25.füzet Fogyasztók (2)
2004.03.24. 12:22
-
25. Füzet
Fogyasztók
(2)
Nyomon
követés
Maga
a szó új keletű, az elv azonban már régóta ismert. A fogyasztók
számára a nyomonkövetés egy élelmiszer útvonalát jelenti ”a
farmtól az asztalig”. Tehát első közelítésben egy termék
azonosítását és adminisztrációs követését jelenti. A nyomon követés
definíció szerint ”valamely dolog tulajdonságai összességének
időrendi változásainak, alkalmazásának és helyének megállapítását
jelenti az azonosítás rögzített eszközeinek segítségével”.
Valamely dolog tulajdonságai összessége lehet egy tevékenység, egy
folyamat, egy termék, egy szervezet vagy egy személy is. A nyomon
követést nem elegendő csak egyetlen aspektusból vizsgálni, két
alapvető fontosságú szempontot kell figyelembe venni:
”Adminisztrációs”
nyomon követés
A
szó szoros értelmében egy termék útvonalának leírását jelenti a
nyersanyag előállításától kezdve egészen a végtermékig. Ez bizonyos
értelemben egy termék időrendi leírása, azonosító igazolványa. Az ún.
felmenő ági nyomonkövetés a táplálkozási láncon visszamenőleg követi
egy termék útját, jelentheti például egy gyártási kiszerelés, egy
állat tenyésztési helyének vagy annak a hajónévnek a felkutatását,
amely a fagyasztott halfiléhez felhasznált halat halászta ki. Ez a
fajta nyomonkövetés az anyagellátás/készletbeszerzés bármely pontján
képes egy termék eredetének, tulajdonságainak megállapítására egy
vagy több meghatározott szempont szerint. A termékek minőségi
problémáinak felkutatására irányul a termelési lánc alsóbb és felsőbb
szintjein egyaránt.
Abban
az esetben, ha egy nyersanyag készlettől kiindulva a belőle készített
összes végtermék felkutatása a cél, akkor az ún. lemenő ági
nyomonkövetésről beszélünk, amely egy termék visszavonásakor
nélkülözhetetlen fontosságú. Ez a fajta nyomonkövetés is az
anyagellátás/készletbeszerzés bármely pontján képes egy termék
helyének felkutatására egy vagy több adott kritérium alapján. A
logisztikai nyomon követésen alapszik, egy termék eredetének,
végcéljának felkutatására irányul.
”Minőségi”
nyomon követés
Ez
a fajta nyomon követés egy termék életciklusának minden egyes lépését
rögzíti, azaz minden megkülönböztető elemet feljegyez, mint például
minőségi jelek, jellemzők, melyek az élelmiszerhez és környezetéhez,
illetve a végrehajtott ellenőrzésekhez és önellenőrzésekhez
köthetőek. Azaz a termék azonosító igazolványához (adminisztrációs
nyomon követés) a minőségi nyomonkövetés további elemeket tesz hozzá.
A csomagoláson, a címkéken minden egyes kötelezően vagy önkéntesen
tett feljegyzés egy termék nyomon követéséhez járulhat hozzá.
Ideális
esetben a különböző elemek együttese a ”globális” nyomon
követést jelenti: a felhasználók, a fogyasztók számára fontos
információkat jelentenek, melyek hozzájárulnak a bizonytalanságok
megszüntetéséhez és megkönnyítik a választást. Azonban pillanatnyilag
a legtöbb termékre nézve ez nem létezik. (A ”globális”
nyomon követést nem szabad összetévesztenünk a ”totális”
nyomon követéssel, mely egy termék minden egyes összetevőinek, összes
alkotóelemeinek felkutatását, a legapróbb jellemzőinek meghatározását
tűzi ki célul, utópisztikus gondolat).
