|
Az áruló
Kinuye 2007.01.17. 07:27
1.
A zajos városban, egy iskola emelkedett ki az
összes épület közül. Az
udvaron tinédzserek beszélgettek,
aztán szinte egyszerre indultak el az ajtók
felé, amikor megütötte a
fülüket a csengő. A fiatalok között
egy ismerős arcot pillanthatunk meg, aki mosolyogva tekintett a
mellette haladó barátnőire, akik mindent
elújságoltak a lánynak, mert sokat
hiányzott. A baráti
társaságból, egy személy
kitűnt, mind a megjelenésével, mind a
viselkedésével, emiatt sokak szeme
rátapadt az ellenkező nemből.
Kagome, nem lenne baj, ha ma átmennék
hozzád? – érdeklődött a
koromfekete hajú lány.
Dehogy, még örülnék is neki.
– felelte a kérdezett, és mosolygott
hozzá, aztán magában folytatta.
– „Remélem, Inuyasha nem fog
megjelenni.”
Hitomi! – hallottak meg kiáltást, mire
mindenki a hang irányába fordult, és
egy fiút pillantottak meg, aki futva közeledett
feléjük a folyosón.
Menjetek előre, mindjárt jövök.
– szólalt meg a lány, miután
megállt.
Rendben. – felelték egyszerre, és
mentek tovább.
A három barátnő megállt a
szekrényeknél, és
észrevétlenül figyelték
Hitomit. A fiú lelassított és
megállt a várakozó lány
előtt. Beszélgetni kezdtek, és a srác
arcáról pár pillanat múlva
lefagyott mosoly, amikor Hitomi megrázta a fejét,
és hátat fordítva neki elindult a
barátnői felé. A fiú dermedten
állt mozdulatlanul, aztán észbe
kapott, és a lány után futott.
Megragadta a vékony csuklót, ezzel
megállítva diáklányt.
Hitomi fagyosan tekintett, ahol a kezét fogták,
aztán a fiú arcán
állapodott meg a sötétbarna
szempár.
Szerintetek, Hitomi dobta Masaot? – kérdezte
suttogva Eri.
Nagyon úgy tűnik. Amióta a suliba jött,
nem volt olyan nap, amikor egy fiú, meg nem
kérdezte volna tőle, hogy lenne-e a barátnője.
– mondta Yuka.
Komoly? Erről nem is tudtam. – döbbent le a miko.
Nem csoda Kagome, hisz állandóan
hiányzol. – felelte a hullámos
hajú lány.
Úgy irigylem. Minden meg van benne. Okos, szép,
és minden tanár szereti, a
fiúkról nem beszélve. –
ábrándozott Yuka és
elképzelte magát Hitomi helyébe.
Azt tudtam, hogy híres a suliban. Végül
is, ő a legjobb tanuló. – gondolkozott el Kagome.
– Már jön is.
Mindenki a közeledőre pillantott, aki
érzéstelen arckifejezéssel
nézett előre, de amikor a barátnőire tekintett,
az arca meglágyult. A fiú
kényelmetlenül érezte magát,
hogy a lány dobta, ezért inkább ment a
dolgára.
Siessünk, mert lekéssük az
órát. – szólalt meg,
és egy kedves mosolyt küldött a
várakozó lányokra, akik
bólintottak és sietősen elindultak.
Az óráknak elég gyorsan
vége lett, így a négy lány
hamarabb tudott szabadulni a sulitól. Nem kell mondanom,
hogy ezután beültek a kedvenc helyükre
és kidumálták a pasikat, meg amit
lehetett. Ezen a napon szerdát írt a
naptár, és csak ilyenkor volt kevesebb
órájuk, de ezt kihasználva el is
tudták tölteni az időt, egy kis
barangolással és
pletykálkodással.
Kagome jókedvűen lépett be az ajtón,
és cipőjét levetve a
szobájába ment, de közben mindenkit
üdvözölt. A helységbe
belépve, ledobta a táskát az
íróasztal mellé és
öltözködni kezdett. Miután
felvett egy kényelmes kék szoknyát
és egy rózsaszín rövid
ujjút, az asztalához sétált
és helyet foglalt. Kelletlenül elővette a
matekkönyvet és neki kezdett a házi
feladataihoz.
Folytatása
következik…
| |