Balázs, a hétvégi apuka

Csöppet sem könnyű kiismerni. Egyszer komoly úr, máskor pedig mindent odaad egyetlen poénért. Egy újabb pillanatban előbújik belőle az intellektuális férfi, majd később felelősségteljes arcát is megmutatja, amikor egy apró francia bulldog társaságában jelenik meg az interjún. Majd kiderül, hogy négylábú kedvencénél is poénból választott: "egyedi arcú" kutyát szeretett volna.

Egy francia bulldog tulajdonosa fura személyiség lehet. Miért pont őt választottad?
Ő Yoda, a gyerek. Úgy öt évvel ezelőtt vettük az akkori barátnőmmel. Még csak 23 éves voltam, akkor azt hittük, életünk végéig együtt leszünk, és kapcsolatunk szilárdságát Yodával kívántuk bizonyítani. Persze meg kell vallanom, hogy én választottam. Minden egyben van benne, ami ronda és kiábrándító! Folyik a nyála, böfög: imádom! Ugyanakkor óriási szeretetadagot ad, igazi társ és felejthetetlen élmény minden vele töltött perc.

Akkori kedveseddel már rég szétmentetek. Hogy élte túl a kutya a szakítást? Hogy sikerül osztozni rajta?
Nehéz döntés volt részemről, mert a kutya elsősorban az én szemem fénye volt. Ha önző vagyok, akkor velem marad, de hála istennek előtört belőlem a felelősségteljes énem és engedelmeskedtem. Tudtam, hogy a volt kedvesemnél, ahol van kert, jobb dolga lesz, arról nem is beszélve, hogy Balázs, a médiasztár alkalmatlan a kutyatartásra, ha egyedül él. Az exem biztosan tud rá elég időt szánni és vele nem fordulhat elő, hogy egyedül hagyja akár fél napra is. Nálam csak egyedül érezte volna magát és egészen biztosan börtönben is. Így aztán hétvégi "apuka" lettem. Van láthatás vasárnaponként, én viszem orvoshoz, kozmetikushoz, ha kell, én veszek neki kaját és ilyenkor mindig meglátogatom. Heti két-három alkalom összejön.

Yoda mit szólt a változáshoz?
Amikor elköltöztem és először visszamentem meglátogatni, akkor nem is vett tudomást rólam. Mintha megsértődött volna, illetve ezt mutatta is, mert látványos volt, ahogy hátat fordított nekem. Aztán megenyhült és újra társsá vált. Végül is az a jó benne, hogy az ember iránti feltétlen szeretet mindig felülkerekedik benne. Ha mostanában megyek látogatni, kell pár perc, hogy egymásra hangolódjunk, de aztán csudajó perceket töltünk egymással. Egyáltalán nem bántam meg, hogy annak idején a francia bulldogra esett a választásunk.

Miért? Problémamentes kutya?
Rettentően jól idomul az emberhez, alkalmazkodik. Ha játszani akarsz, játszik, ha aludni szeretnél, akkor melléd fekszik, és nem sündörög addig a szobában, míg örökre elmegy az álom a szemedről. Minden rezdüléséből érezni, hogy imád.

Gondolom, fegyelmezni azért csak kellett...
Mint minden kutyát. Eleinte nagyon kerestem a kedvét, óvtuk a széltől is, aztán elkezdtük érezni, hogy szépen lassan a fejünkre nő. Mivel nem vagyunk erőszakos alkatok, nem a zord, "olyat kap, hogy örök életére megemlegeti" módszerrel kezdtük el nevelni. Megfeddtük, jutalmaztuk, és nem engedtünk neki dolgokat. Konzekvensen, miközben majd megszakadt a szívem érte, hogy miért kell vele kiszúrnom.

Hétvégi apukaként is érzel felelősséget iránta?
Hogy a fenébe ne! Sőt! Így, hogy nem vagyok mindig vele, sokkal fontosabbá válnak a láthatások. Valamilyen szinten rendszert hozott az életembe a kutya, tudom, hogy van egy fix dolog, egy élőlény, akivel törődnöm kell, és ez nem tűr halasztást.

Most hogy jön a szeptember és elindulnak a műsorok, véget ér a tévés nyári szünet, kevesebbet látod majd Yodát?
Nem hiszem, mert a kutyával nem lehet megtenni, hogy egyszer így, egyszer úgy. A kutya rendszer szerint éli az életét, nem olyan hektikusan, mint mi. Ehhez kutya kötelességem alkalmazkodni. Még ha több dolgom is lesz, mert ősztől újra van Balázs, folytatódik a reggeli műsor a Danubiusban és mindig van valami.

Sokáig úgy volt, hogy főműsoridőben is látható leszel. Most kiderült mégsem. Miért?
Inkább azt mondanám: még nem. Nem mondhatok sokat a terveinkről, de a csatornával hosszú ideje agyalunk olyan műsorötleteken, melyek testhez állnak nekem, bevihetem a kreativitásomat és várhatóan a nézőknek is tetszik. Biztosan lesz ilyen, de egyelőre kivárunk.

Úgy gondolod, hogy a Balázsban kellően megmutathatod kreativitásodat?
Igen. Nagyon sok kritika éri a műsort, főleg értelmiségi részről, de kicsit nyitottabban kellene a dolgot nézni. Igen, sok vendég nem eléggé finom személyiség, sok a kifejezetten tapló ember a stúdióban, de mit csináljak? A való életben is sok a faragatlan alak. Ugyanakkor én jól szórakozom akkor, amikor görbe tükröt tartok eléjük, és ezt a nézők is kedvelik. Igen, igaz, hogy más bunkóságán könnyebb szórakozni, mint adott esetben a sajátunkon, de ez egy szórakoztató műsor. Másrészt szerintem van némi diszkrét nevelő hatása annak, ha mást szembesítünk viselkedésének vagy jellemének gyenge pontjaival. Ha ki is nevetjük, az talán még inkább hatásos, mindaddig, amíg nem hozzuk megalázó helyzetbe. Ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy én egy poénért sosem áldozom fel egy ember méltóságát. Inkább magamból csinálok hülyét.

Vagy a műsorvezetőtársadból, Liluból a rádióban.
Azt a Danubiusos műsort fel kellett dobni valamivel, Lilu pedig alkalmas az ugratásra. Nekem pedig nem kell kétszer mondani.

Varga G. Gábor