Elsõként Leo ér oda hozzám, majd Kurt, hisz õk teleportáltak.
- Mi történt? – kérdezi Leo.
- Valaki megtámadott, egy nagy kés volt a kezében, és olyan kék bõre volt, mint Kurtnek. Nem tudom, hogy ki lehetett. – mondom, miközben a kezemmel adok nyomatékot a mondandómnak.
- Mystique. – motyogja Kurt.
Leo azonban a kezemre néz, majd rám szól:
- Nyújtsd ide a karodat, mert vérzik.
- Micsoda? – kérdezem, és rögtön látom, hogy egy nagy vágás van rajta, majd engedelmesen odanyújtom.
Leo fölé teszi a kezeit, és egy narancssárga fény kíséretében a seb eltûnik.
- Ez is egyike a képességeidnek? – kérdezem, mire egy bólintással válaszol, majd Kurttel együtt elteleportál.
Csöndben ülök tovább a szobámban, és gondolkozom. Miért akarna Mystique megtámadni? És miért nem bántott? Ez kb. olyan volt, mint egy elterelés… Gondolataimból egy sikítás zökkent ki. Kitty sikítása. Én is az õ szobájába szaladok, és az õ története tökéletesen megegyezik az enyémmel.
- Professzor, nem lehet, hogy Mystique ezt csak elterelésként használta, és valami másért jött? Mondjuk a Cerebro-ért? – kockáztatom meg a kérdést.
Mindenki döbbenten néz rám, majd Logan rohanva leindul, s közben valamin nagyon morog.
- Igazad lehet Amara. – mondja Ororo, majd átkarol.
Leora nézek, hogy õ mit gondol errõl az egészrõl, de úgy látszik, hogy valami, jobban mondva valaki más köti le. Tabitha! Hogy is kergethettem hiú reményeket? Hogy gondolhattam, hogy én tetszem neki? Nagyon nagyot csalódtam, csak azt nem értem, hogy miért…
Reggelinél a Professzor bejelenti, hogy igazam volt, Mystique tényleg a Cerebrot törte fel, csak még azt nem tudják, hogy hogyan.
- Letöltötte az összes adatot az Intézetrõl és rólatok, rólunk. – mondja a Professzor.
- Ezzel erõsebbek lettek? – kérdezi Kitty.
- Nem is kicsit. Most, hogy mindent tudnak rólunk, nehezebb lesz a harc, mint bármikor, bárki ellen. – mondja Logan.
- Kik ellen kéne harcolnunk? – kérdezi Leo.
- Mystique és a Testvériség ellen. – válaszol Scott.
Ez a bejelentés hideg zuhanyként ér, hiszen tudtam, hogy ellenfelek vagyunk, de én Pietroékat nem bírnám bántani. Legalábbis úgy érzem.
- Látod Amara, ezért nem akartunk beszélni róluk… - mondja Jean.
Bólintok, majd feldúltan elrohanok. A többiek értetlenül néznek utánam.