11.füzet Az élelmiszerek egészségügyi biztonsága (1)
2004.03.20. 22:42
-
11. Füzet
Élelmiszerek
egészségügyi
biztonsága
(1)
Bevezetés :
Az élelmiszer-biztonság mint paradoxon, azaz minél inkább nő a
biztonság, annál inkább a biztonság hiánya lesz jellemző...
Az
”élelmiszer-biztonság” jelentése alapján biztosítja, hogy
az élelmiszerek a rendeltetésüknek megfelelő elkészítéskor nem
okoznak károsodást a fogyasztó számára. Az élelmiszer-biztonság utal
minőségi és mennyiségi értelemben a készletezés, az
anyagbeszerzés/anyagellátás fogalmára. Az élelmiszer-biztonsági lánc
– a termelőtől egészen a fogyasztóig – egy vagy több
láncszemének szakadása a mezőgazdaságot és az élelmiszeripart a
nyilvánosság színterére hozza. A legutóbbi krízishelyzetek
tanúskodnak az élelmiszerekkel kapcsolatok esetek következményeinek
jelentőségéről. A média ezelőtt soha nem ítélte el a táplálkozás
higiéniai követelményeit, előírásait. Ma már egyre nagyobb aggodalmat
váltanak ki, amely a fogyasztóknak a rendszerrel szembeni egyre
növekvő gyanakvásában nyilvánul meg. A biztonság igénye túlzott
formában nyilvánul meg, pedig az élelmiszer-biztonság még soha nem
volt ennyire erős. A járványügyi felügyeletek hatékonyságának és a
közegészségügyben résztvevők éberségének köszönhetően a
táplálkozáshoz kapcsolódó problémák, balesetek száma folyamatosan
csökken, míg a médiában való szerepléseik száma, fordított arányban,
folyamatosan nő. Ez a ”biztonsági paradoxon” a fogyasztók
számára elfogadhatatlan jellemezőket, az élelmiszer-biztonság
kezelésének hibáit tárja fel.
Ne
keverjük össze a kockázatot és a veszélyt.
A
vészhelyzet igen sokoldalú, így mindaz, ami "egy személy vagy
dolog biztonságát, létét veszélyezteti vagy fenyegeti", illetve
a "következményeként kialakult szituáció" maga a veszély.
Az élelmezés területén a veszély, a vészhelyzet elfogadhatatlan
tényező. Szigorú szempontból tekintve az élelmiszer-biztonságot, a
vészhelyzet egy "az élelmiszerben jelenlevő biológiai, kémiai
vagy fizikai anyag, illetve az élelmiszer olyan állapota, mely az
egészségre ártalmas hatást fejt ki".
A
vészhelyzet jellemezhető :
-
Természete (baktérium,
vírus, prion stb.)
-
Megjelenési gyakorisága
(elemzések alapján felállított statisztikai adatok)
-
Felbukkanása (járványügyi
felügyelet során összegyűjtött orvosi adatok) szerint.
A
veszély
felbukkanása két kulcselemmel jellemezhető:
-
Látványos, demonstrálható
jellemzők, esetleges példaértékű, média érdeklődését felkeltő események.
-
Következmények
súlyossága.
A
kinyilvánulás vagy zavar nélküli veszély csak fenyegetésnek minősül,
amelynek hitelessége az idővel csökken. Tudományos csoport által
azonban igaznak vagy csak feltételezettnek hitt lehetséges veszélyhez
még hozzájárulhatnak elbeszélő vagy „folklorikus”
(népmesei) megnyilvánulások, pl. városi legendák vagy pletykák is.
A
hitelt érdemlő tényezőket felváltva, egy pletyka teljes
visszautasítást, bizalomvesztést, sőt krízishelyzetet is
eredményezhet. A pletykát kivéve egy konkrét vészhelyzet megjelenése
elegendő egy krízishelyzet kirobbantásához. E jelenség kidolgozásában
a kockázat fogalma döntő jelentőségű.
A
kockázatot, amely a bizonytalanságot veszi számba, gyakran keverik a
vészhelyzettel. Adott időtartam alatt egy esemény hirtelen
bekövetkeztének valószínűségét adja meg. Az élelmiszer-biztonság
területére alkalmazva a kockázat egy, "az egészségre gyakorolt
végzetes hatás illetve a hatás súlyosságát leíró valószínűség
függvényét adja meg".
Minél
többet tudunk a vészhelyzetről, annál kevésbé nagy lesz a kockázat.
A
kockázat jó értékelése lehetőséget biztosít egy vészhelyzet
lehetőségének megítélésére a megjelenési valószínűségének a
függvényében. Négy egymást követő lépésből áll :
-
A vészhelyzet azonosítása
és jellemzése,
-
Hatásainak
minőségi és mennyiségi értékelése,
-
Kirobbanásának
minőségi és mennyiségi értékelése,
-
Az előző lépések
szintézise, ideértve a lehetséges hatások bizonytalanságát, a
valószínűségét és súlyosságát is, azaz a kockázatbecslés.
