NOEL GALLAGHER

Noel az ír Peggy és Thomas Gallagher második gyermekeként látta meg a manchesteri kék eget 1967. május 29-én. Bátyja, Paul egy évvel idősebb nála, míg a kis Liam öt évvel később látta meg a napvilágot.

Noel közös szobába kényszerülvén Liammal, elég korán nagy dózisban részesült öcsikéből, akitől mind a mai napig nem tudott megszabadulni, bárhogy is igyekezett. J

Noel életében az iskola nem túl nagy szerepet töltött be, különösen, mivel diszlexiáját az akkori iskolarendszer nem ismerte fel, és Noel olvasási és tanulási nehézségeit lustaságának és otthoni gondjainak tudta be. Noel gyorsan rájött, hogy jobb iskolán kívül, mint belül, Peggy elmondása szerint egy alkalommal hetekig be se járt, ami azonban csak akkor derült ki, amikor a tanár erről felvilágosította őt, hiszen Noel minden nap szépen elindult az iskolába, majd komolyan be is számolt arról, hogy mit tanultak aznap. Noel osztályfőnöke ezen alkalommal ki is fejtette anyukának, hogy ebből a gyerekből soha nem lesz semmi.

Noel végül 15 évesen feladta a hiábavaló küzdelmet a tananyaggal és otthagyta az iskolát. Ezt követően alkalmi munkákat vállalt, valamint kocsifeltörésekről is szóltak a hírek, illetve édesapja építkezési vállalkozásában működött közre. Édesapjával azonban nem volt felhőtlen a viszony: idősebb Gallagher ugyanis nagyon szerette az alkoholt és szabadidejében szívesen verte családtagjait, amely alól a gyerekek sem voltak kivételek. A helyzet végül akkor oldódott meg, amikor Noel egy családi vita után annyira helyben hagyta a családfőt, hogy az kórházba került. Ekkor Peggy úgy döntött, hogy inkább összepakol mindent, amit csak lehet, és egy családvédő otthonba költözött a három fiúval.

Noel hamar eldöntötte, hogy a zenében próbál kiutat keresni, mert „Manchesterben három lehetőséged volt, ha jutni akartál valamire: focizol, kábítószerrel kereskedsz vagy zenélsz.” Mivel az elsőhöz nem volt tehetsége, a másodikhoz nem volt kedve, ezért maradt a harmadik út. Egy munkahelyi balesetnek köszönhetően /a gázgyárban a lábára esett egy nehéz gázcső/ felgyógyulása alatt raktárosi munkára osztották be, amely során gitártudását fejlesztette, valamint számokat kezdett írni. Noel elmondása szerint ezen időszakban született a Live Forever és a Columbia. 1988-ban Noel az Inspiral Carpets-hez jelentkezett énekesnek, amely pozíciót nem kapta meg, azonban roadie-ként alkalmazták és az együttessel turnézott több éven keresztül.

1992-ben, miután hazatért az Inspiral Carpets amerikai turnéjáról, meglepetéssel értesült arról, hogy addig a zene iránt a legkisebb érdeklődést sem mutató öccse együttest alapított. Az Oasis egyik manchesteri koncertjének meghallgatása után Noel levonta a következtetést: a számok rosszak, de az együttesben van fantázia. Liam kérésére csatlakozott tehát az Oasishez, azzal a feltétellel, hogy ő írja a számokat és átveszi az együttes irányítását.

Noel számai és kapcsolatai lehetővé tették az együttesnek, hogy kilépjenek a nagyvilág elé: egy olyan év következett, amely során koncerteket adtak, és sikerült egy kicsi, de lelkes rajongótábort összegyűjteniük. 1993 folyamán az együttes a The Real People liverpooli stúdiójában egy demó kazettát is készített, rajta hat számmal /„Cloudburst”, „Columbia”, „D'Yer Wanna Be A Spaceman?”, „Strange Thing”, „Bring It On Down”, „Married With Children”, „Fade Away”, „Rock 'n' Roll Star”/, amelyet aztán különböző kiadóknak is elküldtek, a kazetta elején a ma már híres Oasis logóval. Bár a demón négy olyan szám is szerepelt, amely később a Definitely Maybe-re is felkerült, az együttes nem kapott választ a kiadóktól.

