A japán nők öltözködése

Tradícionális viselet - a kimonó

No és hogyan öltöznek a japán nõk? A Sógunon nevelkedett magyar olvasó biztosan rávágja: "hát kimonóban járnak, nem?" - És nem is téved nagyon, mert haladás ide, japán technikai csodák oda, a tradicionális öltözködés megmaradt. Igazán fontos ünnepeken és alkalmakkor, esküvõn, templomban, összejöveteleken még a fiatalok közül is sokan nagyon szívesen viselnek kimonót. November 15-én, a 7-5-3 évesek hagyományos ünnepén a kislányok, de még az ünnepelt fiúk is kimonóban zarándokolnak el a szentélybe családjuk kíséretében, és ilyenkor természetesen anyuka és a nagymama is kimonót visel. Fiatal lányok pompázatos kimonóparádéja figyelhetõ meg január 15-én, a 20 évesek ünnepén is.

Amikor mi otthon megjegyezzük egy ruháról, pongyoláról, hogy "kimonó szabású", nem is sejtjük igazán, mennyire keveset tudunk az igazi kimonóról.

Maga a "kimonó" szó azt jelenti: "az a dolog, amit felveszünk". Valójában azonban ez nem ilyen egyszerû. A kimonó felöltése a selyem alsó kimonóval kezdõdik, aminek színe harmonizál a felsõ selyemkimonóéval. Van külön téli és nyári viselet, a téli kimonó egészen vastag. Van hétköznapi és ünneplõ is, amely nem attól az, hogy tulajdonosa úgy dönt, hogy ezt fogja ünnepélyes alkalmakkor felvenni. Szigorú szabályok vonatkoznak színre, mintára egyaránt, mikor mit kell viselni. Az obi, az egészen vastag selyemöv, mell alatt kezdõdik és köldökig ér, rögzítésében több vékonyabb öv is segít. Az obi felöltése mûvészet. A legtöbb nõ nem is tudja egyedül obiját szépséges masniba elrendezni. Sokakat éppen ez tart vissza a gyakori kimonóviseléstõl, no meg az a tény, hogy igen drága a tisztíttatása.

No, de a kimonóhoz speciális lábbeli is dukál, gyönyörû selyem papucs, amelynek színe, mintája természetesen illik a kimonóhoz, formája pedig ahhoz hasonlít, amit mi "vietnami papucs" néven ismerünk. Ehhez azonos anyagból kis táska jön, a papucs alá pedig olyan zoknit vesznek fel, amin a nagyujj külön van a többitõl, hogy a papucsba bebújhassanak. Télen a kimonó fölé azonos szabású,. de rövid köpeny kerül, a selyempapucsra pedig átlátszó mûanyag védõ.

A kimonót nemcsak felvenni, viselni sem könnyû. Az obi iszonyúan szorítja az ember hasát (már akinek van), a szoros ruhában alig mer lépni, a papucsviselés meg éppen egy külön szám! Ettõl volt a Sógunban a nõk járása mulatságos tipegés. Ugyanígy járnak a mai Japán asszonyai is kimonóban az utcán, a metróban, színházban, boltban, mindenütt.

Mindeme nehézség ellenére, majdnem minden japán nõnekl van kimonója, a tehetõsebbeknek 10-20 darab is.

Barátaink éppen a harmadik gyereküket várták. Két lány már volt, és azt, hogy miért szeretne harmadiknak fiút, az atya így magyarázta:

- Két lánynak még csak megveszem valahogy a kimonót, de egy harmadik már tiszta anyagi csõd lenne!

Ha lényegesen ritkábban is, de a fiúkra is kerül kimonó olykor. És az sem olcsó mulatság. Tanúi is voltunk, amikor az említett 7-5-3 évesek ünnepén az egyik család tagjai, miután kijöttek a szentélybõl, félrevonultak a szentély háta mögé átöltözni, hogy a 7 évesrõl az 5 évesre adják rá a közös kimonót, és így térjenek vissza másodszor is.

Még több a kimonóról

A kimonó szó szerinti jelentése dolog (mono) amit viselünk (kiru).Japánban az öltözet az ország klímájának megfeleően alakult ki.Az ősidőkben két részből egy alsóból, és egy felsőből állt, amit deréknál kötöttek össze. Később egyetlen bő ruhadarabbá vált, széles ruhaujjakkal, hogy elég szellős legyen a forró, párás nyáron.Télen az öltözködést úgy oldották meg, hogy több réteg kimonót húztak. Ez a” rétegező” jelenség a  Heain-korban teljesedett ki, mikoris az udvarban élő hölgyek már tizenkét réteg kimonót viseltek ünnepi alkalmakkor .Ebből  ered, hogy a színekre és a színek kombinálására olyan nagy hangsúlyt fektetnek máig.

Mintegy kétszáz szabály határozta meg, hogy milyen színeket, mikor lehetett egymással kombinálni. Ezeknek a szabályoknak nagy része még ma is tovább él: most is tanácsos novenbertől februárig a szilvavirág árnyalataunak megfelelő kimonót (ume gasane) hordani, éppúgy ahogy márciusban és áprilisban levendulaszínű, kék bélésű kimonót ( fudzsi gaszane), és ahogy nyárra a bélés nélküli nyári kimonót (beni hitoe) ajánlott. Az évszakoknak megfelelően változó ruhaszín azt mutatja, hogy a japánok mennyire tiszteletben tartják a természetet, és hogy annak legapróbb változásait megismerve hogyan idomulnak hozzá. A kimonók A kimonók természet ihlette mintái és az egyes növények színárnyalatának  megfelelő színei is azt jelzik, hogy a japánok mennyire közeli kapcsolatban vannak a természettel. Cseresznyevirág-mintás kimonót senkinek sem jutna eszébe viselni télen. Ezt csak tavasszal viselik, és csak akkor, amikor a természetben is virágoznak a cseresznyefák.Télen vagy havas tájat ábrázoló, vagy szilvavirágmintás kimonót viselnek, nyáron pedig az óceán hullámai vagy a juharfa vörös levelei jelennek meg a ruhákon. A koromogae jelentése: a ruhák évszakok szerinti váltása. Ez már Godaigo császár uralkodása idején (1318-39) hivatalos előírássá vált az udvarban élő emberek számára, akik nemcsak az öltözéküket, hanem életük minden egyes részletét az évszakoknak megfelelően irányították. Ez az udvari szokás beszivárgott, és elterjedt az alsóbb rétegek között is, és a Meidzsi-korra szinte minden japán betartotta. Ma a komonót a japánok többsége csak ünnepi alkalmakkor, évente két-háromszor hordja. Az egész országban alig akad pár pár mester, aki most is kézzel készíti el a kimonót. Szerncsére vannak akik nem szeretnék, hogy Japánnak ez az egyik legmeghatározóbb jelképe eltűnjön, köztük elsőként kell megemlíteni  Norio Jamanakát, aki 1964-ben létrehozta a Szódó Kimono Akadémiát, és akinek könyve, a The book of kimono ( Kodasha Internatiomal Ltd., 1982) alapján a továbbiakban bemutatásra kerül a kimono és a kimonó viselésének szabályai.