A
nyomon követés jogszabályilag előírt
A
termékhez kapcsolható minőségi kritériumok, mint a minőségi
tanúsítvány normatív jellegű, azaz nem kötelező. A címkézés
tekintetében a jogszabályozás rögzíti a követelményeket a termék
típusától függően. Az önellenőrzések is jogszabályilag
meghatározottak, azonban a szöveg nem kötelezi a gyártókat és a
feldolgozókat, hogy az önellenőrzések eredményeit illetve a terméket
kövessék egészen a fogyasztókig. Csak a hivatalos szervek hajthatják
ezt végre egy adott területre vonatkozóan. Az adminisztrációs nyomon
követés néhány esetet kivéve nincs jogszabályilag körülhatárolva. A
marhahúsra nézve 2002. január 1-től kezdődően az Európai Uniós
tagállamok kötelesek a húsok eredetét (születési, tenyésztési és
vágás hely) megjelölni a végfelhasználó, vásárló vagy a fogyasztó
számára.
A
nyomon követés biztosítása gyakran komoly akadályokba ütközik
A
nehézségek két szintje
ismert:
-
A nyersanyagtól a
végtermékig minden egyes lépésben biztosítani kell a termék
azonosításán kívül a hozzá kapcsolódó összes információ begyűjtését. A
probléma azonban már bonyolulttá válik, ha a termék nagy számú
összetevőt tartalmaz.
-
Az adathalmazokat ezt
követően megfelelő módon csoportosítani kell, mely a későbbiekben a
végfelhasználó számára egy megbízható, könnyen hozzáférhető információs
hálót jelent. Egy ilyen adatbázis kidolgozása megfelelő információs
eszközök meglétét feltételezi. (Az ún. ASP-k (application service
provider) alkalmasak a nemzetközi mezőgazdasági-élelmiszeripari
piacokon az egyes hálózatokra vonatkozó információk öszzefogására).
-
A táplálkozási lánc
különböző résztevőinek összefogásával a törvénybe iktatás, az
azonosítás, az információk egységesítésének, az adatok átadásának
problémája oldható meg. Az egyes hálózatokra jellemző ellenálláshoz és
az átláthatóság hiányához kapcsolható valós technikai és logisztikai
problémák magyarázatot adnak arra, hogy miért ilyen kevés számú egy
teljes hálózatra nézve a jól működő nyomonkövetés.
Egy
szolgáltatás teljes egészére nézve a nyomon követés még napjainkban
is utópisztikus gondolat
Elméletben
lehetséges, azonban jelenleg irreálisnak bizonyul figyelembe véve a
különböző hálózatok eddig tett munkáit. Ha a nyomon követés fejlődése
a továbbiakban is így halad, akkor a táplálkozási láncolat egyes
láncszemei igen messze lesznek ahhoz, hogy munkájuk
összekapcsolódhasson, a legtöbb termékre nézve egy egyszerű
adminisztrációs nyomon követés is nehézségekbe ütközik.
A
fennálló helyzetnek kedvezően kellene megváltoznia, hiszen az utóbbi
idők krízishelyzetei és annak következményei (néha jogi jellegűek) a
termelőket a termékeik nyomon követésének kialakítására ösztönözték,
amely adott esetben bizonyíthatja ártatlanságukat vagy enyhítheti
felelőségüket.
A
kérdés ott merül fel, hogy milyen mértékű/mélységű befektetéseket
kell végrehajtani ahhoz, hogy a nyomon követés biztosított legyen,
természetesen figyelembe véve, hogy a ”totális” nyomon
követés utópisztikus gondolat. A választ csak abban az esetben
kaphatjuk meg, ha minden egyes szinten elvégezzük a kockázatelemzést,
amely segít feltérképezni a fogyasztók szükségleteit és elvárásait és
így a nyomon követés határainak a megállapítását.
A
nyomonkövetés megszervezése nem egyszerű feladat!
A
nyomonkövetés négy
kulcsfontosságú elven nyugszik:
-
Termékazonosítás, a
gyártási készlet és a kiszállított egységek követése.
