LIAM GALLAGHER

Liam az ír Peggy és Thomas Gallagher harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot 1972. szeptember 21. napján, a festői Manchesterben. Már gyerekként sem volt egyszerű eset, a két nagy, Paul, Noel és a kicsi Liam közötti korkülönbség miatt Liam gyakran volt bátyjai felügyeletére bízva, akik ennek annyira nem örültek: Paul több alkalommal kifejtette édesanyjának, hogy legyen szíves és vigyázzon ő Liamra, mert hát végül is az ő gyereke… A Noel és Liam közötti „gyűlöllek-szeretlek” viszony kezdetei is a manchesteri, korántsem idilli családi házban keresendők: egy szobában voltak ugyanis, rendszeresen egymás idegeire menve az együtt elöltött időszak alatt.

Az igazi problémát mégsem a testvérek, hanem alkoholista apjuk jelentette, aki feszültségének levezetéseképpen rendszeresen emelt kezet a feleségére és gyermekeire. Peggy végül akkor elégelte meg a dolgot, amikor az akkor már 17 éves Noel egy nagyobb veszekedés után úgy helyben hagyta az apjukat, hogy az kórházba került. Thomas távollétét kihasználva Peggy összepakolta a cuccaikat /Noel elmondása szerint csak a szőnyegeket hagyták ott neki/, és ideiglenesen egy családvédő központba költöztek. Liam mind a mai napig úgy emlegeti az elköltözést, mint a legjobb dolgot, ami történt vele az életben. A válást követően egyikőjük sem tartotta a kapcsolatot az édesapjukkal, 1996-ban egy angol újság fizetett Thomas Gallaghernek azért, hogy felkeresse az éppen turnézó fiait egy hotelben: Noel kitért a találkozás elől, míg Liamot úgy kellett leállítani, hogy ne legyen nagyobb baj a dologból.

Thomas Gallagher azonban nemcsak néhány életre szóló sérülést és az alkohollal folytatott, váltakozó kimenetelű küzdelmet örökítette a fiaira, hanem a hírnevet és boldogulást jelentő zenei tehetséget is. Apuka ugyanis mellékesként DJ-ként dolgozott Manchesterben, Noel pedig az ő gitárján tanult meg játszani.

Liam gyerekként egyáltalán nem érdeklődött a zene iránt: 18 évesen a The Stone Roses egy manchesteri koncertje jelentette számára a megvilágosodást, ekkor döntötte el, hogy bátyja példáját követve, ő is a zenében keresi a boldogulást. Liam addigra már három éve kimaradt az iskolából /egy ebédlői verekedést követően kicsapták a szigorú katolikus fiúgimnáziumból/ és alkalmi munkákból, valamint helyenként illegális tevékenységekből tartotta fenn magát.

Pont kapóra jött volt osztálytársának, Paul McGuigannek /Guigsy/, valamint Paul Arthursnak /Bonehead/ együttese, a Rain, amely ugyan rendelkezett már énekessel, azonban Liam rávette őket, hogy hallgassák meg őt énekelni, amelyet követően Chris villámgyorsan a bandán kívül találta magát. Liam tehát a szépreményű Rain frontembere lett és első dolga az volt, hogy egy manchesteri klub után megváltoztassa az együttes nevét: Oasisre.

Az Oasis számait kezdetben a Liam és Bonehead szerezték, és Noel véleménye szerint „kegyetlenül rosszak voltak”. Két szám maradt fenn ebből az időszakból: a Take Me és a Life In Vain, amelyek Noel rostáján is átesetek.

Noel ugyanis miután 1991-ben hazatért az Inspiral Carpets amerikai turnéjáról, amelyen roadie-ként vett részt, meglepetéssel vette tudomásul, hogy az eddig zene iránt teljesen közömbös Liam együttest alapított. Ennél csak akkor lepődött meg még jobban, amikor azt kellett tapasztalnia, hogy bár a számok rettenetesek, Liam hangja igencsak jó. A számok problémája is hamar megoldódott: Noel, Liam kérésére, csatlakozott az együtteshez, azzal a feltétellel, hogy a számokat ő írja, és általában is ő fogja irányítani a dolgokat. 

Noel számai és kapcsolatai lehetővé tették az együttesnek, hogy kilépjenek a nagyvilág elé: egy olyan év következett, amely során koncerteket adtak, és sikerült egy kicsi, de lelkes rajongótábort összegyűjteniük. 1993 folyamán az együttes a The Real People liverpooli stúdiójában egy demó kazettát is készített, rajta hat számmal /„Cloudburst”, „Columbia”, „D'Yer Wanna Be A Spaceman?”, „Strange Thing”, „Bring It On Down”, „Married With Children”, „Fade Away”, „Rock 'n' Roll Star”/, amelyet aztán különböző kiadóknak is elküldtek, a kazetta elején a ma már híres Oasis logóval. Bár a demón négy olyan szám is szerepelt, amely később a Definitely Maybe-re is felkerült, az együttes nem kapott választ a kiadóktól.

