Bliss Rowley gondterhelten ült le az üstje elé, miközben Piton professzort figyelte, ahogyan meglendíti a pálcáját, és az aktuális bájital hozzávalói megjelennek a táblán. A férfi arca rezzenéstelen volt. Bliss még soha nem látott a dühön és a gúnyon kívül más érzelmet kiülni a tanára arcára. Már előre úgy érezte, hogy vesztett, és csak az aranyvér büszkesége nem engedte, hogy feladja a harcot.
Először is azt kell kitalálnia, hogyan jusson Piton közelébe. Persze óvatosnak kell lennie, mert az iskolából azért nem akar repülni egy hülye fogadás miatt. Kapna is a szüleitől!
- Ha még egy ilyen megjegyzést hallok magától Potter, akkor az egész évet büntetőmunkával töltheti! – Eszmélt fel a bájitalok mesterének fenyegető hangjára Bliss az elmélkedésből. Abban a pillanatban elégedett mosoly futott végig az arcán, és a mellette ülő Desdemonához hajolt.
- Huh, még a végén megsajnálom szegény Pottert! Inkább egy dementorcsók, mint egy egész évig minden estét együtt tölteni ezzel a savanyú denevérrel! – suttogta épp elég hangosan ahhoz, hogy Piton professzor meghallja, de ne tudja, hogy direkt neki szánta a megjegyzést.
Desdemona elfehéredve nézte, ahogy a professzor egyenesen feléjük tart, és az arcáról ítélve biztos volt benne, hogy végük van.
- Mondott valamit, Miss Rowley? – nézett rá Blissre gyilkos pillantással a tanár.
A lány felnézett a fekete szemekbe, és nagyot nyelt. A terve, amit egy másodperce még nagyszerűnek tartott, mostanra a világ legnagyobb őrültségének tűnt.
- Semmit – remegett meg a lány.
- Akkor ma este várom a büntetőmunkára ezért a semmiért. És mostantól minden este egy teljes éven át – tette hozzá. - Vagy hívjak inkább egy dementort? – húzta fel gúnyosan a szemöldökét a férfi. Aztán, mintha mi sem történt volna, visszament a tanári asztalhoz, és leült a székébe.
Bliss kifújta a levegőt, amit egészen eddig bent tartott a félelemtől. Hát mégis sikerült! Legalábbis eddig…
- Te megőrültél?! – nézett rá még mindig rémülten a barátnője.
- Erre a kérdésre még nem tudom a választ, majd kérdezd meg egy pár nap múlva… - válaszolta Bliss, és egy marék szárított gyógynövényt dobott az üstjébe.


Bliss a tükör előtt állt, és elégedetten nézett végig magán. Felvette a lehető legrövidebb szoknyát, amit az iskola szabályzata még engedélyezett, és kibontotta a haját. Fekete tincsei kígyóként tekeregve omlottak szét a vállain. Mivel az iskolában nem használhatott sminket, megcsipkedte egy kicsit a száját és az arcát, hogy pirosabbnak tűnjön. Éppen indulni akart, amikor megérkeztek a szobatársai is. Desdemona még mindig falfehéren mesélte éppen a bájitaltan órán történteket Francienek.
- Hát, te aztán nem vagy szívbajos! – nevetett rá Blissre a lány. – Úgy tűnik, nagyon nyerni akarsz! Kár, hogy semmi esélyed! – nézett rá tettetett sajnálkozással Francie.
- Majd meglátjuk! – válaszolta Bliss, és a talárját felkapva elsietett. Már majdnem kiért a Mardekáros társalgóból, mikor egy hang megállította.
- Bliss! – Fordult hátra Draco Malfoy hangjára.
- Draco! – köszöntötte a fiút.
- Csak szólni akartam, hogy az apám rendez egy kis összejövetelt a karácsonyi szünetben, és meghívta a szüleidet is. Gondolom, te is jössz… - tudakolta reménykedve.
- Nekem még nem szóltak, de ha a szüleim mennek, akkor biztosan én is ott leszek – válaszolta hivatalos hangon Bliss.
- Remek. Apám azt mondta, hogy lesz egy kis meglepetése… - folytatta a szőke fiú.
- Aha. Biztosan jó lesz, de nekem most mennem kell! – toporgott a lány. Nem volt kedve erre a semmitmondó beszélgetésre fecsérelni az idejét. – Piton büntetőfeladatot adott – magyarázta.
- Oh, hát akkor sok szerencsét! Majd még találkozunk! – Hallotta Bliss a fiú hangját a háta mögött, de már nem igazán érdekelte.
Egyenesen a professzor pinceszobája felé vette az irányt. Furcsa, mert annak ellenére, hogy Piton volt a házvezető tanára, még sohasem járt nála. Sőt, ha egy pár nappal ezelőtt azt mondta volna valaki, hogy egyszer önként fog lesétálni oda, akkor a képébe nevetett volna.
Mikor odaért a hatalmas faajtóhoz, minden bátorságát össze kellett szednie, hogy felemelje a kezét, és bekopogjon. Végül választása nem lévén, cselekedett.
Odabentről Bliss egy mély morgó hangot hallott, majd az ajtó hirtelen kivágódott előtte. Nagyot nyelve lépett be a félhomályba burkolt szobába. A professzor az íróasztala mögött ült; a kezében még mindig ott tartotta a pálcáját, amivel kinyitotta az ajtót.
- Jöjjön! – intette közelebb a lányt egy pillantásával. Bliss az asztal elé sétált. Eredetileg úgy tervezte, hogy majd kihívóan és szexisen fog viselkedni, de most, hogy itt állt a férfi előtt, mintha megfagyott volna; egy épkézláb gondolat nem jutott az eszébe. Piton professzor egy több méteresnek tűnő pergamentekercset tolt elé, ő pedig reflex szerűen kinyújtotta a kezét, és elvette azt. – Most pedig átmegy a raktárba, és összeírja, hogy a listán felsorolt alapanyagokból mennyi van még! – adta ki az utasítást fagyos hangon a férfi.

3. fejezet