17.rész:
Végzetes látogatás

Shun összeszedte maradék erejét, s komor tekintettel állt fel majd elvette a szellemirtó által felé nyújtott felsőjét és hideg tekintettel nézett bátyjára. Sakio aggódva viszonozta öccse hideg, komor tekintetét de tudta hogy túl fogja élni azt amit hallott főleg ha mellette lesznek azok akiket szeret, s enyhe keserűséggel vette tudomásul hogy jelenleg ő a legnagyobb ellenfele öccsének. Egy keserű sóhaj kíséretében fordult lova felé, ami lassan mellé léptetett s fejét gazdája arcához dörgölte. Sakio szomorkásan simogatta meg az állat pofáját, majd lassan Takedára nézett aki még mindig ugyanott és ugyanúgy állt mint mikor odaértek hozzájuk. Sakio sajnálattal nézett a fiúra, akinek talán még nagyobb fájdalmat okozott mint Shunnak ám ekkor meglátta a fiú mellett álló két lányt s szemei ismét elkerekedtek döbbenetében. Talán ő volt az egyetlen aki tisztában volt a két lány valódi kilétével, mivel sok évvel ezelőtt találkozott a szüleikkel, akik egy halandó házaspár gondjaira bízták iker lányaikat s most itt állnak előtte. Már épp a lányokhoz akart sétálni, mikor észrevette a feléjük közeledő erőteljes és gonosz aurát. A döbbent és dühös társaságtól nem messze kibontakozott az egyesek számára oly ismerős pávián bundás férfi alakja, mire a velük lévő szélboszorkány riadtan keresett magának fedezéket. A pávián bunda alatt a férfi gúnyosan elmosolyodott, majd csigalassúsággal hátra tolta a pávián bunda csuklyáját s előtűnt néhányuk számára jól ismert arca. Inuyasha erőteljesen morogni kezdett, miközben Kikyout óvatosan a háta mögé tolta s elővette kardját ami azonnal átalakult mihelyst elhagyta hüvelyét.

-Ni csak Inuyasha, hát így kell üdvözölni egy régi barátot?-kérdezte negédes hangon a pávián bundás férfi
-Naraku már kezdtem örülni hogy többé nem látunk.-morogta a hanyou
-Ejnye-ejnye barátom. Tudhattad volna hogy nem adom fel egykönnyen a terveim.-felelte megbántott hangon Naraku
-Ne játszd itt a mát irt Naraku. Nem áll jól neked.-mondta dühösen Inuyasha

Naraku tett néhány lépést a társaság felé Inuyasha morgásának közepette, s kérdő tekintettel nézett a hanyou mögött álló mikora, aki nyugodtan állta a férfi tekintetét. Közben Kagome lassú megfontolt léptekkel elindul Naraku felé s figyelmen kívül hagyta barátai és családja felhördülését akciója miatt. A gonosz hanyou tekintetét a felé közeledő youkai mikora fordította majd gúnyos mosolygás közepette megszólalt.

-Á Kagome csak nem meguntad Sesshoumarut és most csatlakozni akarsz hozzám?-kérdezte ártatlan hangot megütve Naraku
-Hm talán igen, de tudnod kell hogy előbb feküdnék le egy csapat viperával mint veled.-felelte hideg hangon a youkai lány
-Ó mily hízelgő vagy. Gyere és csatlakozz hozzám és miénk lehet az egész világ.-kezdte csábítani a lányt a hanyou
-Mint említettem már inkább egy csapat mérges kígyót vagy egy halom aligátort választanék ágyasomul, mint téged Naraku.-válaszolta méreg zölden izzó tekintettel Kagome, mire Inuyasha felhördült a kígyók említésére

