Történelme

Portugália történelme

Az ország területe a paleolitikum óta lakott, egy része Lusitana néven az i.e. 2. században római provincia lett. Az i.sz. 5-7. században a szvév, majd a vizigót királyság része lett, a 8. század eleji arab hódítás után a córdobai emirátushoz tartozott. Az ibériai félsziget visszahódítása (reconquista) a 11. században kezdődött meg, ugyanebben a században VI. Alfonz, Kasztília királya, megalapította a portugál grófságot, amelyet hűbérül a burgundi hercegnek adományozott. Henrik fia, Alfonso Henriques 1139-ben felvette a királyi címet, függetlenítette magát Kasztíliától és hűséget esküdött a pápának. 1147-ben a keresztesek segítségével visszafoglalta, és az ország fővárosává tette Lisszabont. A nemesség és a papság képviselőiből összetevődött 1211-es coimbrai rendi gyűlés (cortes) volt az első kísérlet a nemzeti képviseletre a törvényalkotásban. A portói dialektus a 13. században uralkodó Dénes király alatt vált az ország hivatalos nyelvévé.

I. Ferdinánd (1367-1383) háborúba keveredett Kasztíliával. Halálával kihalt a Burgundi-ház, a trónra a nemzeti dinasztia került I. János személyében, aki a kasztíliaiak feletti 1385-ös győzelemmel megerősítette Portugália önállóságát. I. János megteremtette a gyarmatbirodalom alapjait, a felfedezőutak fő támogatója I. János fia, Tengerész Henrik volt. Bartolomeo Diaz 1487-ben áthaladt a Jóreménység fokán, Vasco da Gama pedig telepeket hozott létre Indiában. Portugália I. Emánuel (1495-1521) és III. János (1521-1557) uralkodása alatt élte fénykorát, Lisszabon Európa legforgalmasabb kikötője lett. 1580-ban kihalt az Aviz-dinasztia, II. Fülöp spanyol király megszállta az országot, perszonáluniót hozott létre a két ország között. A spanyol uralom idején és azt követően összeomlott a portugál gyarmatbirodalom, az indiai-óceáni telepek és a fűszerkereskedelem a hollandok és az angolok kezébe került. 1640-ben sikeres felkelés tört ki a spanyolok ellen, a trónra IV. János, Bragança hercege került, az új uralkodóház Nagy-Britanniával fűzte szorosabbra kapcsolatait.

1807-ben a napóleoni seregek megszállták Portugáliát, akiket 1811-ben angol segítséggel sikerült kiűzni. 1822-ben a portugál gyarmat, Brazília független alkotmányos monarchia lett. A belpolitikai életben az antiklerikális liberálisok, valamint az egyház és az őket támogató nemesség közötti harc anarchiához vezetett.

1910-ben Lisszabonban forradalom tört ki, az 1911-es népszavazáson elfogadták a köztársaság alkotmányát. Portugália az antant oldalán belépett az első világháborúba. 1926-ban Manuel Gomes da Costa tábornok katonai puccsa véget vetett a liberális köztársaságnak. Az ország teljhatalmú ura, valamint 1932 és 1968 között miniszterelnöke António Salazar de Oliveria volt, aki fasiszta jellegű diktatúrát hozott létre: államvallássá tette a katolicizmust, bevezette a korporációs rendszert és a tervgazdálkodást, viszont a II. világháborúban az ország semleges maradt.

1974-ben az ún. szegfűk forradalma a Fegyveres Erők Mozgalma vezetésével megdöntötte a diktatúrát. Az új hatalom megadta az addigi portugál gyarmatok (Angola, Bissau-Ginea, Mozambik) függetlenségét. 1976-ban szocialista jellegű alkotmányt fogadtak el. 1986-ban az országot felvették az Európai Közösségbe, 1988-ban és 1989-ben alkotmányreformot hajtottak végre. Az 1980-as és 1990-es években szocialista és szociáldemokrata kormányok, koalíciók váltogatták egymást. 1996-ban Jorge Sampaiót választották köztársasági elnöknek, a miniszterelnök a szocialista António Guterres lett.