Az Oasis 1993 májusában a glasgow-i King’s Tut Wah Wah Hut-ban lépett fel, az 18 Wheelers „előzenekaraként” négy számot játszva, és ez elég volt arra, hogy az 18 Wheelers kiadójának vezetőjeként jelenlévő Alan McGee megkeresse az együttest a koncert végén, majd az elkészített demó kazetta alapján később hat lemezre szóló szerződést ajánljon a SONY szárnyai alatt álló Creation Records-zal. McGee később Liammal kapcsolatos első benyomásairól úgy számolt be, hogy az első számnál megállapította, hogy a szám jó, de az énekes csak kiabál, majd  a második számnál ezt a véleményét gyökeresen megváltoztatta, és onnantól kezdve nem volt számára kérdés, hogy ez a pasi kell a Creationnek.

1994-ben elkészült a Definitely Maybe és ezzel kezdetét vette a 90-es évek legmeghatározóbb zenei irányzata, a britpop. Az Oasis pedig egyik pillanatról a másikra egy nemzedék szószólójaként találta magát, minden idők harmadik legnagyobb példányszámú debütáló albumával a tarsolyával. Liam pedig hirtelen példakép lett: az északi, munkás gyökerekkel rendelkező fiatalok mellett egy ország illúziók nélküli, de az életet „ha beledöglök is” élvezni akaró fiataljainak első számú vezére.

Már a Definitely Maybe turnéja alatt is mutatkoztak a problémák első jelei /a hollandiai turnén az együttest, mínusz Noel, letartóztatták egy hajón tanúsított botrányos viselkedésük miatt, majd az amerikai turnén Noel nemes egyszerűséggel otthagyta az együttest, bár utóbb ismét csatlakozott hozzájuk/, de a soron következő albumot, a (What’s The Story) Morning Gloryt? így is sikerült mindössze két hét alatt felvenniük.

A Morning Glory sikere még a Definitely Maybe-jét is felülmúlta, és szupersztár státuszba helyezte az együttest a világ minden részén. Az angol sajtó persze még rá is tett egy lapáttal: igyekeztek belesulykolni mindenkibe, hogy az Oasis az új Beatles. Ennek eredményeképpen nem volt olyan nap, hogy Liam ne szerepelt volna valamelyik sajtóorgánum címlapján, és ne követte volna minden lépését néhány paparazzi. Mint egyikük az MTV 1997-es Oasis weekendjében elmondta, az egész napját azzal töltötte, hogy Liamot követi, mert egy jó sztorit Noelről nagyon jól el lehet adni Angliában, egy jó sztorit Liamról viszont nagyon jól el lehet adni az egész világon.

És jó sztori akadt bőven. Liam 22 éve nem adott elég élettapasztalatot arra, hogy kezelni tudja a tényt, hogy egy év alatt milliomos lett, mindenki mindent tud róla és sokak szemében nagyobb, mint az Isten és az összes szentek együttvéve. Így a következő hat év mind Liam, mind az együttes életben arról szólt, hogy hogyan is lehetne megtalálni a visszautat a normálishoz, vissza önmagukhoz.

A Morning Glory az Egyesült Államokban is népszerűvé tette az együttest, így egy kimerítő európai turné és 250 000 ember előtt adott knebworth-i koncert után az Oasis amerikai turnéra indult, ahol aztán összeomlott az addig úgy-ahogy működő gépezet.

Liam több hét gyakorlás és előkészítő munka után és úgy döntött, hogy köszöni szépen, de inkább mégsem lép fel az amerikai MTV Unplugged szériájában. Így Noel volt kénytelen az utolsó pillanatban beugrani Liam helyére, miközben Liam, leendő felesége, Patsy Kinset társaságában, enyhén ittas állapotban nézte végig az erkélyről a koncertet. Noel ezt nehezen bocsátotta meg öccsének /”végignézte, ahogy a bátyja szó szerint majd meghal a színpadon”/, a testvérek közötti feszültség végül odavezetett, hogy szeptember 11-én Noel fogta magát és otthagyta az amerikai turné hátralévő részét. Nem lévén még ekkor rutinja a menedzsmentnek ezen válsághelyzetek kezelésében, hamarosan az együttes is  követte Noelt.

