Író: Seiya
Oka: Nos piszkosul unatkoztam miközben a vizsgáimra tanultam és ez az agymenés lett az eredménye! Jó olvasást!
Miss Barbi Piton, avagy Hermione Granger és az ágytakaró!
Egy este kopogtatnak a gyanútlan prof ajtaján, aki éppen behatóan tanulmányoz néhány kézimunkát illusztráló képet.
Gyorsan mindent elrejt a kíváncsi szemek elől, s morogva ajtót nyit.
- Miss Granger mit keres itt? –morogja. Azt észre sem veszi, hogy a kisasszony egy igencsak átlátszó csipkecsodában illeg billeg előtte, és valljuk be már majd meg fagy szegényke, de még is kitartóan bámul a mi drága vajszívű profunk seszínű szemébe.
- Oh Perselus! Ha tudnád, hogy én úgy szeretlek mint mókus az erdőtüzet, s mint Szépség a szörnyeteget!
- Ennek meg mi baja? – hüledezik a prof.
- Miss Granger sajnálom hogy én kell közöljem eme kiábrándító hírt, de a zárt osztály nem erre van!
- De édesem, itt állok előtted egy szál szexi ruciban, s közben majd meg fagyok, te meg ezt tudod csak mondani?
- Jól van Granger – szusszant egy nagyot Piton – akkor jó éjt, és jól takarózzon be éjjel nem szeretném ha azért hiányozna az órámról mert így flangál itt!
A mi hősnőnk letörve mint a bilifüle sétált vissza az ágyába.
Piton már éppen kezdett megnyugodni, de mielőtt becsukhatta volna az ajtót új látogatót kapott.
- Oh édesem, tudtam, igen már régen tudtam hogy csak én kellek neked! Az a férfi állat nem veszett ki teljesen belőled! Gyere csődöröm légy az enyém! – Piton megkövülten hallgatta végig a monológot, majd nagy nehezen megszólalt.
- Sajnálom Dumbledore, de nem értem miről beszél.
- De…de hát most utasítottad vissza azt a Granger lányt, azt hittem szeretsz! Tudom már, azzal a ribanc Voldival kavarsz mi? Te szemét kétszínű dög! Így belegázolni egy érzékeny ember lelkébe! Tud meg hogy utállak!
Miután Dumbledore viharosan és igen-igen hisztisen távozott Piton nyugisan leseggelt a kandalló elé, és tovább kézimunkázott. Végül is az a Granger nem is rossz darab, egész kis formás, igaz nem első osztályú márka. Szegényke egy kicsit sáros, de ez nem számít.
Oh, ha tudnák, hogy nem is vagyok olyan jégszívű. Belül egy igazi tüzes barbi izé akarom mondani tüzes bivaly lakozik!
Na mindegy!
Minden szép és jó, csak ez sok fehér mindenhol, áh…nem kéne annyit pazarolnom! Egy sima, egy fordított, egy sima, egy fordított és oh…igen…ezaz…még…még egy kicsit és …kész –ordított föl hangosan. Csak nekem van barbibabás agyterítőm! Háháháhá….
Időközben megint kopogtak.
- Jöjjön be Granger.
- Oh, Perselus tudtam hogy szeretsz!
- Jó hogy jön, ki akarom próbálni, hogy milyen magával!
- Igen édesem, én is csak erre vágyok!
- Remek, akkor feküdjön az ágyba! – adta ki a parancsot.
Miután Mió elérte az ágyat a prof szépen lassan komótosan megközelítette, majd egy hírtelen mozdulattal rá… terítette a barbis ágytakarót.
- Oh…igen ez tökéletes! Hermione Granger barbi leszel a feleségem?
- Igen, IGEN, IGEN! –kiabálta a csaj valahonnan a pokróc alól.
Piton bemászott mellé, és a fülébe súgta: - Úgy szeretlek én kis szőkeségem!
- De Perselus én nem is vagyok szőke!
- Az most nem számít. Gebedjek meg úgy szeretem azt az édes kis rozsaszín ruhácskádat!
- De, nincs is rózsaszín ruhám!
- Hallgass már! Ez nem számít!
- Igen? Nos akkor Perselus most én jövök! Én úgy szeretlek, mint virslit a kutya, a ha mással látlak megüt a guta. Beléd estem mint vak ló a gödörbe, a most érted sírok a felmosó vödörbe. Tudod a mi szerelmünk egy nagy moslékos dézsa, s te édesem ugrálsz benne akár csak egy varangyos béka. Szabad szeretnem két elálló füled, szabad szeretnem két kidülledt szemed. Szabad szeretnem orrod két piciny kis lukát, mellyen a villamos nyikorogva gördül át! Ha nap lennék rád sütnék, ha kő lennék rád ütnék, de nem vagyok se kő, se marha, így hát kedvesem, egyetlen szép szerelmem: ELMEHETSZ A JÓ BÜDÖS FRANCBA! Viszlát Perselus!
- Oh Istenem, ilyen romantikus vallomást se hallok többet! Szeretlek barbi!
VÉGE! | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