Évszámok, amelyeket érdemes megjegyezni:

711	A vízigótok vereséget szenvednek a muzulmán berberekkel szemben, és a terület arab uralom alá kerül.
1095	Burgundiai Henrik hűbérbirtokként megkapja Portucalia grófságot.
1139	I. Alfonz fölveszi a királyi címet.
1248	Algarve visszahódításával kiűzik az országból az utolsó arabokat.
1267	Kasztília önálló birodalomként elismeri Portugáliát.
1415	Az észak-afrikai Ceuta bevétele a gyarmati terjeszkedés kezdetét jelzi.
1419	Tengerész Henrik tengerésziskolát alapít Sagresben.
1494	A tordesillasi szrződésben Spanyolország és Portugália felosztja egymás között a befolyási övezeteket a meghódított új országokban.
1580	Perszonálunió Spanyolországgal (1640-ig)
1695	A braziliai aranylalőhelyek gazdasági fellendülést hoznak.
1756	Pombal miniszter bevezeti a felvilágosult abszolutizmust.
1763	A rabszolgaság megszüntetése Portugáliában (kivéve a gyarmatokat).
1807	A királyi udvar a francia megszállás elől Brazíliába menekül.
1822	Az 1820. évi liberális forradalom után a cortes liberális alkotmányt fogad el az alkotmányos monarchia számára.
1831	Polgárháború tör ki a trón birtoklásáért.
1910	Puccsal létrejön az első köztársaság.
1916	Portugália az antant oldalán belép az I. világháborúba.
1926	A hadsereg hatályon kívül helyezi az alkotmányt.
1928	Létrejön a második köztársaság
1932	Tekintélyelvű diktatúra Salazar vezetésével.
1974	Visszatérés a demokráciához a baloldali liberális katonatisztek puccsa után ( harmadik köztársaság).
1986	Belépés az Európai Közösségbe.

Történelmi leírás:
Portugália története a keltákig vezethető vissza, akik Krisztus elott 700-ban az Ibériai-félszigeten telepedtek le. A terület hamarosan más népeket is odavonzott, így a föníciaiak, görögök, rómaiak és vizigótok is letelepedtek itt. A VIII. században a mórok átkeltek a Gibraltári-szoroson, hosszú idore elfoglalták a területet, mely azzal járt együtt, hogy a portugálok megismerték a kultúrájukat, építészetüket, mezogazdasági technikájukat. A portugálok ellenállása egyre nott, mígnem a mórokat végül kiuzték a XII. század folyamán.
A portugálok a XV. században tengerentúli terjeszkedésbe fogtak, Tengerész Henrik kezdeményezésére. Tengerészek indultak el, akik új kereskedelmi útvonalakat fedeztek fel és a segítségükkel hatalmas birodalmat építettek ki, melynek határai Indiáig, a Távol Keletig, Brazíliáig és Afrikáig értek. Ez az idoszak a Portugál hatalom és gazdagság csúcsa volt, mely egy csapásra odalett, mikor a spanyolok a XVI. században elfoglalták az országot. Habár a spanyol területfoglalás mindössze pár évtizedig tartott, a birodalom fejlodése az utóbbi századokig megakadt. A XVIII. század végén Napóleon felderítoket küldött, hogy betörjenek Portugáliába, de az Anglo-Portugál Szövetség csapatai visszaverték oket. A XIX. század folyamán a gazdasági fejlodés megtorpant és a republikánusok kerültek hatalomra. A nemzeti zavargások a monarchia eltörléséhez vezettek 1910-ben, és megalakították a demokratikus köztársaságot.
A demokrácia idoszaka 1926-ig tartott, mikor egy váratlan katonai akcióval Antonio de Oliveira Salazar került hatalomra és megkezdodött a diktatúra hosszú idoszaka. A kormányzása 1968-ban ért véget, mikor felborult egy székkel és agyi károsodást szenvedett. Ellentmondásos kísérletek történtek annak érdekében, hogy a nemzeti függetlenségi mozgalmakkal szemben megtartsák a kolóniákat, mely költséges háborút eredményezett Afrikában, és 1974. április 25-én egy vértelen katonai akcióhoz, a Szegfuk Forradalmához vezetett
Az 1970-es években és a '80-as évek elején Portugália néhány fájdalmas változáson esett át: a politikai vezetés a jobb és baloldal között ingadozott, és a gazdaság is megszenvedte az állami- és magántulajdon közötti huzavonát.
Portugália afrikai gyarmatait 1974-75-ben függetlenné nyilvánították, amivel együtt járt az is, hogy a több, mint 500 000 önkéntes tért vissza az anyaországba. 1986-ban a belépésük az Európa Közösségbe stabilitást hozott, amit alátámasztott az is, hogy 1982-ben teljes jogú tagnak fogadták el Portugáliát az Európai Valuta Rendszerbe. Portugália megmaradt tengerentúli területei közé tartozik Macau - melynek Kínának való átadását 1999-re ütemezték -, valamint a fél-autonóm Atlanti-óceáni Azori-szigetek és a Madeira-szigetek.