Cím: Farkasok szerelme

Írta: Moony (moony@citromail.hu)

Korhatár: nincs

Ihlette: Khim egyetlen egy kérdése: „Tudtad, hogy a farkasok egy életre választanak párt maguknak?”… Köszönet ihlető szavaiért! :)

Megjegyzés: Ennek a közvetlen folytatása a Tengereken túl… c. novellám

Megjegyzés2: MSN-en írtam, remélem, sikerült minden szépséghibáját kijavítanom ^__^

Sötét volt, hajnali egy óra körül járhatott az idő. Én azonban nem bírtam aludni. Mindig ez van, ha nagyon izgulok. Most például a másnapi utazásunk járt a fejemben. Remus és én Jamaikára megyünk, egy hétre. Nagyon boldog voltam, mikor bejelentette.

A szállásról legjobb barátnőm, Khim gondoskodott. Nekik ugyanis volt ott egy kis nyaralójuk, sokat meg is fordultak arrafelé.

Most azonban sikerült elintézze, hogy egy teljes hétig csak mi ketten legyünk, és boldogan, nyugodtan tölthessük a 'mézesheteinket'. Illetve csak egy hetet…

Remus tőlem pár méterre volt, édesen szuszogott a kanapén. Este sokat beszélgettünk még hármasban: Remus, én és Sirius. Miután Davidet sikerült elaltassuk, legalább éjfélig csevegtünk, mindenféléről.

Remusék sokat nosztalgiáztak, milyen volt, mikor még a Roxfortba jártak. Ilyenkor mosolyogva hallgattam őket.

Remus nagyon hirtelen aludt el, ahol és ahogy éppen volt. Sirius hozott neki egy vékony pokrócot, és betakartuk. Még egy ideig beszélgettünk, de utána Sirius is elköszönt, és nyugovóra tért.

Én is megpróbáltam aludni, de nem tudtam, így visszamentem a nappaliba, befészkeltem magam a fotelbe, és magamra terítettem egy takarót. A hold halovány fénye bevilágította a szobát, Remus arcára is rávetült. Gyönyörködve fürkésztem nyugodt, kedves tekintetét.

- Nem tudsz aludni? - hallottam magam mögött Sirius suttogó hangját.

- Nem igazán… - feleltem halkan.

Sirius letelepedett mellém a földre. Kezében egy pöttyös csészét tartott, melyből gőz és édeskés illat szállt fel. Remust figyelte ő is, de mikor észrevette, hogy nézem őt, elmosolyodott.

- Kérsz kakaót? - kérdezte derűsen.

- Igen, köszönöm! - mosolyogtam.

Sirius felkelt, és pár perc múlva visszatért, kezében immáron két gőzölgő csuprot tartva. Az egyiket átnyújtotta nekem. Biccentettem, és belekortyoltam. A forró kakaó egy pillanat alatt átjárta a testemet.

- Ez jólesik - jegyeztem meg halkan.

- Nekem is…

Remus hirtelen mocorogni kezdett. Nem nagyon, de ahhoz eléggé, hogy a sötét, mozdulatlan szobában észrevegyük. Lassan újra elhelyezkedett, és aludt tovább.

- Mit fészkelődik ez…? - vigyorgott Sirius.

- Kényelmetlen neki az ágy - mosolyogtam.

- Hát’ kellett neki elaludnia rajta…

Mosolyogva Siriusra pillantottam. Derűsen fürkészte barátját, majd halkan elnevette magát.

- Min gondolkozol? - kérdeztem kíváncsian.

- Semmi különös… csak emlékszem, mikor még fiatalok voltunk…

- Miért, most sem vagytok öregek! - nevettem halkan.

- Úgyértem, amikor még ennél is fiatalabbak - vigyorgott. - Emlékszem, Remust hogy szerették a lányok…

- És ezt csak most kell megtudjam, mikor már összeházasodtunk? - kérdeztem tettetett felháborodással.

- Jaj, nem úgy értettem - vigyorgott Sirius. - Azzal a ténnyel, hogy téged választott, bebizonyította, hogy valóban szeret.

