A „felkelő nap országa” több mint 2000 éves múltra tekint vissza. Történelme az i. e. 5. században kezdődött. Időszámításunk szerint 400 körül a Jamato-klán szerezte meg a korlátozott uralmat, az első nagy birodalmat a Teuso család hozta létre. Japán őslakosai, az ajnuk ma már csak kis számban, Honsú sziget északi részén élnek, őket a 7-8. században birodalomépítő hódítások során igázták le a délről érkező japán törzsek. A buddhizmus elterjedése után Japán abszolút monarchiává alakult, élén a császárral, aki az akkori fővárosból Narából gyakorolta korlátlan hatalmát. A birodalom hanyatlása után, a 12. században kezdődött a tartományi nemesség, a sógunok uralma. A császár 1867-ben visszaállította hatalmát, egyben óriási modernizációba kezdett. A császárság székhelye Tokióba került át, az 1889-es alkotmány Japánt alkotmányos monarchiává tette. A 18. század végén, illetve a 20. század elején több hódító háborút folytatott szomszédaival, elfoglalta Koreát és Tajvant. A japán hadsereg 1931-ben meegszállta Mandzsúriát. A második világháború során Japán szövetséget kötött Németországgal és Olaszországgal, valamint megkezdte uralma alá vonni a csendes-óceáni térséget. Pearl Harbour (Hawaii-szigetek) 1941-es bombázásával hadba lépett az USA-val, amely azonban visszafoglalta a korábbi japán területeket, majd 1945 augusztusában atomfegyvert vetett be Japán ellen, aminek következtében Japán kapitulált. Az ország az Egyesült Államok megszállása alá került, a teljes függetlenségét csak 1950-ben kapta vissza. A második világháború után gazdaságilag összeomlott, külbirtokait elvesztett ország napjainkra a világ gazdaságilag egyik legnagyobb országává küzdötte fel magát, részben az amerikai tőkének, átgondolt gazdasági terveknek és a japán emberek képzettségének, szorgalmának köszönhetően.