Másnap Tabby szóba se áll senkivel, fõképp engem kerül. A reggeli vidáman telik, mivel elmarad az edzés.
- Professzor, beszélhetnénk reggeli után? – kérdezi Tabby.
- Persze, akár most is, ha nagyon fontos. – válaszolja a Professzor. – Tudod, hogy könnyen elérhetõ vagyok.
Látszik, hogy gondolatban kommunikálnak, de ez nem zavar. Ami Tabbyval kapcsolatos, az nem igazán érdekel.
Lassan elindulunk a suliba, ahova minket, lányokat Jean visz el. Egész úton egy a téma: a bál. Jean megbízható forrásból tudja, hogy hölgyválaszos buli lesz.
- Te kit hívsz el Kitty? – kérdezem.
- Oh, talán Lancet vagy Bobbyt. Te?
- Leot, ez egyértelmû. Jean, te gondolom Scottot hívod el. De Vadóc, veled mi a helyzet? Van már jelölted?
- Nincs, és nem is akarom, hogy legyen. Nem megyek el a buliba.
- De miért? – kérdezem.
- Miért, te elmennél, hogyha nem lenne párod, és olyan képességed lenne, mint nekem?
Erre nem tudok mit válaszolni. Hisz igaza van, én sem mennék el. Ám eszembe jut, hogy lehet, hogy nem csak én akarok Leoval menni:
- << Leo, eljönnél velem a bálba, ami a suliban lesz?>> - kérdezem gondolatátvitel útján.
- << Persze. Számíthatsz rám, ott leszek!>> - jön hamar a válasz.
A suliban még Jean megállít egy kicsit:
- Mostanában közel kerültetek egymáshoz Leoval.
- Igen, rendes srác és helyes is. De zavar? Vagy miért hoztad fel a témát? – kérdezem.
- Tudod Tabby miattatok akar átállni a Testvériséghez.
- Miattunk? – kérdezem.
- Jobban mondva miattad és ahogy tegnap viselkedtél vele.
- Megérdemelte! – mondom, majd órára sietek.
A bál két nap múlva lesz, és még Kittynek nem sikerült döntenie. Épp errõl beszélgetünk, amikor Jean óriási mosollyal az arcán lehuppan az asztalunkhoz:
- Igent mondott!
- Ki? Scott? – kérdezem, mire egy bólintással válaszol.
- Na, akkor én elhívom Lancet. – mondja Kitty, majd odamegy a Testvériség asztalához.
Nemsokára elérkezik a bál napja, és legnagyobb örömünkre mindenki megtalálta a párját. Még Tabby is, aki Pietroval táncol.
- Gyönyörû vagy, mint mindig! – súgja a fülembe Leo.
Elmosolyodok, majd megcsókolom. Boldogság önt el, ha végig nézek a tánc párokon: Rahne és Roberto, Jubes és Bobby, Kitty és Lance, Jean és Scott, Amanda és Kurt, és még sorolhatnám.
Ám volt valami, ami megzavarta a bál gyönyörû egységét, hangulatát. Az ajtóban megjelent rémálmaink megtestesítõje…
...