Az Oasis 1993 májusában a glasgow-i King’s Tut Wah Wah Hut-ban lépett fel, az 18 Wheelers „előzenekaraként” négy számot játszva, és ez elég volt arra, hogy az 18 Wheelers kiadójának vezetőjeként jelenlévő Alan McGee megkeresse az együttest a koncert végén, majd az elkészített demó kazetta alapján később hat lemezre szóló szerződést ajánljon a SONY szárnyai alatt álló Creation Records-zal.

1994 volt az év, amire Noel egész életében vágyott: 1994. április 11-én megjelent az együttes első kislemeze, a Supersonic és rögtön a brit lista 31. helyén találta magát. Az album, a Definitely Maybe, megjelenésére az együttes már masszív rajongótábort tudhatott magáénak, és úgy tűnt, hogy a brit zenei élet fontos új szereplőjévé nőtte ki magát.

A Definitely Maybe megjelenését sokállomásos turné követte, amely az Egyesült Államokat is magába foglalta: a hirtelen jött siker és az amerikaiaknak a megszokottól eltérő hozzáállása azonban komoly gondokat okozott az együttesben. Noel az amerikai turné során úgy döntött, hogy neki erre inkább nincs szüksége és a Los Angeles-i koncert után titokban otthagyta az együttest és San Fransiscóba utazott /ezen repülőút ihlette meg a Talk Tonight-ot/. Ekkor a menedzsmentnek még sikerült Noelt megtalálnia és rávennie, hogy folytassa a turnét, azonban az incidens csak a kezdetét jelentette az Oasis botrányokkal teli pályafutásának.

Noel nyilatkozata szerint valójában nem az első album az, amit nehéz összehozni, hanem a második. Hiszen az első albumon a számok hosszú évek munkái, míg a második album számait gyorsan kell megírni. Noelnek azonban ez nem okozott gondot: a (What’s The Story) Morning Glory?-t mindössze két hét alatt vette fel az együttes és a megírása sem igényelt sokkal hosszabb időt. Az 1995–96-os év az együttest szupersztár státusz rangra emelte és még a b-sides-ok is olyan számok voltak, mint a The Masterplan, vagy az Acquiesce. Noel saját bevallása szerint ez volt az az időszak az életében, amikor egyszerűen nem tudott rossz számot írni és talán jobb lett volna, ha ezen dalok közül néhányat inkább a Be Here Now-ra tartogat.J

A Morning Glory az együttes karrierjének csúcsát jelentette /mintegy 15 millió példány kelt el belőle világszerte/, ugyanakkor majdnem véget is vetett az együttes pályafutásának.

1996 nyarán az Oasis 250 000 ember előtt adott koncertet Knebworthben, amelyre Noel később úgy emlékezett, mint arra a pillanatra, ahol be kellett volna fejezni, hiszen onnan már nem volt hova tovább menni, hacsak nem a Marson adnak koncertet. Ehelyett azonban az együttes észak-amerikai turnéra indult, hogy meghódítsa az amerikai közönséget is, egy MTV Unplugged fellépéssel megkoronázva azt. Liam számára azonban ez volt az a pillanat, ahol besokallt: az Unplugged napján közölte, hogy nem fog fellépni, Noelre hagyva ezzel az énekesi feladatokat. A balul sikerült Unplugged után az együttes már nem tudta megoldani a felmerült problémákat és szeptember 11-én Noel hazautazott Londonba és másnap az együttes többi tagja is követte őt.

A zaklatott körülmények ellenére Noelnek és Liamnak sikerült félretennie a nézeteltéréseit és nekiláttak a harmadik Oasis album, a Be Here Now felvételeinek. Noel szándéka szerint a valaha volt legjobb albumot akarta összehozni, azonban a grandiózus Be Here Now magán viselte az együttes zűrös három évének minden gondját és nem sikerült beváltania az együttes hozzáfűzött reményeit. Noel utólag bevallotta, hogy az egész albumot kokain-mámorban vették fel és gyakorlatilag kiesett neki a felvételek teljes ideje. Manapság Noel előszeretettel tesz úgy, mintha a Be Here Now nem is létezne, a válogatás album Stop The Clocks-ra például egyetlen számot sem válogatott be az albumról.

Noel 1997. február 14-én felségül vette Meg Matthewst, akivel még a manchesteri időkben ismerkedett meg.

A Be Here Now világkörüli turné nem volt jó hatással Noel és Liam kapcsolatára, Liam ausztráliai letartóztatását követően a testvérek úgy fejezték be a turnét, hogy ismételten nem beszéltek egymással.