Az angol sajtó már biztos volt az együttes feloszlásában /később ők is megszokták, hogy az ilyen események minden albumnál előfordulnak/, ami ugyan nem következett be, de az mtv fiaskó és a félbeszakított amerikai turné elásta a lehetőségét annak, hogy az együttes tartós sikert érjen el az Egyesült Államokban.

1997-ben megkezdődtek a Be Here Now stúdiómunkái, és bár az album az eladásokat tekintve igen sikeres volt, azonban nem érte el a Morning Glory eladott példányszámát. 1998-ra pedig egyértelmű lett, hogy a britpop korszaknak vége, és az Oasisnek keményen kell dolgoznia, ha a zenei színtéren akar maradni. Valamint az is kiderült, hogy a (relatív) sikertelenséget legalább olyan nehéz elviselni, mint a sikert.

A Be Here Now világkörüli turné vége ugyanis ismételten válságot hozott az együttes életébe: az ausztráliai turnéra menet Liam botrányosan viselkedett a Cathay Pacific repülőtársaság gépén, amely eredményeképp egy életre eltiltották a társaság járatairól. Liam ámokfutása ezzel azonban nem ért véget: a repülőtéren lefejelt egy rajongót, akiről azt hitte, hogy támadólag lép fel vele szemben, és az éjszakát egy ausztrál rendőrségi fogdán töltötte.

Liam 1997. április 7-én házasságot kötött Patsy Kensit angol színésznővel, akinek ez már a harmadik házassága volt, és Jimmy Kerrel közös kisfiát, Jamest is hozta a közös otthonba.

Liam és Patsy viszonya a kezdetektől fogva tele volt balhékkal, féltékenykedésekkel és ezen a házasság sem változtatott. Válásukat követően került nyilvánosságra, hogy Liamnak van egy kislánya Lisa Moorish-tól, aki a Patsyvel kötött házasságát követő héten fogant, és aki után Liam születésétől fogva tartásdíjat fizetett.

A Be Here Now turné végeztével az együttes kicsit visszavonult a nyilvánosságtól, ám a nyugodtabbnak tűnő időszakban Liam valójában egyre mélyebbre süllyedt a whiskey-kokain-nők háromszögben. Liam később úgy nyilatkozott, hogy „amikor azzal kezded a napodat, hogy kinyúlsz az ágyad mellé és meghúzod a Jack Danielst, akkor tudod, hogy baj van”.

A helyzeten az Oasis változtatott, pontosabban az, amikor 1999 elején a Standing On The Shoulder Of Giants lemez felvételei megkezdődtek. Noel ekkor ugyanis döntött, hogy alkohol-stoppot vezet be: a felvételek vagy teljes józanság mellett folynak, vagy egyáltalán nem lesz album. Liam betartotta a feltételeket, Bonehead viszont képtelen volt erre: egy hajnali dorbézolását követően Noel kirúgta a gitárost. Ezzel a döntéssel Liam nem értett egyet, amely újabb feszültséget okozott a testvérek között, majd Guigsy bejelentette, hogy távozik az együttesből. Az újabb válsághelyzet azonban ismét megoldódott: Andy Bell és Gem Archer vették át távozók helyét.

Az album nagy változás volt az eddigi Oasis hangzáshoz képest, amit a rajongók nem fogadtak jól, ugyanakkor Liam első zeneszerzői próbálkozását is tartalmazza: a Little James szép, kedves és kétségbeesett „gyerekdal” Patsy kisfiához, Jameshez.

2000 májusában, Barcelonában az együttes történetének legmélyebb válságát érte meg: egy éjszakai vita során Liam megemlítette Noelnek a már addig is terjedő /később valótlannak bizonyult/ pletykát, miszerint Anaďs nem Noel gyereke, amelyet követően Noelt úgy kellett leszedni Liamról. A balhé után Noel hazament rendbe tenni /sikertelenül/ az addigra igencsak ingatag lábakon álló házasságát Meg Matthewszal és egyidejűleg közölte, hogy csak az angliai koncerteken hajlandó részt venni.  /Noel mind a mai napig nem bocsátotta meg Liamnak a megjegyzést, 2005-ben úgy nyilatkozott, hogy addig két lépés távolságot tart, amíg Liam bocsánatot nem kér tőle. Bár a Guess God Thinks I’m Abel című számot Liam bocsánat kérésének tartja./

Liam úgy döntött, hogy Noel nélkül is folytatja a turnét, annak lemondása ugyanis akkora anyagi veszteséget okozott volna az együttesnek, amelyet nehezen hevertek volna ki. A lelkesedést, amivel ezt tette, mi is láthattuk a Szigeten.

