A csapat örök

                           1.rész

 Emlékezés Estefele járt mikor Inuyasha-ék megláttak egy fogadot.Inuyasha válon fogta Mirokut aki még mindig roszul volt.

- Lekéne pihentetni Mirokut.-szólt a fogadóra mutatva Kagome.

- Megtudod gyözni ??-nézett le Inuyasha Mirokura.

 - Ahhoz még nem vagyok jól,hogy komolyan beszéljek nekik.-mondta a fiú.

- Akkor helyetesitse valaki most Mirokut.-futott elöre Shippo,hogy meghalgasák.

Kagome most Kema-ra nézett.

- Neeem!-szólt a lány-Erre nem vesztek rá!

 Egy kis időn belül Kema kezében volt a szerzetes botja és egy kölcsön adott füzér a nyakában.

- Ah!-sóhajtott a lány majd bekopogott.

-"Ezt még visza kapod Kagome"-gondolta. Hamarosan kinyitodott a fogado ajtaja és egy férfi nézte furcsán vendégeit.

- Segiteni jöttünk,mert mesziről láttuk azt a nagy baljós felhöt a fogadod körül.-kezdte a lány.

- Persze,jöjjenek beljebb.-vezette be a fógados egy szobába a vendégeket és küldetett ételt nekik. Kema odament Miroku mellé és lerakta a kölcsön kapott cuccokat.

- Engem utánoztál az elöbb??-kérdezte egy kis mosolyt csalva magára Miroku Kema csak egy kis nem-et mondott majd ment beszélni a fogadosal. Éjfél fele járt.Mindenki aludt,vagyis majdnem mindenki.Kagome kint a korlátnak dölve nézte az eget. Hirtelen léptek zaja hallatszot.

- Nem tudsz aludni??-kérdezte a lány mögött Kema.

- Nem másról van szó.Miroku??-kérdezte Kagome.

- Holnapra kutya baja se lesz,kicseréltem a kötését,és már el is aludt ,mint a többiek.

- Emlékszel amikor idekerültünk,és hárman kezdtük el elöször gyüjteni az ék kő szilánkokat?-mosolygot Kagome. Kema csak bologatott,neki is egy szép emlék volt.

- Mire akarsz kilyukadni??-kérdezte .

- Jaj milyen arcot vágtál mikor elöször megismertük Mirokut.

- Te milyen arcot vágnál ha megkérdeznék töled,hogy 'Meghatotta történetem??' aztán pedig 'Szeretném ha meghalnék szülnél nekem egy fiú gyermeket'. - Tudom ez egy kicsit nagyon is meglepő,de az az arc!-fejezte be Kagome és ekkor hirtelen egy párna repült a fejének.

- Megadom magam!-nevettek a lányok.

- Együt jöttünk,együt is megyünk!- ölelte meg Kema barátnöjét,majd ők is elaludtak.

 Másnap reggel el is indultak és délre már az erdő elején voltak.

- Szélborda!-kiáltotta Inuyasha és megölte az őt támado szellemeket. Ekközben egy palotában Naraku az egett kémleli.

- Szóval végzett a szellemeimel!-mondta majd egy nád ajtohoz nézett ,ahol egy ember árnya tünt fel.

-Készen álsz? - Igen Naraku.-szólalt meg az idegen.

- Megtudod ölni Inuyasha-t,Miroku-t sőt Sango-t is?

- Igen Naraku nagyúr.

 Már lemenőben volt a nap,mikor Inuyasha felorditott dühében.

- Nem hiszem el!Miért nem sikerülelöcsalogatnom a Teszaiga igazi erejét!-orditotta.

- Talán szerencséd volt ma délelöt.-válaszolta a fáról Shippo.

- Szélborda!-irányitotta kard erejét Shippo-ra.

De most sem sikerült előcsalogatni azt a hatalmas erőt. - Mi van megakarsz ölni!-akadt ki Shippo.

- Azt mondtad szerencsém volt.-válaszolta nyugottan Inuyasha.

A lányok a forrásnál voltak,épp fürödni készültek.

- Biztos nem leskelödnek??-nézett aggodalmasan Sango. - Nem hiszem,elmélyülten beszélgetnek.-válaszolta Kema és belement a vizbe.

- Ha aggodnunk kéne akkor is csak Miroku miatt!-legyintett Kagome és ő is belement a vizbe.

- Hát akkor jó.-követte Sango a két lányt.

- Mi az a seb a hátadon?-kérdezte Kagome.

- Az öcsémet megbabonázták és ő tette,Kohaku is szellem irtó volt ami töle nagy szó volt.-sóhajtott mosolyogva Sango.

- Sajnálom.-válaszolta Kema-" Szegény Sango".

- Nem szomorkodom annyira,hisz becsületben halt meg.Ti miért keresitek oly hosszu ideje az ék kő darabjait??

- Tudod mi törtük össze.-magyarázkodott Kagome.

- És köteleségnek tartjuk,hogy össze gyüjtsük.-fűzte hozá Kema.

- Biztos egy szellemtől szereztétek vissza,de ami még különösebb,hogy egy papnőnek a reinkarnálciója vagytok,ami nem nagyon lenne furcsa,de ,hogy ketten vagytok!Az már különös.

- Ezt a részét mi se értjük.-válaszolta Kema.

- Honnan van a papnői ruha ??- kérdezte Sango.

- Régen Kaede anyó adta,mikor az iskolai egyenruhámon úgymond szakadások voltak.-válaszolta Kema

- De igy se könyitete meg az életem.

- Jól leselkedtek itt??-dobott Sango egy követ a bokorba majd mivel hangott nem hallot megnézte. - Téves riasztás.-volt a lány Sango melett. Ekkor meg mozdult valami és a fiúk jöttek.

- Lányok jól vagytok,zajt hallotunk??-kérdezte Inuyasha.

- Ti!-mondta dühösen a három lány és megüttögette öket.

 Amig a lányok öltöztek a fiúk beszélgettek a tábortüznél.

- Pedig én nem is leselkedtem!-zsörtölödött makacsul egy pupal a fején Inuyasha.

- Igen most jok voltatok!-helyeselte Shippo

- Még Miroku is jó volt.

 A lányok nem sokára értek oda ,de a fiúk már elaludtak. - Elaludtak!-mondta Sango és hátranézett,mosolyogva látta ,hogy Kema és Kagome is elaludt.

-Jó éjt. Másnap reggel mentek is tovább.

 A fiúk elöl mentek mintha a tegnapi pofonok miatt még mindig hargudnának.

- Jön valaki.-mutatott előre hirtelen Shippo.

- Egy falusi lehet a közeli faluból.-jegyezte meg Miroku már a saját lábán járva mikor a falusi elől össze esett.

 - Gyorsan!-mondta Kagome és megnézték a falusit de az már halot volt.

- Megölték.-szólt Kema.

- Nem csak őt,Lemészárolták az egész falut,érzem a vérszagott.-szaglászott a levegőbe Inuyasha.

- Siessünk!-mondta Sango és gyorsan mentek a faluba.  

 A faluban holltestek voltak mindenhol . 

- " Ezek a vágások,nem kardtól vannak "-gondolta Sango.

-Vigyázzatok,ne lépjetek sehova!

 Épp jókor mondta a lány mert Inuyasha elött felrobbant hirtelen valami.A fiú hátraugrott gyorsan. A sürü ködböl,hirtelen egy alakot láttak közelebb jönni 

- A ruhája,mint Sango-é.-jegyezte meg halkan Kema.

- " Nem ez nem lehet,Koháku! "- könyezett majdnem a lány

Kema