Amennyiben
a kockázatok értékelése teljesen elvégezhető, statisztikai becslést
és mennyiségi elemzést kapunk, és a tudományos és objektív adatok
alapján a kockázatok szigorú rangsorba állítása, azaz a "kockázat
tényezőinek tanulmányozása" is elvégezhető.
Valójában
a kockázatok értékelése egy teljesen általános eljárás szerint
történik :
A két
ezt
követő lépés :
-
A "kockázatkezelés", a
politikai választások közötti kiegyenlítő folyamat és megfelelő kezelés
opcióinak lehetséges alkalmazása,
-
A "kockázattal kapcsolatos
kommunikáció", az érintett részek és a résztvevők közötti vélemény- és
információcsere.
A
kockázatelemzés felfedi az államok felelőségét a Kereskedelmi
Világszervezet (WTO) keretein belül. Jogszabályi döntések, irányadó
jellegű ösztönző intézkedések és az ágazatok működésére kiható valós
következmények kidolgozásához vezet.
A
vállalatoknál alkalmazott eszközök – útmutató higiénia helyes
gyakorlatához (GBPH), HACCP terv (Hazard Analysis, Critical Control
Point) – kidolgozásáéért és működtetéséért felelős szakemberek
hatáskörébe nem tartozik a "kockázattal kapcsolatos
kommunikáció".
E
kereteken belül a "vészhelyzet-azonosítás" kidolgozása
történik meg, azaz a veszélyt jellemző adatok összegyűjtése és
értékelése, illetve a veszély jelenlétét biztosító körülmények
megadása.
A
kockázatelemzés és vészhelyzet-elemzés esetén az alkalmazások
módszertana nagyon közeli, míg a vizsgálatok nagyon eltérőek :
egy szakember nem végezhet tudományos becsléseket arra, hogy az
általa gyártott élelmiszer elfogyasztása milyen kockázattal bír a
közegészségügyre nézve.
A
bizonytalanság tudományos jellege
A
tudománynak a bizonytalansággal együtt kell élnie, még ha a
fogyasztók szempontjából nehéz is ezt elfogadni. Létezik olyan valós
vagy feltételezett veszély, amely esetekben a kockázatokat nehéz
körülhatárolni, sőt néha ismeretlenek is.
Konkrét
és azonnali problémákkal szembekerülve a döntéshozók pontos
kérdéseket tesznek fel. Sajnos a hozzáértők válaszai nem minden
esetben pontosak, számos befolyásoló tényezőket kell figyelembe
venniük az értékelés során. A legrosszabb esetben a különböző
szakvélemények eltérő és ellentétes véleményt adnak. Tanácsok és más
tanácsadó szervek megsokszorozódásával az ilyen jellegű eredmények
egyre gyakoribbak, így a bizonytalanság fokozódása is nő. A
szakértőkről kialakult kép, különösen elismertségük egy igen fontos
tényező, amely számos kérdést vet fel számos intézmény számára.
(Különösen a következőket : Ki adja a szakértőt a
kommunikációhoz ? A tudományos közösség vagy a média ?
Milyen alapokon ?)
A
szakértői vélemény területei egyre inkább szűkülnek, a tudományos
közösség által elismert munka egy adott területen még nem jogosítja
fel a szerzőjét arra, hogy úgymond minőségi véleményt adjon egy
kérdésre vonatkozóan.
Mindenki
szerepe szerint működjön
A
különböző résztvevők szerepei tisztán definiálhatóak, és a
követezőképpen foglalhatók össze :
-
A tudósok azonosítják a
vészhelyzetet, értékelik és becsülik a kockázatot
-
A nemzeti szervek
végrehajtják a tudományos eredmények szintézisét, és véleményt
nyilvánítanak
-
A politikai hatalmak az
egyes tényezőket együttesen veszik figyelembe, és döntést hoznak,
-
A közigazgatás alkalmazza a
döntéseket, amelyeknek a következményeit a résztvevők és elsősorban a
fogyasztók viselik el.
Ez
az irány nem minden esetben követett, olyan tendencia figyelhető meg,
hogy tudósok elhagyják a kockázatértékelés területét azért, hogy
véleményüket nyilváníthassák ki a kockázatkezelés területén.
A
döntéshozók feladata rendkívül összetett, hiszen a tudományos
aspektusok mellett számba kell venniük a gazdasági, szociális,
kulturális és politikai vonatkozású elemeket is. A hatások és
következmények kezelésének érdekében ajánlatosabb lenne, ha a
kommunikációt összehangolnák a kockázatkezelésben résztvevőkkel.
|