Noel ígéretéhez híven csatlakozott az együtteshez a szigetországi koncertekre, így a 2000 nyarán a két Wembleyben tartott koncertre is, amelyekből a Familiar To Millions anyaga készült. A testvérek minél távolabb eső öltözőt kértek, és nem álltak szóba egymással a koncertek alatt.

2000. nyarára az is egyértelművé vált, hogy Liamnak Patsy Kensittel kötött házassága, annak ellenére, hogy 1999. szeptember 13-án kisfiuk /Lennon Gallagher/ született, menthetetlen.  A válást 2000 szeptemberében mondták ki.

Bár úgy tűnt, hogy a 2000-es év mind az együttes, mind Liam életében a mélypont volt, azonban mégis vízválasztónak bizonyult.

Andy Bell és Gem Archer csatlakozásával az Oasis megszűnt egy iskolai osztálytársakból álló félamatőr együttes lenni, és egy profi zenekar lépett a helyébe. Liam pedig bebizonyította, hogy képes az együttes érdekeit szem előtt tartani, akár Noellel szemben is.

2000 őszén pedig Liam az All Saints énekesnőjével, Nicole Appeltonnal kezdett kapcsolatot, amely mind a mai napig tart – mindezidáig meglepően botrányoktól mentesen. 2001. július 3-án született kisfiuk, Gene, és a legnagyobb nyilvános nézeteltérést a pár számára eddig a házasság kérdése okozta, amelytől Liam mereven elzárkózik /”csak a holttestemen keresztül”/.

A Little James pedig egy önálló szerződést hozott Liam számára a Universallal: „egyetlen szám alapján fizetnek egy csomót, hogy majd még írjak számokat. Még szép, hogy nem mondtam nemet!” .

2001 folyamán Noel és Liam is félretették nézeteltérésüket, és újabb stúdióalbumnak veselkedtek neki. A Heathen Chemistry az eladásokat tekintve sikeres lett, valamint az új Oasis-felállás kezdetét is jelentette: a zeneszerzői feladatokat Noel megosztotta a többiekkel, így Liam is három számmal vállalt részt az album munkálataiból. A Born On a Different Cloud, a Better Man, és a Songbird fűződnek a nevéhez, ez utóbbi kislemezként is megjelent /az első nem Noel által írt Oasis kislemezként/, valamint az együttes legjobb számait összegyűjtő Stop The Clocks albumon is szerepel. Noel ekkor mondta azt, hogy Liam néhány év múlva generációja egyik legjobb zeneszerzője lehet, és hogy őszintén sajnálja, hogy a Songbird-öt nem ő írta.

Persze azért a Heathen Chemistry turné sem múlhatott el zavartalanul: 2002 decemberében Liam és Alan White verekedésbe keveredtek egy müncheni bárban, amely során Liam elveszítette két első fogát, és két németországi koncertet el kellett halasztaniuk. Később Liam pénzbüntetést /és két új fogat/ kapott az eset miatt, Noel pedig dühöngött, hogy emiatt kapták a legnagyobb sajtónyilvánosságot az évben.

Némi pihenő után 2004-ben megkezdődtek a Don’t Believe The Truth felvételei, amely album a Morning Glory óta az együttes legsikeresebb albuma lett mind a rajongók, mind a kritikusok körében. Liam ismét három számmal járult hozzá az album sikeréhez: a Guess God Thinks I’m Abel, a Love Like a Bomb és The Meaning of Soul viseli Liam kézjegyét, ez utóbbi a Sky Sports hivatalos zenéje lett 2005-ben. Liam a kislemezeken is részt vállalt: a Won’t Let You Down és a Pass Me Down The Wine az ő nevéhez fűződik.

A turné pedig további meglepetésekkel szolgált az együttes rajongóinak: 2005 májusa és 2006 márciusa közötti, 110 koncertet tartalmazó, 1.7 millió ember által látott világkörüli turné minden gond és botrány nélkül zajlott le. Liam mindössze egyetlen koncertet nem tudott befejezni Imolában, de erre orvosi felmentése volt: annak ellenére vállalta a koncertet, hogy az orvos, hangszalagproblémája miatt, azt nem ajánlotta neki.

A turné befejeztével az együttes pihenni ment, majd a Stop The Clocks és a Lord Don’t Slow Me Down turnéfilm foglalta le a bandatagokat. A Don’t Believe The Truth az együttes hatodik stúdióalbuma volt, amellyel lejárt a szerződés a SONY-val, így a hetedik album kiadója jelen pillanatban még kérdéses.

De egy biztos: Liam rendületlenül írja a számokat és esze ágában sincs feladni az utolsó élő rockisten megtisztelő címet.