Erre az időszakra Noelt magába szippantja a drog: a rendszeres kábítószerfogyasztástól pánikrohamai vannak, amelyek éjszakai orvosi látogatásokhoz vezetnek. A briliáns Gas Panic! ezen időszak terméke, és bár mind az együttes, mind a rajongók egyik nagy kedvence ez a szám, Noel a dalt, a drogokkal együtt, igyekszik kitörölni az emlékezetéből. Inkább abbahagyja a rendszeres drogfogyasztást, bár saját bevallása szerint, ha van valami új, mind a mai napig ő az első, aki kipróbálja.

Egy év pihenő elég volt arra, hogy Noel megszabaduljon a kábítószeres rémálmoktól és hogy újra képes legyen Liamot hosszabb távon elviselni, így megkezdődtek a Standing On The Shoulder of Giants felvételei. Noel ezzel az albummal szakítani kívánt a hagyományos Oasis hangzással és egy nagyon ötletes, eredeti albumot sikerült összehoznia, amit azonban az Oasis rajongótábor és a kritikusok nem fogadtak túl nagy lelkesedéssel. Pedig már az is csoda volt, hogy egyáltalán elkészült az album. 1999-ben megszűnt az együttes kiadója, a Creation Records, miután Alan McGee eladta a kiadó maradék 50%-nyi részvényét is a SONY-nak, és így a továbbiakban nem irányítgatta az együttes karrierjét. McGee ezen döntése Liamot kavarta fel inkább, Noel viszont kihasználta a lehetőséget és létrehozta az együttes saját kiadóját a Big Brothert. A SONY-val kötött megállapodás alapján az együttes lemezeinek angliai forgalmazását a továbbiakban a Big Brother látja el, lényegesen nagyobb részt kapva a bevételekből is.

Az album felvételei során további gondok is felmerültek: Noel nemes egyszerűséggel kirúgta az együttes alapító tagját és gitárosát, Boneheadet, annak állandó alkoholizálása miatt, akit aztán az együttes basszusgitárosa, Guigsy is követett, igaz ő önként ment el. Ennek eredményeként, bár Andy Bell és Gem Archer csatlakozásával az együttes újra öttagúra bővült, Noel játszotta fel az album valamennyi gitárrészét. A SOTSOG-gal ugyanakkor a „Noel diktatúra” mégis enyhült egy kicsit: Noel megengedte, hogy az albumon olyan szám is szerepeljen, amit nem ő írt, Liam Little James-e is felkerült a lemezre.

2000 nemcsak egy új albumot hozott Noelnek: 2000. január 27-én megszületett Noel első gyermeke, Anais Gallagher.

A SOTSOG turné azonban még az eddigieket is felülmúlóan rengette meg az együttes létezését: 2000 tavaszán, a barcelonai koncert után, egy éjszakai vita során Liam megemlítette Noelnek a már addig is terjedő /később valótlannak bizonyult/ pletykát, miszerint Anais nem Noel gyereke, amelyet követően Noelt úgy kellett leszedni Liamról.

A balhé után Noel hazament rendbe tenni /sikertelenül/ az addigra igencsak ingatag lábakon álló házasságát Meg Matthewszal és egyidejűleg közölte, hogy csak az angliai koncerteken hajlandó részt venni.

Liam úgy döntött, hogy Noel nélkül is folytatja a turnét, annak lemondása ugyanis akkora anyagi veszteséget okozott volna az együttesnek, amelyet nehezen hevertek volna ki.

Noel ígéretéhez híven csatlakozott az együtteshez a szigetországi koncertekre, így 2000 nyarán, a két Wembleyben tartott koncertre is, amelyekből a Familiar To Millions anyaga készült. A testvérek minél távolabb eső öltözőt kértek, és nem álltak szóba egymással a koncertek alatt.

2000 őszére egyértelművé vált, hogy Noelnek a Meg Matthewszal kötött házasságát nem lehet megmenteni, 2001 januárjában mondták ki a válást. Időközben Liam is elvált feleségétől, Patsy Kensittől. Ezen események jót tettek a testvérek kapcsolatának ugyanis a sógornők kölcsönösen nem kedvelték a másik testvért.

