Amara Aquilla vagyok, és nem rég kerültem az X-Menekhez. Ez egy csoport tehetséges fiatalok számára… Őszintén szólva itt nem olyan tehetségre gondoltak, mint pl. rajztudás, hanem bennünk kialakult az X-gén, mely mutációt okozott. Ennek a következménye természet feletti képességek birtoklása. Én az egyik elemet, a tüzet uralom.
Még nem igazán sikerült összebarátkoznom az itteni lakókkal, de majd igyekszem. Először is itt van Jean Grey az egyik legnépszerűbb diák a Bayville Gimiben, ahová járunk, és van barátja is, Scott. Scott Summers a legidősebb tanuló az intézetben, és a legkomolyabb is. Aztán itt van Kitty Pryde, Evan Daniels, Kurt Wagner, Vadóc, Ororo Munroe, Logan, Hank McCoy, Rahne Sinclair, Bobby Drake, Jubilation Lee, Samuel Guthiere, Roberto Da Costa,  Tabitha Smith, Jamie Madrox, Ray Crisp és természetesen Charles Xavier, az Intézet alapítója.
Ez a reggel is olyan, mint a többi: gyors edzés Logannel, reggeli, majd indulás a gimibe… Kezdem megszokni a rendet, bár az első napokban elég furcsa volt. Logan eléggé meghajt minket, ahogy ma is:
- Gyerünk kölykök! Nem lazsálunk!
- Persze, csinálná egyszer ő is ezt végig! – panaszkodott Tabitha.
Most kivételesen egyet értettem vele, de egyébként nem volt valami szimpatikus. Rahne-nak könnyű dolga van, a farkasok jobban bírják a futást, meg a hajtást. Az ő képessége, hogy farkassá tud alakulni. Persze legtöbbször játékra használja…
- Rendben kölykök, a reggeli edzésnek vége! Nyomás reggelizni!
Mindenki panaszkodott, hogy hogy fáj mindene. Nekem is fájt a kezem, ráestem, és ez most rendesen meg is látszik. Belilult. Jean jön oda megnézni:
- Elég ronda. Rendesen megzúztad, gyere velem, bekötöm.
- Kösz Jean. – mondtam, miután bekötötte.
Végül is rendes lány, csak nekem túl népszerű, úgy értem, túl nagy a felhajtás körülötte… A reggeli akkora zajjal történik minden nap, hogy pár hét múlva halláskárosult leszek, ha így folytatjuk. Biztos nagyon elbambultam, mert mindenki engem bámult.
- Hahó, Amara! – szólt Rahne, és valószínűleg nem először.
- Oh, mi történt? Lemaradtam valamiről? – kérdeztem.
Mindenki nevetésben tört ki, kivéve engem, mert én nem értettem, hogy miről is van szó.
- Mondjátok már, hogy min nevettek! – csattantam föl.
- Az a pofa amit vágtál… - magyarázta két nevetés között Bobby.
- Kösz! – mondtam, majd eltoltam magam elől a reggelit. Valahogy nem volt étvágyam ezek után.
Felmentem a szobámba, és azon gondolkoztam, hogy jól döntöttem-e. Biztos, hogy be fogok illeszkedni, bíztattam magam. Sajnos ez nem dobott fel. Nem vagyok valami meggyőző egyéniség.
- Amara, elvigyelek a gimibe? – kopogott be Jean.
- Nem, köszi. Inkább sétálok. – mondtam.
Egész úton azon gondolkoztam, hogy nem igazán sikerült beilleszkednem. Aztán el kezdtem sietni, mert nem akartam elkésni, Darkholme igazgatónő nagyon szigorúan veszi ezeket az eseteket.