja a borjakat. A szülők ilyenkor testükkel védik kicsinyüket.

Fogas cetek:

DELFINEK:
- Hét nemzetségük és összesen 32 fajuk van. A legismertebbek:
1., Palackorrú delfin (Tursiops truncatus)
2., Trópusi delfin (Stenella longirostris)
2., Kardszárnyú delfin (Orcinus orca)
TENGERI DISZNÓK:
- Három nemzetségük és összesen hat fajuk van. A legismertebbek:
1., Közönséges barnadelfin (Phocoena phocoena)
2., Dall-féle barnadelfin (Phocoenoides dalli)

A palackorrú delfin könnyen felismerhető húsos "csőréről". A közönséges barnadelfineken nem látunk ehhez hasonlót. A barnadelfineknek lapos, ásószerűek, míg a többi delfinnek kúp alakúak a fogai. Testük éppoly áramvonalas, mint a halaké; mozgékonyságuk és úszósebességük pedig eléri, sőt, felül is múlja legnagyobb ellenségeikét, a cápákét. A nagy palackorrú delfinek rendszerint tavasszal vagy nyáron párosodnak, és a nőstény 10-12 hónap vemhesség után víz alatt szüli meg egyetlen kicsinyét.
Az anya legalább 16 hónapig szoptat, ezért csak két-három évente hoz világra újabb utódot. A palackorrú delfinek csoportokban élnek, hímek hímekkel, nőstények, nőstényekkel, vagy hím és nőstény kicsinyével együtt.
Segítik egymást vadászatkor, ellésnél, sőt betegség esetén is. Egymás között csettintő hangokkal kommunikálnak. Legfőképp halakkal - tintahallal táplálkoznak. Többnyire a víz felső, napsütötte, tiszta rétegeiben vadásznak; itt látásuknak is jó hasznát veszik.
Alváskor a nőstények a víz felszínén fekszenek, a hímek közvetlenül a vízfelszín alatt szunyókálnak. Levegővételre időről-időre reflexszerűen feljönnek. A palackorrú delfin 3,6 m hosszú is lehet; súlya elérheti a 150-200 kg-ot is. Ivarérettségét 8 éves korában éri el. Maximum 50 évig él.



A kardszárnyú delfin (más néven orka vagy gyilkos bálna) veszedelmes és gyors. Csapatosan vadászik, megtámadja a fókákat, a rozmárokat, a tintahalakat, a tengeri teknőcöt, sőt még más ceteket is. Hossza a 7 métert is meghaladhatja; fogságban naponta 45 kg táplálékot is felfal. A kardszárnyú delfinek csoportjait olyan szoros kötelék tartja össze, amelyet ritkán látni delfinek között.
A sikeres hímek három vagy négy szaporodóképes nőstényből álló háremet gyűjtenek maguk köré, a jelek szerint egész életükben együtt maradnak velük, és több "almot" is közösen nevelnek föl. Ezekben a családokban tehát fiatal és idősebb egyedek is vannak, hímek és nőstények vegyesen. Fogságban a kardszárnyú delfin barátságos, és igen játékos.



A lenyűgöző ámbráscet a legmélyebbre merülő tengeri emlős. 1 km mélyre is leúszik, és lélegzetét egy órán át is képes visszatartani. Húszméteres hosszával a legnagyobb fogascet. Fogai 25 cm-esre is megnőhetnek. Főként tintahalakra vadászik a tenger mélyén. Ő rendelkezik az állatvilág legnagyobb méretű agyával, melynek tömege 9 kg. A múltban rengeteg ámbráscetet elpusztítottak zsírjukért, húsukért, és a fejük üregeiben található cetolajért (spermaceti). Ma már alig 2500 példány él ebből a hatalmas állatból.