-
Kapcsolatszervezés, az
anyagellátás/készletbeszerzés során a gyártási készlet és a
kiszállított egységek közötti egymást követő kapcsolatok rögzítése.
-
Adatrögzítés,
a gyártás és az anyagellátás/készletbeszerzés során kapott információk
rögzítése.
-
Kommunikáció,
információáramlás biztosítása.
A
leggyengébb láncszem nyomonkövetése meghatározza a lánc további
részét (felelősség és függetlenség). Az azonosítás előírásai
biztosítják a nyomonkövetés folyamatosságát és a megbízhatóságát a
független partnerek között (közös nyelv és információk átjárhatósága
szükséges). Ahhoz, hogy a nyomonkövetés a termeléstől a fogyasztásig
hatékonyan működjön, minden egyes közbenső lépésnek a termékről a
hozzá tartozó információkat módosítás nélkül közölni kell az
esetleges újításokhoz kapcsolódó további információkkal együtt.
A
közétkeztetésben a vezetők kettős feladattal találják szemben
magukat:
-
A nyersanyaghoz kapcsolódó
adatok összességének begyűjtése.
-
A konyhában a termékeken
végrehajtott tevékenységekhez illetve a szolgáltatáshoz kapcsolódó
adatok gyűjtése, rögzítése és átadása.
Az első
feladat a termék konyhába érkezése előtti ciklusához tartozó
adatgyűjtés. Az információk szolgáltatása a különböző résztvevők
feladatkörébe tartozik és nem a közétkeztetés vezetőjének feladata. A
nyomonkövetés alsóbb szinteken történik és a szállítókkal szemben
támasztott követeléseket a fogyasztók által megfogalmazott igények
szerint kell kialakítani.
Természetesen
kivitelezhető módon, tehát kerülendő a be nem tartható és a
haszontalan eljárásokat tartalmazó szerződések megkötése. A
folyamatnak három lépésben kell megtörténnie:
-
A
felhasználók által elvárt és hasznos információk meghatározása minden
egyes termékre és nyersanyagra vonatkozóan.
-
Rangsorolni
ezeket az elvárásokat majd, mint megvalósítható és objektív kritériumok
megfogalmazni azokat.
-
Folyamatosan
megújítani és hozzáadni ezeket a kritériumokat a dokumentációkhoz.
Ezek az
új
elemek a piacra bekerülve a termék árának növekedését eredményezi: a
nyomonkövetés pénzbe kerül. A fogyasztók nagy része elfogadja ezt és
hajlandó többet fizetni egy termékért megbízható és pontos
információkért cserébe.
Második
feladat a konyhában végrehajtott tevékenységek nyomonkövetésére
vonatkozik.
Valójában
a nyomonkövetés biztosításához szükséges eszközök feltérképezését
jelenti. A HACCP rendszer alkalmazása ezt lehetővé teszi, minden
egyes lépésre és termékre biztosítja a megfelelő paramétereket
(azonosítás, hőmérséklet, idő, nyomás, stb.). Ezen automatikus
rögzítő rendszerek alkalmazása megfelelőnek bizonyul, egyszerűek,
megbízhatóak és felhasználó barátok. Az intézet jellegének és
méretének függvényében a szükségletek változtathatóak.
A
közétkeztetés területén – mint utolsó láncszem a
termékfeldolgozás folyamán – igen hasznos módszer a
rendelkezésre álló információk szintézisének végrehajtására és azok
olyan módón történő szervezésére, mely megfelel a fogyasztók
elvárásainak.
Nyomonkövetés
hitelesítése
Az
információszolgáltatás
nem elegendő, biztosítani kell annak megbízhatóságát is. A termékre
vonatkozó adatok hitelesítése feltételezi az egyes lépések szigorú
ellenőrzését. Az államigazgatási szervek az egyes hálózatokon
folyamatos ellenőrzéseket hajtanak végre
|