A youkai miko csak egy pillantást vetett hátra a morgolódó Inuyashára majd dühös tekintetét visszafordította Narakura, aki önelégülten vigyorgott. Ahogy a lány jobban megnézte ellenfelét enyhe undor fogta el a férfi hátából kiálló pók lábak láttán, s ráadásként még ebből a távolságból is érezte a férfiból áradó szellemek rothadó szagát. Naraku most talán még az eddigieknél is visszataszítóbb külsővel rendelkezett, s az orrfacsaró bűz is nehezítette a youkaiok számára a légzést. A gonosz félvér mintha csak olvasott volna a körülötte lévők gondolataiban levette pávián bundáját s pók lábai mellett előbukkant egy szárny szerűség is a hátából, majd miután felfedte kinézetét a csapatra engedte a közelben várakozó szellemeit. Inuyasha, Inu no Taishou, Takumi és Sesshoumaru néhány perc alatt végeztek a rájuk támadó szellemek nagy részével, miközben Kagome magával Narkuval csatázott. Mire nyugat legidősebb hercege szemével megkereste jegyesét az már a földön feküdt, s felette ott állt Naraku egy elégedett mosollyal. Ám a mosoly hamar lefagyott a félvér arcáról mivel közvetlenül a feje mellett suhant el Yume teljesen lángba borulva, amivel megzavarta Narakut s időt nyert gazdájának a talpra állásra. Kagome egy pillanat alatt lábra állt és mogorva tekintettel nézett a vele szemben álló ellenségre, míg társai elintézték az utolsó szellemeket is. Majd figyelmüket ismét Narakura fordították, aki időközben a youkai mikot ostromolta támadásaival s már jó néhány sebet sikerült ejtenie a lány testén. Sesshoumaru arany szemei hirtelen vörösre váltottak a lány miatti aggódásától, s körülötte lilás felhőben kezdett örvényleni démoni aurája. A youkai dühe csak fokozódott mikor látta, hogy jegyese ismét a földre kerül s Naraku egyre közelebb ér hozzá. A dühös inuyoukai nem várta meg míg ellenfele a kedveséhez ér, hanem még út közben a gonosz hanyouba mártotta mérgező karmait. A félvért meglepte a támadás s még ideje sem maradt a védekezésre és a támadás telibe találta. A félszellembe erős fájdalom hasított a youkai támadásának nyomán. A kutya démon még mélyebre tolta mérgező karmait Naraku testében, mire az fájdalmasan felüvöltött és megpróbálta ellökni magától ellenfelét. Sesshoumaru egy könnyed rántással kihúzta kezét ellenfele testéből, aki összegörnyedt a fájdalom újabb hullámaitól mik a testébe martak. Még mielőtt a gonosz félvér felállhatott volna a youkai ismét lesújtott mérgező karmaival, s még mélyebbre mélyesztette azokat Naraku testébe amivel az előzőnél is nagyobb kínokat és fájdalmat okozott ellenfelének. A csapat tagjai döbbenten nézték a youkai tombolását, amivel leginkább testvéreit rémítette meg. Narakunak esélye sem volt a menekülésre hát még a védekezésre, miközben egymás után záporoztak rá az inuyoukai csapásai. A félszellem kezdte elveszíteni eszméletét a testébe jutott nagy mennyiségű méregtől, amivel még ő sem tudta felvenni a harcot. Néhány perc múlva feladta az életben maradásért való küzdelmet, s a megváltó halálért fohászkodott némán. Néma esdeklése hamarosan meghallgatásra talált, s még utoljára érezte amint testébe egy hideg fém hatol majd tudata lassan megszűnt létezni, s ezzel egy időben szívének dobbanása is egyre lassult majd végleg megállt. Az egykori gonosz teste lassan elporladt, miközben a szél felkapta porait és messzire repítette azokat. Lassan Sesshoumaru vörösen izzó szemei is visszaváltoztak megszokott arany aranysárga színűvé. Az inuyoukai tett néhány lépést társai felé majd lábai hirtelen megremegtek és kezdték felmondani a szolgálatot tulajdonosuk súlya alatt, aki kénytelen volt megállni és leülni. Kagome riadtan nézett megingó kedvesére majd gyorsan a férfihoz futott és szorosan átölelte a youkait. A társaság addig nem igazán fogta fel hogy legnagyobb ellenségüknek vége, míg a szélboszorkány meg nem szólalt.

-Végre nem kell attól rettegnem, hogy Naraku ismét megpróbál az uralma alá vonni.-sóhajtotta megkönnyebbülten Kagura

A szél boszorka bejelentését általános megkönnyebbülés és bólogatás fogadta, majd figyelmük lassan visszatért Sakio bejelentéséhez s mindannyian kíváncsian várták a férfi magyarázatát.

Folytatás következik....