A japán Aikido szót három karakterrel írják, melynek jelentése: az univerzum mozgatóerejével való egyesülés útja (ai: egyesülés, harmónia, azonosulás, szeretet; ki: ôserô, ôsenergia, életerô, vitális energia, szellemi/lelki energia, az összpontosított erô energiája) do: út, mód).

Az aikido egy valódi budo, vagyis harcmûvészet; a japán katonai harci mûvészetek történelmi tradícióiból alakult ki. Komolyan gyakorolva több mint taktika és önvédelmi technikák ismerete: az aikido a lélek tökéletesítésének tudománya.

Az aikidot Ueshiba Morihei fejlesztette ki, akit a világ minden részén több mint egymillió aikido gyakorló O-Sensei (Nagy Mester)-ként ismer. Fiatalemberként rendkívüli harcmûvész volt, a kard, a bot, a lándzsa, és a ju-jitsu mûvészetének mestere. De O-Senseinek komoly szellemi indíttatása volt, és sokat töprengett a mások fölött aratott gyôzelmen alapuló út haszontalanságán.

Egyszerû életmódjával és kitartó gyakorlással eljutott a megvilágosodás pillanatáig, és leküzdötte dilemmáját. Hosszú meditációitól átalakulva, Ueshiba technikai ügyessége a kifinomultság és bámulatba ejtô erô harcmûvészetében bontakozott ki, amely alapjában különbözik a korábbiaktól.

"Az Aikido titka," írta "hogy összhangban legyünk az univerzum mozgásával és az univerzummal magával." O-Sensei úgy tartotta, hogy a budo a szeretet útja, út amellyel le tudjuk gyôzni a konfliktusokat magunkban, és békét teremthetünk a világban, "az univerzum szíve mindenki saját szíve legyen."

Mindig is voltak figyelemre méltó szellemi képességekkel megáldott emberek, de O-Sensei úgy tanította, hogy a valódi tudás nem szerezhetô meg pusztán az értelem által. "Ez nem egyszerû teória," mondta. "Ezt gyakorolnod kell."

Minden aikido technika lényege egy stabil, erôs középpont körüli körkörös mozgás. Még akkor is, amikor a technika iránya egyenesnek mutatkozik elôre vagy hátrafelé, közelebbi vizsgálat felfedi, hogy az aikidos mozdulatai valójában körkörösek.

Helyesen végrehajtva néhány technika igen látványos, az ellenfél "elszáll" a levegôben. Mások olyanok, mint egy bûvészmutatvány; kicsi, fürge mozdulatok, amik rögzítik a támadót. Mindkettôt az emelôerô, tehetetlenség, gravitáció, centrifugális és centripetális erôk hatásának használatával valósítják meg. Végül is a támadás saját energiája dönti le a támadót.

Természetesen állóképesség növekedés, hajlékonyság, és izomfejlôdés bekövetkezik a gyakorlás eredményeképpen, de a technikák hatékonysága nem függ a fizikai erôtôl; ezért az aikidot bárki gyakorolhatja korra és nemre való tekintet nélkül.

A budo végsô célja a személyiség átalakítása, harmonikus egyéniségek alkotása. Mégis ritkák a filozofikus beszélgetések a dojoban, az edzôteremben. A hangsúly fôleg a gyakorlaton van: állandó ismétlések során sajátítják el tökéletesen az alapmozdulatokat, idôzítést és légzést.

A tanulók megtanulják megragadni az ellenfél akcióját, és visszairányítani ezt a harci hatékonyság és erô technikáival. Ugyanakkor megtanulnak egyensúlyban maradni bármilyen körülmények között.

A legtöbb gyakorlatot partnerrel csinálják; mindegyikük a saját képességeinek megfelelôen dolgozik, felváltva mint uke (a támadó), és nage (aki fogadja a támadást). Mindkét szerep fontos; mindkettô hozzájárul a felek ügyességének, érzékenységének növeléséhez.

Az aikidoka laza testtartásra tesz szert, amiben a testsúly a test fiziológiai középpontjába, az alhasba van irányítva. A gravitáció tovább már nem egy erô, amit le kell gyôzni, hanem segíti és megszilárdítja a testtartást. Ennek következtében a hétköznapi mozgás is könnyedebbé válik.

A központosítás következményei éppúgy szellemiek mint testiek: az életerô megnô, az érzékek élesednek, az egyént kevésbé befolyásolják a mindennapi bosszúságok és kellemetlenségek. Ezt az állapotot Japánban úgy nevezik, hogy harát vagy erôs kit birtokol, belsô képességet, ami segíti az aikido gyakorlóját teljes lehetôségeinek kiaknázásában az élet minden területén.