Perselus Piton napokat töltött laborjában. Még az étkezésekre se nagyon jött elő, a felfogadott házimanó látta el szendviccsel és sütőtöklével. Már kezdett teljesen úgy kinézni, ahogy a tanítás alatt szokott Roxfortban, amikor egy este végre elégedetten dörzsölhette össze kezeit. Elkészült a bájitala, amely segítségével talán már kiverheti fejéből Hermione Grangert. Emellett megvolt már az álompasi főzet prototípusa is. Feltett szándéka volt, hogy még a nyáron kipróbálja a lányon. Először várni akart vele a tanév kezdetéig, de ha már a sors úgy hozta, hogy együtt laknak saját házában, itt még jobban meg tudja majd figyelni a hatást.

Már csak annyi dolga volt, hogy hajszálat szerezzen a lánytól, ami nem tűnt nehéz feladatnak. Felosonni nem akart a szobájába, azt valahogy méltatlannak érezte volna. Így másnap este végre újra csatlakozott a diákokhoz vacsorára.

A közös vacsorák sohasem voltak valami vidám események. Többnyire némán ettek, nem is figyelve egymásra. A fiatalok nem mertek megszólalni, nehogy okot adjanak Pitonnak valami büntetésre, házimunkára. Megettek mindent olyan gyorsan, ahogy csak bírtak, hogy hamarabb szabadulhassanak a férfi társaságából.

A diákok közül egyedül Hermione szokott házimunkával foglalkozni, igaz, ő is csak a házimanó tehermentesítése miatt. Boldogsággal töltötte el, hogy Akuma, a távol-keleti származású – és általában hihetetlenül mogorva - házimanó Pitontól fizetést kapott szolgálataiért. Arról már szerencsére nem tudott, hogy a manó ezt egyedül Dumbledore igazgatónak köszönhette, nem házigazdájuknak.

Aznap Piton vacsora után beszélgetést kezdeményezett. Ez abból állt, hogy elejtett néhány gúnyos megjegyzést lakói szellemi színvonaláról. Ezzel el is érte, hogy Ron, Luna és Ginny amint tudtak, gyorsan felmenekültek szobájukba. Csak Draco és Hermione maradt. Így pár perc múlva már csak hármasban beszélgettek, semleges témákról.

- És mit fog tenni hetedév után? – kérdezte Piton Hermionét. – Auror akar lenni, mint a barátai?

- Nem, auror semmiképpen sem. Bill Weasley említette múlt nyáron, hogy lenne tehetségem az átoktöréshez. Ha azt kitanulnám, dolgozhatnék vele Egyiptomban…

- De hisz az nagyon veszélyes munka! – lepődött meg a férfi. – Az esze megvan hozzá, de…

- Ugyan, Perselus! Ő griffendéles! – nevetett Pitonra Draco. – Ez azt jelenti, hogy vakmerő!

- A bátorság nem egyenlő a vakmerőséggel! – pontosított a lány.

- Te akkor is vakmerő vagy, ne is tagadd! Az elmúlt években bebizonyítottad Potter mellett! – vágott vissza Draco.

- Jó, akkor vakmerő vagyok. És akkor mi van? Még élek! És nem azt mondtam, hogy átoktörő leszek, csak hogy gondolkodom rajta. Az is lehet, hogy tanítani akarok majd, vagy valami hasonló.

- Örülök, hogy végre lenyugodtak a kedélyek – szúrta gyorsan közbe Piton.

- Ön mikor döntötte el, hogy tanár lesz? – kérdezte kíváncsian Hermione.

- Soha. Soha nem akartam tanár lenni, csak így alakult…

- Látszik is – szúrta közbe a mardekáros fiú, aki a rokonság miatt sokat engedett meg magának a férfival szemben.

- Vigyázz a szádra Draco! – mordult fel Piton.

- Jól van, úgy látom jobb, ha megyek – színpadiaskodott a fiú. – Jó éjt!

Miután így hirtelen kettesben maradtak, zavart csend ereszkedett rájuk. Hermione már azon gondolkodott, hogyan menthetné ki magát, amikor Piton újra felvette a beszélgetés fonalát.

- Jól vettem észre, hogy Mr. Weasley és Miss Lovegood között gyengéd szálak alakultak ki? – kérdezte hirtelen.

- Igen, egy hete járnak.

- Nekem úgy tűnt, Mr. Weasley önbe szerelmes.

- Az régebben volt. Nekem van barátom, így kivert a fejéből.

- Az a kviddicsjátékos?

- Igen.

Megint csend lett, de most Hermione kezdett el kíváncsiskodni.

- És ön? Önnek van valakije? – kérdezte.

- Draco nem tévedett, amikor vakmerőnek nevezte! – nézett dühösen Piton, de aztán elnevette magát. – Bár ez így fair – folytatta. – Hisz én is faggattam önt a magánügyeiről.

- Nos? – nézett rá bátran és várakozóan a lány.

- Jelenleg nincs senkim, de nem szándékozom sokáig fenntartani ezt az állapotot – nézett Piton mélyen a lány szemébe.

Hermionénak hirtelen kiszáradt a szája.

- Sok… sok sikert hozzá – nyögte ki nehezen. Mi történt az előbb? Tényleg flörtöl vele a férfi, vagy csak Draco miatt értelmezi félre az egész helyzetet?

- Nos, jobb lesz, ha mi is megyünk aludni – állt fel hirtelen Piton, megelőzve a további kényes témákat. Felállás közben egy pillanatra Hermione vállára tette a kezét. – Jó éjt és szép álmokat, Miss Granger! – tette még hozzá kedvesen, majd magára hagyta a döbbent lányt. Kezében ott szorongatott néhány hajszálat, amit a lány válláról szedett le.

------------

Perselus Piton szobájában elővett egy dobozt, és óvatosan belehelyezte a zsákmányolt három hajszálat. Nem volt teljesen elégedett, mert mindegyik szál rövid volt. Elhatározta, hogy másnap újra próbálkozik. Egy hosszú hajszál hatásosabbá tehetné főzetét.

- Azért ma este kipróbálom. A semminél ez is jobb – gondolta, de végül mindhárom szál a poharába került. Így még úgyse próbálta ki bájitalát, lehet, hogy így még hatásosabb. Három rövid nagyjából egy egész hosszút ad ki. Most a bájital kellemesebb verzióját akarta kipróbálni, a házisárkány effektushoz egyszerűen nem volt kedve. Majd legközelebb.

-----------

Hermione ezalatt felment az emeleti napaliba, ahol még ott üldögéltek barátai. Nem volt kedve ahhoz, hogy Draco faggatni kezdje – hisz tudta, hogy direkt hagyta kettesben Pitonnal az előbb – így úgy döntött, korán aludni megy. Levette pulóverét, amit vacsora előtt az egyik Weasley adott neki kölcsön, hogy ne kelljen a sajátjáért visszamennie a szobájába.

- Kösz a pulcsit, Ron – adta vissza a vörös fiúnak, majd jó éjt intett, és elment aludni.

-------------

A szobában csak a kandalló világított. Ezért történhetett, hogy Perselus Piton, a Bájitalok Mestere, nem vette észre, hogy a három hajszál a poharában bizony VÖRÖS. Ráöntötte bájitalát, megkeverte. Bezárta szobája ajtaját, lezuhanyozott, ágyba bújt, majd felvette poharát és megitta a kellemes ízű, sütőtöklére emlékeztető főzetét. Perceken belül elaludt. Aztán álmodni kezdett…

Tovább...