Piton már két napja lakott a Privet Drive-on. Reggel nyolckor kelt, és első dolga az volt, hogy átnézzen Potter felé, hogy minden rendben van-e.

Meglepődött, hogy ilyenkor Harry már füvet nyírt, vagy a sövényt igazította. Petunia mérges kiabálása is túl sokszor hallatszott ki a házból. Talán ilyen házisárkány lett az ő Petuniájából? Bár, ilyen család mellett nem csoda! Az a dinnyefejű Vernon és az a hisztis és dagadt fiuk… hogy Harry Pottert ne is említse…

Piton komótosan megreggelizett, majd lemosta kocsiját, lelkesen varázslat nélkül.

Később autókázni és bevásárolni ment. Kocsival felfedezte a környéket. Betért egy virágboltba is, ahogy gonosz vigyorral rendelt egy csokorral Petunia kedvenc virágjából, és estére kiküldette neki. Este az ablakból végignézhette a fejleményeket. Kíváncsi volt Vernon reakciójára, mert a férfit csak távolról ismerte, pedig már akkoriban Petunia körül legyeskedett, amikor még együtt jártak.

A balhé nem is maradt el. Petunia örült a virágnak, de Vernon szeretőt sejtett a dolog miatt és éktelen haragra gerjedt. Ordított egy sort, mire hamar a vendégszobában találta magát. Piton a távolban gúnyosan felkacagott, nem úgy szegény Harry. Természetesen a végén az egésznek ő itta meg a levét, és este csavargás helyett takarítással tölthette az idejét.

Pitonnak nagyon jó kedve kerekedett. Még az sem szegte kedvét, hogy váratlanul beállított Dumbledore, Lupin, Mordon és Arthur Weasley. A Rend ügyeiben akartak Pitonnal beszélni. Miután az elmúlt években sokat kémkedett nekik, mind egy kicsit jobban bíztak a bájitaltanárban. Piton legnagyobb örömére már nem kérték kémkedésre, mert Voldemort már nem nagyon bízott meg benne, így nem tudhatott meg fontos információkat.

Lupinék kissé meglepődtek Piton sportos kinézetén. Eddig nem jártak a férfi otthonában, így újdonság volt a rendezett ház, kert, és a talár nélküli öltözködés nekik. Túlságosan megszokták a lobogó fekete talár és a zsíros haj látványát.

- Nagyon jó ötletet adtál nekem – kacsintott Dumbledore. – Ilyen kinézettel egy roppant szórakoztató feladatot tudnál elvégezni a Rendnek!

- Hogy oda ne rohanjak… - morgott erre Arthur Weasley.

- Ugyan, Arthur! Perselus az egyetlen közülünk, aki szóba jöhet! Neked olyan családapás kinézeted van, én meg öreg vagyok már. Mordonnak a szeme, Remusnak meg a telihold jöhet közbe…

- Megtudhatnám én is, miről folyik a diskurzus? – nézett körbe Piton vészjósló tekintettel.

- Igen, persze – jött zavarba Dumbledore. – Szóval, te úgy nézel ki, mint egy hétköznapi agglegény. Azzal a mugli járműddel, meg egy kis kedvességgel könnyen egy hölgy közelébe férkőzhetnél, akiből aztán fontos információkat kéne kiszedned. Elvinnéd vacsorázni, vagy valami hasonló… közben pedig információt gyűjtenél. Akár varázslattal, akár anélkül.

- Mugli vagy boszorkány?

- Mugli. És még nagyon csinos is! Több halálfalóról is vannak információi, szinte a tudta nélkül. Rosszkor volt rossz helyen.

- Szóval randizzak egy muglival a Rend megbízásából? – húzta el gúnyosan Piton a száját. – Talán még legyek KEDVES is vele?

- Hát, ha képes vagy rá… - csúszott ki Lupin száján.

- Ha óhajtod, még a bugyiját is elhozom neked, kedves lompos barátom – közölte Piton fahangon. Természetesen belement a feladatba, mert izgalmasnak tűnt. Talán még szórakoztató is lesz.

Az elkövetkező órákban egyéb ügyekben egyeztettek. A nyár különleges feladatot tartogatott szinte mindenkinek. A Weasley család idősebb tagjai Egyiptomba készültek titkos feladatokkal, Lupin a többi vérfarkast akarta a jó oldalra állítani, míg a többiekre kémkedés várt.

- Csak azt nem tudom, Ginnyt és Ront rá merjem-e bízni az ikrekre! – sopánkodott Arthur. – Olyan jól megy a boltjuk, hogy félek, nem lenne elég idejük figyelni rájuk!

- Küld el őket Hermione Grangerékhez – ajánlotta Dumbledore. – Ők nagyon értelmes emberek.

- Igazából inkább őt is biztonságba kéne helyezni – mondta Lupin. – A legújabb jelentések szerint Tudjukki most már Harry Potter barátaira is vadászik… Nem mehetnének a Rend főhadiszállására?

- Az a hely már nem biztonságos. Többek között ezért is tárgyaltunk most Perselusnál – mondta az igazgató.

- Akkor kérlek, Perselus! Nem tölthetnék a gyerekek nálad a nyarat? – kérdezte meg hirtelen Arthur.

Piton, aki idáig csak fél füllel figyelt a beszélgetésre, összerezzent.

- Megőrültél, Weasley? Gyerekek, nálam? Ráadásul a Griffendélből? Mit vétettem? És mit vétettek a gyerekeid, hogy RÁM akarod bízni őket?

- Nem kéne sokat foglalkoznod velük! Ellennének az egyik sarokban, kenyéren és vízen! Csak vigyázz rájuk, kérlek! – fogta könyörgőre Arthur.

- Három gyerek? Három gyerekért nem vállalhatok felelősséget! Persze a Sötét Nagyúrtól meg tudom védeni őket, de… ők már tizenhat évesek! A vak is látja, hogy a fiad szerelmes Miss Grangerbe… mi van, ha a lány a nyár végére teherbe esik? Mégsem lehetek a pesztrájuk! És ha beszöknek a laboromba, és bajuk esik? Nem éppen az engedelmességükről híresek! És ki fogják bírni, hogy ne látogassák meg Pottert, mikor alig néhány méterre laknak tőle? És…

- Elég lesz, Piton! – vágott közbe Mordon. – Minden igaz, amit mondasz, de meg kell bíznod ezekben a fiatalokban, hisz már majdnem felnőttek. Csak van annyi eszük, hogy ne sodorják veszélybe magukat, téged vagy Harry Pottert! Főleg meg a Rendet! Foglald le őket valamivel, hogy ne legyen idejük bajt keverni és romantikázni!

- Oké, rendben, jöhetnek. Ez a nyaram már úgyis el van rontva. De előre szólok: ha nem bírom elviselni őket, lelkiismeret-furdalás nélkül kirakom az egész bandát az utcára! És ne számítsanak kellemes nyaralásra nálam! – mordult fel vészjóslóan. – Jó lenne, ha előre figyelmeztetnétek őket erre!

---------

- Apa! Inkább Egyiptomba mennénk veletek… - sírta Ron. – Vagy ha nem lehet, elleszünk mi Ginnyvel kettesben az Odúban! De ne…

- Semmi de, fiam! Piton professzornál fogtok lakni a nyáron. Persze nem lesz könnyű, tudom, de ha már ő hozott egy áldozatot, hogy befogad benneteket, te is hozhatnál! Ő is eltölthetné kellemesebben a nyarat, mint veletek! Akármit kér, engedelmeskedtek, érthető?

Írok egy kritikát!

Tovább!...