Miután egy hét után kiengednek a kórteremből, rögtön suliba kell mennem. Bezzeg Vadócnak nem kellett mennie a személyiségváltozásai után... Na mindegy, valahogy csak túlélem. A folyosón rögtön öszefutok Pitroval, ha már itt vagyunk, akkor megköszönöm a virágot:
- Pietro! - kiáltok utána.
- Amara, jobban vagy? - kérdezi.
- Mint látod! Köszi a csokor rózsát. - mondom kicsit szégyenlősen, és érzem, hogy elpirulok.
- Ja azt? Nincs mit. - mondja zavartan.
- *Na, legalább nem csak én vagyok ideges.* - gondolom.
Egy ideig csöndben haladunk egymás mellett, majd Pietro megkérdezi:
- Figyu Amara, nincs kedved átjönni ma aTestvériség Panizóba?
- Mikor? - kérdezem.
- Hát, este felé...
- Rendben. - mondom, majd elindulok a kémia terem felé, ahol Leoba botlok.
Furán néz rám, nem tudom megfejteni. Ekkor mérgesen megszólal:
- Ugye ezt nem gondoltad komolyan? - kérdezi tagoltan, de nagyon idegesen.
- Mit? - kérdezem, és tenyleg nem tudom, hogy mire gondol.
- Ne tégy úgy, mintha nem tudnád! - mondja. - Ugye nem akarsz elmenni a Testvériséghez?
- Ja, ez zavar? Mióta? Ha Tabitha lenne ebben a helyzetben, akkor megérteném... De értem miért aggódsz? - kérdezem flegmán, majd hátat fordítok neki.
Már délután elkezdek készülődni, amikor Leo benyit a szobába:
- Valamit nem fejeztünk be a suliban! - mondja.
- Nekem nincs több hozzáfűzni valóm. - mondom mérgesen, úgy, hogy nem nézek a szemébe.
- Tudom, hogy zavar, hogy jóba vagyok Tabbyval, de félreértesz! - mondja, miközben magafelé fordít.
- Nem hiszem, hogy ezt félre lehet éteni: Van egy barátnőd, aki kómában fekszik egy lány miatt, és te azt a lányt vigasztalod, ahelyett, hogy meglátogatnád a barátnődet!
- Jó, igazad van, ez aljas húzás volt. - mondja bocsánatkérő hangon.
Ám én nem figyelek rá, és a vártnál hamarabb elindulok a Testvériséghez.
Mint kiderül, ez rossz húzás volt...
Mikor megérjkezek őrületes röhögés hallatszik ki, és már a visszafordulást tervezgetem, amikor Varangy kivágódik az ajtón. Pitro utána fut, ekkor meglát engem:
- Ööö... szia Amara... Ilyen hamar itt? Nem vártunk...
- Akkor menjek haza, vagy beengedsz? - kérdezem kissé idegesen.
- Gyere be! - invitál be, majd Varangy orra előtt becsapja az ajtót.
Lehet, hogy Leora kellene hallgatnom máskor, ugyanis nem csak a Testvériég volt jelen, hanem az Akolitok is...
- Ööö... Sziasztok! - köszönök parázva.
- Jé, egy X kölyök! - mondja Colossus egy sátáni kacaj kíséretében.
- Hé Mon Chere, te nem az a tüzes kis csaj vagy? - kérdezi Gambit.
- Tüzes? - kapja fel a fejét Pyro is. - Gyere és gyújtsd meg a lángomat baby!
Ijedten nézek körbe, mire mindenki röhögni kezd, ám ekkor valaki lebegve mögém érkezik:
- Mit keres ebben a házban egy X? - kérdezi vádlón Pitrotól.
Megfordulok, és látom, hogy Magneto az. Majd szívrohamot kapok.
- Hát az úgy volt, gondoltam ki tudnék szedni belőle egy-két titkot az X-ekről... - mondja Pietro.
- Mi? Erre kellettem? Te kis féreg! nem is... a féreg hozzás képest egy imádnivaló állatka. - ordítozok vele, majd lávaalakot öltök és ami körülöttem van, azt felgyújtom.
Szerencséjük, hogy ott van Pyro, különben már az egész romokban állna.
- Tüzes kis teremtés. - néz utánam Gambit.
- Az bizony! - ért egyet vele Pietro.
Még hallom, ahogy Magneto ordítozik a fiával:
- Ennyire is csak te szúrhatod el a dolgokat! A kegyeibe férkőzől, ráveszed Tabithat, hogy bolondítsa magába Leot, és akkor elszúrod! Bolond vagy te fiam!
- Mi? Pietro kérte tabithat, hogy csábítsa el Leot? Mondjuk nem hiszem, hogy nehezére esett... - gondolom morcosan, de azért roszul esik, hogy olyan bunkó voltam Leoval.
Mikor hazaérek, zokogva dőlök le az ágyamra, és nem tudom elhinni, hogy engem mindenki csak kihasznál...