"Amikor egyetemre kerültem, a színészet hirtelen elég kockázatos vállalkozásnak tűnt, hiszen a barátaim közül mindenki vagy jogi, vagy orvosi egyetemre ment, vagy a Wall Streetre."

"Ha ránézel az önéletrajzomra, azt látod, hogy volt 12 állásom, de több mint 450 szereplőválogatáson voltam, szóval sokkal többször hallottam azt, hogy "nem, mint hogy "igen". Tehát ha csak azt nézem, hogy a saját elvárásaimnak megfelelek-e, úgy a visszautasítást kicsit könnyebb elfogadni. És ha tényleg megkapom a szerepet, az már csak hab a tortán."

"A sorozat teljesen abszurd. De ettől eltekintve jó menet."

"Egyfolytában azon kapom magam, hogy leírom/meghatározom (jobb kifejezés?) magam másoknak. Az idézeti, amelyik a legjobban átsegített ezen Toni Morrison Beloved című regényében van, ahol azt mondja: "A meghatározás a meghatározókhoz tartozik, nem a meghatározotthoz." - szóval megahtározom magam másoknak, nehogy ők határozzanak meg, és skatulyázzank be egy kategóriába, ahová egyáltalán nem tartozom."

"Van egy képtelen ötletem, amiben az évad utolsó részében bemászunk a börtön csatornarendszerébe, fel a rácson, felrántjuk az ajtót - és szemtől szemben vagyunk Matthew Foxszal és a második évadot egy trópusi strandon töltjük."
/kapcsolat a Prison Break és a Lost között Went módra/

"Elég fura figura vagyok. Nem vagyok különösen oda a bárokért és klubokért. Inkább otthon Scrabble-özök vacsorázom pár barátommal, moziba megyek, vagy egy egész hétvégét arra pazarolok, hogy a Law and Ordert vagy a Simpson családot nézem."

"Úgy döntöttem, nem erősítek, mert lusta vagyok, és a karakterem sem egy szuperhős. Annyi a lényeg, hogy ő értelmesebb, mint az átlagember."

Köszönet az idézetekért a www.wentworthmiller.extra.hu -nak