Cím: Kellemetlen meglepetés
Írta: Moony (moony@citromail.hu)
Korhatár: nincs
Készült: 2005. november 01.
Téma: Életkép Pitonék egy napjából…
Megjegyzés: Ez a novella Xwoman első pályázatára készült.

Meloé fáradtan dőlt hátra a puha, széles karosszékben.
Egész éjszaka alig aludt pár órát, hiszen egy kisbabával jócskán akadtak gondok és feladatok a napszak minden percében. Ez alól az éjszaka sem volt kivétel, mikor a nőnek jó két-három alkalommal fel kellett kelnie, hogy megetesse, és egyszer tisztába tegye Madeline-t.
A család többi tagja még aludt, beleértve a kislányt is. Meloé fáradtan pislogva nézett a karjában ringatott babára. A nőt igencsak megviselték már a hosszúra nyúlt éjszakák, s előző este sem éppen a legnyugodtabban váltak el Pitonnal, mielőtt aludni tértek – ennek ellenére Meloé gyengéden mosolygott, és megpróbálta szabad kezével óvatosan megsimogatni Madeline kicsi, fekete haját.
A baba halkan nyöszörögve vette tudomásul anyja érintését, de nem ébredt fel jobban rá, ami megnyugtatta Meloét. Óvatosan felkelt, és a kanapéra fektette a lányát, vigyázva, hogy ha mocorogni támad kedve, akkor se tudjon legurulni az ágyról.
Amikor a kanapé mellett térdelő Meloé felpillantott, látta, hogy férje az ajtóban áll, és mellkasa előtt keresztbefont karral figyeli őt. A nő elmosolyodott, majd egy utolsó vigyázó pillantást vetett az alvó kislányra, és felkelt.

- Jó reggelt, Perselus! – köszöntötte fáradt mosollyal.
- Neked is – felelte viszonzásképpen a férfi. Laikusok számára közömbös volt a tekintete, de Meloé ismerte annyira, hogy lássa: arca kifejezetten nyugtalannak tűnt.
- Mi a baj? – kérdezte a nő.
- Dorian nagyon sír. Szerintem meg kellene nézned, mi baja – mondta Piton.

Meloé felsóhajtott. Tudta, az a napja sem lesz valami könnyű a két gyerekkel…

- Rendben. Addig vigyázz Madeline-re, le ne essen a kanapéról – kérte Pitonra nézve, aki csak némán bólintott.

A férfi a távozó Meloé után nézett, majd kislánya felé fordult. Madeline békésen szuszogott az ágyon fekve, és látszólag semmi jelét nem adta, hogy közelebbről meg szeretné ismerni a szőnyeget. Legalábbis egy ideig…
Piton csak az utolsó pillanatban észlelte, hogy a kislány a forgolódás következtében vészesen közel került az ágy széléhez, és a férfi épphogy csak el tudta kapni, mielőtt lezuhant volna.
Persze a hirtelen eseményre Madeline felébredt, és nem telt bele sok idő, hogy keserves sírásra fakadjon. Piton kissé türelmetlenül nézett a lépcsősorra, lesve, hátha jön már vissza Meloé, hogy elhallgattassa a kislányt. A nő azonban még Doriant próbálta megnyugtatni a szobájában, így Madeline csitítgatása a férfire hárult…
Piton el sem tudta képzelni, hogy az ijedtségen kívül mi baja lehet Madeline-nek. Bár nem volt olyan ügyes és gyakorlott a kisbabák gondozása terén, de megpróbálta a maga módján csendre bírni a kislányt. Előhúzta a varázspálcáját, és ártalmatlan, fényesen csillogó szikraesőt lőtt ki belőle, hátha attól megnyugszik a kislány.
Madeline azonban csak egy pillanatra hagyta abba a sírást, ahogy az apja abbahagyta a szikrák szórását, ismét keserves zokogásba kezdett.

- Mi lehet a bajod? – töprengett már egy kicsit idegesen Piton.

Nagy megkönnyebbülésére éppen ekkor jött le az emeletről Meloé. Hallva, hogy Madeline is felébredt, bement a nappaliba megnézni, mi történt. Mikor Piton beszámolt neki mindenről, a nő a karjaiba vette a kislányt, és nyugtatgatni próbálta. Madeline vékonyka hangja azonban nem akaródzott elhalkulni, s ebből Meloé tudta, hogy lánya nem csupán megijedt vagy nyűgös, hanem valami más dolog lehet a gondja.

- Adj neki enni – szólalt meg Piton.
- Nem hiszem, hogy éhes lenne – rázta meg a fejét lassan a nő. – Hiszen nincs egy fél órája, hogy megetettem…

A nőnek is volt egy ötlete, mi történt a kislánnyal, s mikor lefektette az ágyra Madeline-t, majd kioldotta rajta a pelenkát, rögtön meg is bizonyosodhattak az igazáról…

- Várj egy kicsit, hozok neki tiszta pelenkát – kelt fel a nő, és ismét férjére bízva a kislányt, felsietett a kislány szobájába.

Piton kissé felhúzott orral tartotta a magasba Madeline pici lábait, melyet a lányka nem igazán díjazott, s bár nem sírt már, de hangos nyöszörgése erre engedett következtetni.
A férfi nagy megkönnyebbülésére Meloé ezúttal nem várakoztatta meg olyan hosszasan, de ez az öröme nem tartott túl sokáig…

- Ne haragudj, de vissza kell mennem Dorianhez – mondta a nő, és férje kezébe nyomott egy tiszta pelenkát és egy doboz babapúdert. – Segítesz Madeline-t tisztába tenni?
- Én nem értek ehhez – mordult fel Piton.
- Légy szíves, tedd meg most az egyszer – nézett rá Meloé, majd sietve visszatért az emeletre a kisfiúhoz.

Piton pedig magában mérgelődve fordult meg és lépett oda a gügyörésző kislányhoz. Amaz szinte vidáman nézett az apukájára, de mikor látta, hogy annak koránt sincs olyan jó kedve, mint neki, felhagyott a dologgal.
Piton kissé ügyetlenkedve emelte meg Madeline-t, és kihúzta alóla a használt pelenkát. Majd a tisztáról próbálta leszedni a műanyag papírcsomagolást.
Végül halk bosszankodások közepette sikerült neki, de mielőtt elkezdhetett volna örülni, újabb kellemetlen meglepetés érte, mikor végignézett a kislányon…

- Az ördögbe – sziszegte dühös pillantással mérve végig az elázott kanapét és a szutykos kisbabát. Madeline ezúttal nem törődött az apja mérges tekintetével, ő maga jókedvű gügyögésbe kezdett.

Mivel Meloé még mindig nem tért vissza Doriantől, Piton egy szárítóbűbáj segítségével megtisztította a kislányt és a bútort a sárgás színű nedvességtől, majd gyorsan Madeline alá tolta az új pelenkát, és ráerősítette. Kicsit bentebb bökdöste a lányt, nehogy leguruljon, majd óvatosan megfogta a használt pelenkát, és kivitte a szemetesbe.
Amikor visszatért, nagyot sóhajtva ült le a fotelba, és onnan figyelve vigyázott a kislányra, egészen addig, míg felesége vissza nem tért.

Vége.