| |
| |
FÓRUM |
Kedves Attila! érdeklődéssel és megelégedéssel olvastam sorait-gondolatait. Egyrészt azért, hogy végre nem kell attól félnem, hogy egyedül levelezek magammal, másrészt, mert fontosnak és értékesnek érzem gondolatait.
Ami a szakmai érdekképviseletet illeti, az csak alulról fölfelé képzelhető el; s a mi már megvan, ott az a kérdés, hogy az miért és hogyan működik.
Ami pedig a szakmai önbecsülést illeti, az egyik oldalról valóban a szakértelmet és a mögötte lévő bizonyítványok hitelességét jelenti, másrészt viszont a tényleges szakmai eredményeket, ez utóbbit pedig szerintem egyedül a gazdaság és a piac igazolhatja vissza.
Ugyani szerintem nem az a fontos a megrendelő-megbízó oldaláról, tehát a szolgáltatást igénybevevő oldaláról, hogy a takarító szakembernek milyen papírjai és milyen ismeretei vannak; csak az a fontos, hogy az elvárásnak a szakmai szabályok alapján milyen szinten és milyen hatékonysággal képes eleget tenni.
Ez utóbbit szolgálja az a munka, mely az új OKJ-val kezdődőött, s én úgy látom, hogy egy szakmai műhely szakkönyvének készülésével érheti el egyik csúcspontját.
Hogy a szakmaiság összefogással és érdekvédelemmel tud-e párosulni, ez annak kérdése, hogy a szakma képviselőinek milyen igényük van a szakmai érdekérvényesítésre.
A takarító szakma különösen érzékeny pont e kérdéskörben, mert alapvető társadalmi szemléleti átállásra van szükség. Egyrészt ki kell szorítani a szakmai körökből az ún. szba bt-ket, ahol nincs, mert nem is lehet valódi szakmai képzés, és vizsgáztatás sem. Másrészt tudatosítani kell, hogy a takarítás már jó ideje nem azonos a "háziasszonyi" szinten művelt cselekvésekkel.
Ehhez és ezért szükséges a szakmai érdekszövetkezés.
Üdvözlettel: vg13 |
Tisztelt gv13!
Első írásához szeretnék hozzászólni. A szakmai képviselettel nem igazán értek egyet. Szerintem a szakmai képviselet ön által megfogalmazott leírása teljesen helyt áll egy adott munkaterületen de a valós szakmai képviseletre nem igazán jellemző. Elég sok embert ismerek akiknek a jelenlegi rendszerben az elérhető legmagasabb szakmai végzettségük van mégsem tesznek semmit a szakma érdekében. Ők azok akik csupán anyagi érdekből szerezték meg a szakmai címet, amit a piacon tudnak lobogtatni. Nincs hivatástudatuk?. Akkor nekik csak a papír volt fontos a többi nem számít? Elképesztő, hogy a kamarákon belüli szakmai gimnáziumok létrehozásának ellenzői között vannak olyan emberek, akik a szakma képviselőinek mondják magukat. Biztosan felháborodnak sokan a fenti sorokat olvasva. Nem kell megsértődni. Csak mindenkinek fel kell vállalnia a szakmai szintjétől elvárható szakmai képviseletet mint bármely más szakmánál. Egységesen fellépni a szakmát érintő kérdésekben, egységes szakmai nyelvet használni stb. Ebben az esetben már nem min szakmai képviseletről, hanem végre szakma képviseletről beszélhetnénk, ami nem zárja ki az előző meglétét.
Nádházi Attila |
Ma részt vettem egy szakmai műhelymunkán, ahol láttam, hogyan dolgoznak az ígért könyv írói. Pompás élmény volt számomra látni a szakemberek munkakedvét.
Jó lesz a könyv, én úgy érzem; kezdhet örülni (vagy irígykedni) a szakma. A könyv - én úgy látom - négy irányból képes egy irányba tartani.
Én gratulálok a szerzőknek, további jó munkát kívánok nekik. Ha kiadják a könyvet, szerintem ütős lesz. vg13. |
Ez a hajtogatós videó tetszik; ennek szakmai adekvátját is szeretném látni. Mégpedig a színkódrendszer alapján.
vg13 |
Takarítók, takarítást tanulók; forgalmazók és megbízók! Unalmas dolog önmagammal fórumozni.
vg13. |
Azt sem gondoltam, hogy a Fórum a regisztrációs nevemet nem teszi a hozzászólásom fejlécébe, vagy aláírás gyanánt a szöveg aljára.
Így pótlom manuálisan: az első érdemi bejegyzést tettem, mert mertem: vg13. |
Nem gondoltam, hogy szakmai kívülállóként nekem jut a lehetőség, hogy e felfeléívelő szakma egyik fontos internetes fórumán elsőként megszólaljak.
A felvetett három kérdés közül én a harmadikra próbálok rövide vitaingerlő választ produkálni:
Az képviseli a szakmát, aki szakember. Szakember pedig az, aki nem csak tudja művelni a szakmát, de erről nem csupán tanúsítványa, hanem a mindenkor lehetséges legmagasabb szintű államilag elismert bizonyítványa is van.
Kedves takarítók, s ezen szakma minden rendű és rangú egyéb képviselője! lejárt a mindenféle házilag barkácsolt tanúsítványok, illetve az ehhez alkalmat adó szoba bt-k ideje.
Nem tudományban, de tudásban; nem szoba bt-ben, de akkreditált képzőhelyben kell gondolkodnunk. Ehhez a most még "percekig" érvényben lévő OKJ nem ad elég alapot. Ezért jön az új OKJ, az új szvk, s megvan - olvasom a hírekben - a szakmai képzési program is.
Ehhez pedig - amint szintén olvasom - készül egy könyv. S ez az utóbbi kettő a leglényegesebb: a képzési program és a tankönyv.
A program és a könyv együtt objektív válasz arra, hogy ki képviseli a szakmát.
Jelenleg a szakmunkás-szint, amit az állam deklaratíven kinyilvánít a takarító szakmáról. Ez sem kevés; a takarítás mint szakma és képesítés, lehetőséget kapott az államtól, hogy bizonyítsa önön fontosságát. Ehhez szemléletbeli változások szükségesek. Két dologra gondolok itt:
1. a gazdasági-piaci versenynek nem mondhat ellent a szakszerűség és a szakmai tisztesség.
2. a gazdasági-piaci versenynek nem mondhat ellent a szakmaiságot szem előtt tartó egységes alapokon álló szakmunkásképzés - most, s majd később a mesterképzés.
Összefoglalva: az a szakember, aki nem csak tudja csinálni, de tudatosan is tudja csinálni a szakmát; s az képviseli a szakmát, akinek szakmaisága állami bizonyítvánnyal is igazolható.
Ehhez szakmai fórumok - legyen ez a kamara -, s szakmai képzés-egyezség kell. |
Három téma teritéken: Piacfelmérés, Kommunikációs hálózat, Ki képviseli a szakmát. Nagy kérdőjelek. |
[133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
Oldal tetejére |
| |
|
|
|