Itt fogjuk tölteni az éjszakát. Mauritániában elég szenyók voltak a rendőrök, bár egy kis adománnyal meg lehetett puhítani őket. A Mali vámosok viszont rendesek. Az út mellett döglött állatok. Az úton tevék, kecskék és szamarak. Ez utóbbiak nagyon hülyék szembe jönnek a kocsival. A körülmények hihetetlenek. Az út szélén sütik a húst, gondolhatjátok tele léggyel, a bűz elképzelhetetlen. Ha megállunk 30 gyerek (nem túlzás) nyitják ki az autót, másznának be a kocsiba. Fogdosnak, koldulnak. Ha adsz valamit összeverekednek rajta. Elmondhatatlan a szegénység, sátrakban laknak ( tíz sátor, agyaggal vagy teveszarral? tapasztva ) az már város. Napközben elviselhetetlen a hőség, a tökünkről is folyik a víz. Tisztálkodási lehetőség meglehetősen szerény. Magyarul nulla. Holnap elosztogatjuk az adományt, szombat estére Bamakoba érünk, mert el kell adni az autót.