Alastor, akivel nem köt össze ilyen szeretet, más okból lenne helytelen választás. Ő olyan ember, aki óvatos, körültekintő, a tervezés és megfontolt kivitelezés híve – s talán első látásra úgy tűnik veled, mint – kérlek, nézd el nekem az erős szavakat – forrófejű és elhamarkodott fiatalemberrel ütőképes csapatot alkotnátok. De míg te talán tudnál alkalmazkodni hozzá, a már említett rugalmas fiatalságod miatt, ő ugyanerre képtelen lenne. S nem is várható el tőle.

Minerva, aki tanárod volt hat éven keresztül, és valóban kiváló képességű boszorkány, tökéletes ember az olyan feladatra, mint a Roxfort vagy a Főnix Rendje irányítása, de nagyon valószínű, hogy ugyanabba a hibába esne, mint én, korának okán. Védelmezne téged, óvna, ahogy tanárhoz és két apró gyermek nagymamájához illik. De visszatartana téged. Féltő gondoskodása nem hagyna érvényesülni téged, ami a Voldemort elleni harcban végzetes lehet.

Olyan ember kell hát, aki egy ilyen feladatban a leginkább hasznodra tud válni. Olyan, aki elég erős, jól képzett varázsló, ismeri a fekete mágusok elleni harc veszélyét, kellően körültekintő és megfontolt, ha kell, de eléggé rugalmas is, ha a helyzet megkívánja – s legfőképp: nem érzel iránta ragaszkodást. Ez fontos, hogy el tudd engedni, ha kell, hogy ne omolj össze, ha a harcban elveszted őt, újra fel tudj állni utána és rezzenéstelen arccal folytatni a küzdelmet egészen addig, míg Voldemortot le nem győzöd. Egyetlen ember van, aki megfelel ezeknek a követelményeknek: Perselus Piton.

Tudom, mire gondolsz most. Piton professzorral az utóbbi hat évben korántsem volt nevezhető gyümölcsözőnek tanár-diák kapcsolatotok, s hidd el, értem az okát. Tudom, hogy bármi is történjék, sosem fogtok barátként gondolni egymásra, de a jelen helyzetben épp ezért válnátok egymásnak hasznára, a már említett okok miatt.

Perselus azon kevesek egyike, akikben tökéletesen, maximálisan megbízom. Tudom, hogy sohasem árulna el minket, sohasem választaná Voldemortot a Főnix Rendje helyett, hiszen megmentette már az életemet júniusban is, mikor Voldemort családi gyűrűje majdnem végzett velem. Megosztottad velem a félelmeid, aggodalmaid, hogy Perselus valójában a Sötét Nagyúr embere, s Malfoy úrfival valamilyen borzalmas merényletre készülnek ellenünk. Nos, mivel ezek szerint halott vagyok, elmondhatom neked, hogy félig igazad volt. Draco Malfoy valóban azt kapta feladatul Voldemorttól, hogy öljön meg engem, ezzel bizonyítván hűségét. Az elátkozott opálköves nyakéket és a mérgezett bort is ő küldte, nagyon jól tudom.

De azt is tudom, hogy Draco milyen ember. A látszat ellenére nem teljesen apja fia. Van még számára remény, hiszen látom rajta, hogy kegyetlen feladata napról napra egyre jobban megviseli őt, s azért próbálkozik ilyen meggondolatlan tervekkel, mint a nyakék és a méreg.

De most Perselusról: többször kérdezted tőlem, hogy miért bízom meg egy volt halálfalóban, aki ráadásul jelenleg is kapcsolatban áll Voldemorttal, s köztudottan remek okklumentornak számít, amivel el tudja rejteni, ha hazudik. Nem te vagy az egyetlen, aki kérdezte.

Piton professzornak személyes indítékai vannak a halálfalók elleni harcra, egy olyan indíték, amit csak nekem mondott el, senki másnak. Nem fogom elmondani neked, majd Perselus megteszi. Tudni fogod, hogy igazat mond.

Most pedig Harry, arra kérlek, hallgass még egyszer rám. Hadd mondjam el neked ezen levél végén az utolsó parancsomat, amit, mint a Főnix Rendje vezetője adok a Kiválasztottnak, s egyben barátomnak, fiamnak, neked Harry. Menj el Perselus Pitonhoz ezzel a levéllel, miután elolvastad! Őt már mindenről felvilágosítottam, tudja, amit én tudok. Nem tudom, hogy halálom előtt hány horcruxot sikerült elpusztítanunk – reményeim szerint mind a négyet, de a helyzet akkor is változatlan, ha egyet se. Perselus fog a továbbiakban segíteni neked.

S most, Harry, ideje búcsúznom. Az időm, ezek szerint lejárt. Nem tudom, hogyan fogok meghalni, hogyan haltam meg. Talán egy halálfaló, vagy maga Voldemort nagyúr végzett velem, vagy talán Malfoy úrfi újabb merénylete végül elérte a célját? Valahol remélem is, hogy ez utóbbi teljesült, hiszen így nem eshetnének többen áldozatul, ahogy Miss Bell, vagy a barátod, Ron Weasley.

Bízz meg Perselusban, ahogy én is. Ő jó ember, nem hagyná, hogy a hibájából bajod essen. Vigyáz majd rád, ahogy rám is vigyázott, mikor a szükség úgy hozta. Tudom, hogy helyesen döntöttem, bármit is súgjanak a démonaim. Többé nem hibázok.

Őszinte tisztelettel és szeretettel:

Albus Dumbledore

Kelt: Roxfort, 1997. április 21.

Írok egy kritikát!

Tovább....