Noel még 2000 folyamán megismerkedett a skót újságírónővel, Sara McDonald-dal, akivel  azóta is együtt él, egy, 2001 során tartott kisebb szünet kivételével. /Az összezördülés oka egy interjú volt, amit Sara adott, megemlítve benne Noellel való kapcsolatát is. Ezt a hibát azóta sem követte el./

2001 folyamán Noel és Liam ismét félretették nézeteltérésüket, és újabb stúdióalbumnak veselkedtek neki. A Heathen Chemistry az eladásokat tekintve sikeres lett, valamint az új Oasis-felállás kezdetét is jelentette: a zeneszerzői feladatokat Noel megosztotta a többiekkel, így Liam három számmal, Gem és Andy pedig egy-egy számmal vállalt részt az album munkálataiból. Mindez úgy tűnt, hogy Noelt egyáltalán nem zavarja, sőt. Noel azt nyilatkozta, hogy Liam néhány év múlva generációja egyik legjobb zeneszerzője lehet, és hogy őszintén sajnálja, hogy a Songbird-öt nem ő írta.

Persze azért a Heathen Chemistry turné sem múlhatott el zavartalanul: 2002 nyarán Indianapolisban Noel, Andy Bell és Jay Darlington autóbalesetet szenvedtek, amelyet követően Noel néhány napig kórházba került nyaksérülései miatt. 2002 decemberében Liam és Alan White pedig verekedésbe keveredtek egy müncheni bárban, amely során Liam elveszítette két első fogát, és két németországi koncertet el kellett halasztaniuk. Később Liam pénzbüntetést /és két új fogat/ kapott az eset miatt, Noel pedig némi iróniával megjegyezte, hogy emiatt az incidens miatt kapták a legnagyobb sajtónyilvánosságot az évben, míg ő mindössze egy darab jobbulást kívánó képeslapot kapott amíg a kórházban volt.

Némi pihenő után 2004-ben megkezdődtek a Don’t Believe The Truth felvételei, amely album a Morning Glory óta az együttes legsikeresebb albuma lett mind a rajongók, mind a kritikusok körében. A Heathen Chemistrynél bevált formula maradt: Liam ismét három számmal járult hozzá az album sikeréhez, Andy Bell kettővel, míg Gem eggyel. A feladatok megosztása jót tett Noelnek is: a rá nehezedő kisebb nyomás miatt az elmúlt évek legjobb Noel-számait írta meg a DBTT-re. 

A DBTT turné pedig további meglepetésekkel szolgált mind az együttes rajongóinak, mind Noelnek: a 2005 májusa és 2006 márciusa közötti, 110 koncertet tartalmazó, 1.7 millió ember által látott világkörüli turné minden gond és botrány nélkül zajlott le. Liam mindössze egyetlen koncertet nem tudott befejezni Imolában, de erre orvosi felmentése volt: annak ellenére vállalta a koncertet, hogy az orvos, hangszalagproblémája miatt, azt nem ajánlotta neki.

A turné befejeztével az együttes pihenni ment, majd a Stop The Clocks és a Lord Don’t Slow Me Down turnéfilm foglalta le Noelt, aki Gemmel együtt több akusztikus koncertet adott Angliában, az Egyesült Államokba és Ausztráliában. A Don’t Believe The Truth az együttes hatodik stúdióalbuma volt, amellyel lejárt a szerződés a SONY-val, így a hetedik album kiadója jelen pillanatban még kérdéses, bár Noel több alkalommal kifejtette, hogy nem kíván nagy kiadóhoz szerződni, így legvalószínűbbnek a Big Brother útján történő kiadás tűnik.

Noel az utóbbi időben több olyan kijelentést tett, amely némi aggódással töltheti el az együttes kitartó rajongóit: bevallása szerint a kimerítő világkörüli turnékat már egyáltalán nem hiányolná, megelégedne kisebb, lehetőleg a Szigetországban adott koncerttel is. Emellett kifejtette, hogy szívesen közreműködne egy Liam által írt szóló albumon is. És különben is, már 40 éves lesz és nem akar úgy járni, mint a Rolling Stones. De azért mindig hozzáteszi, hogy milyen nagy szerencse, hogy az énekesük öt évvel fiatalabb, mint ők, mert így Liam még mindig lelkes. És így még mindig van ok arra, hogy újra és újra kezébe vegye a gitárt és olyan számokat írjon, amelyek még mindig sokat jelentenek fiatalnak-idősebbnek egyaránt.