- Ezt kifejtenéd részletesebben is? - kérdeztem kíváncsian.

Sirius válasz helyett újra a szájához emelte a kakaós bögrét, és kiitta a még meglévő kakaóját. Türelmesen vártam.

- Remus… - suttogta szórakozottan maga elé. Majd rám emelte tekintetét. - Tudod, Remus nem átlagos ember…

- Tudom - nyugtattam meg derűsen.

- Tudtad, hogy a farkasok egy életre választanak párt maguknak? - nézett rám hunyorogva.

- Hát… talán – mosolyogtam.

- Remus félt… igen, azt hiszem félt az elkötelezettségtől - nézett maga elé. - Nem mert szeretni, mert félt, hogy csalódni fog, és… azt nem éli túl.

Némán néztem rá, majd Remusra pillantottam. Úgy tűnt, nem ébred fel a hangunkra.

- Mikor először meglátott, rögtön megtetszettél neki - folytatta Sirius. - Ezt mondtam is annak idején. De nem mert többet érezni... Nem tudta, hogy te mit gondolsz róla…

- Mindig szerettem - suttogtam, le sem véve a szemem Remus nyugodt arcáról.

Sirius elmosolyodott.

- Mindig tudtam, hogy szereted - jegyezte meg vidáman. - Holdsáp viszont nem… Lassan teltek a napok, a hetek; az idő multával egyre inkább megismert, és rájött, hogy mennyire szereted. És ő is felvállalta ezt az érzést – irántad.

Sirius elhallgatott. Kezében tartott üres bögréjét kezdte ide-oda himbálni. Számhoz emeltem saját poharam, és én is kiittam.

- Aztán, mikor már-már minden összejött volna, jött Hostin, és…

- Majdnem elvesztettem - fejeztem be helyette.

- Remus nagyon össze volt törve - folytatta Sirius. - Én is dühös voltam, nemcsak Hostinra, hanem rád is. Dühös voltam, hogy te sem vagy más, mint a többi nő…

Sirius szavai belül megérintettek. Felidézték bennem a múltat… Valahol mélyen igazat adtam neki, de nem szóltam semmit. Sirius folytatta:

- Sokat jelentettél neki már akkor is - nézett rám, halvány mosollyal arcán. - És nagyon örültem, mikor Holdsáp elmondta, hogy megbeszéltétek a dolgot, és kibékültetek.

- Össze sem vesztünk - jegyeztem meg.

- Talán… egy kicsit - mosolyodott el. - Akkor este sokáig beszélgettünk. Boldog voltam, mert éreztem, hogy most igazán boldog. Akkor este határozta el magát, hogy egy életre veled szeretne maradni.

Sirius ismét rám emelte tekintetét, én azonban Remusra pillantottam.

- Az éjszaka, mikor először voltatok együtt… Azon az éjszakán Remus nemcsak abban a pillanatban lett a tiéd… hanem egy egész életre.

- Egy életen át? - sóhajtottam határtalan boldogsággal a hangomban.

- Bizony - mosolygott Sirius, Remuson tartva a tekintetét. - Holdsáp végül megtalálta melletted a szerelmet. Remélem, tényleg egy életre…

- Igen - mondtam határozottan.

Sirius felkelt mellőlem, és nyújtózott egyet.

- Ennek a farkasnak te vagy az élete párja - fejezte be derűsen. - Próbálj meg aludni, holnap reggel indultok Jamaikára - mosolygott.

- Rendben – mosolyogtam.

- Jó éjt, Stelle.

- Neked is… Sirius?

- Tessék?

- Köszönöm - suttogtam, szelíd mosollyal arcomon.

- Nincs mit - vigyorgott. - Aludj jól! - azzal felment a lépcsőn, a szobájába.

Újra Remust figyeltem. Arca semmit nem változott, ugyanolyan nyugodt, és kedves maradt, mint azelőtt… de mégis: Sirius szavai még a nekem készített forró kakaónál is jobban átmelegítették a testem - és a lelkem.

Vége.