Cím: Egy új élet kezdete

Író: Moony  (moony@citromail.hu)

Lektor: Phoenixe  (phoenixe@freemail.hu)

Korhatár: nincs

Megjegyzés: Ez a novella az Én Roxfortban és a David története c. regényeim közötti időszakból mutat be egy kis részt. Remélhetőleg az ilyesfajta novellákkal pótolni tudom azt az időszakot, mely a két regény között eltelik.

Ajánlás: Khimnek, hogy jöjjön haza minél hamarabb!

Beköszöntött a február. A sokévi átlaghoz képest enyhébb időben volt részük Roxfort diákjainak és tanárainak egyaránt. Ám még mindig fagypont alatt maradt a hőmérséklet, és emiatt a tanulók a szabadidejüket inkább a házuk klubhelyiségében töltötték, a kandalló előtt vagy éppen a szobájukban.

Nem volt ez alól kivétel Stella Cooper sem. A lány a negyedikes Griffendélesek szobájában feküdt az ágyán, kezével simogatva dudorodó pocakját. Arcán szelíd mosoly ült, ahogy gondolataiba merülve ábrándozott.

Stella a kilencedik hónapban járt. A lány érezte, hogy nemsokára eljön az idő, és megszületik első gyermeke. Néhány napja erős fájdalmai voltak, Madame Pomfrey-t is felkereste. A javasasszony megnyugtatta, mondván, minden rendben, és hogy a baba hamarosan világra jön.

Stelle most lassan felült az ágyban. Felkelt, magára kapta talárját, és kiment a hálószobából.

A klubhelyiségben Harry, Ron és Hermione az egyik asztalnál ültek, és tanultak.

- Stelle, minden rendben? - kérdezte aggódva Hermione.

- Persze, ne aggódj - nyugtatta a lány. - Csak Remust szeretném meglátogatni.

- Rendben. Jobbulást kívánunk neki!

- Kösz! Átadom.

Stella óvatosan kimászott a Kövér Dáma portréján, és a Gyengélkedő felé vette az irányt.

Előző éjjel telihold volt, Remus nagyon legyengült, ezért Madame Pomfrey ragaszkodott hozzá, hogy egy napot töltsön a Gyengélkedőn. Stelle pedig ment meglátogatni szerelmét.

Bekopogott, majd benyitott. Remuson kívül maga a javasasszony is a kórteremben tartózkodott. Amint meglátta az állapotos lányt, felpattant székéről, és Stelle-hez sietett.

- Mi a baj, Miss Cooper? Csak nem…

- Nem, nincs semmi baj - nyugtatta a lány Madame Pomfrey-t. - Remushoz jöttem látogatóba.

- Oh… Persze, tessék - a nő utat engedett Stellának.

- Köszönöm - mosolygott a lány.

Lassan Remus ágyához sétált, majd leült a férfi ágya mellett lévő üres székre. Stelle szerelme fölé hajolt, és megcsókolta. Remus gyenge volt még, de viszonozta a csókot.

Mindketten összerezzentek, mikor Madame Pomfrey becsukta szobájának ajtaját, egyedül hagyva a párt.

- Jobban vagy? - kérdezte Stelle, miközben megsimogatta Remus arcát.

- Már sokkal jobban… És ti? - Remus kezével óvatosan Stelle hasához ért.

- Egyelőre nem akar megszületni - mosolygott a lány. - De most megint megmozdult.

- Tényleg! Én is éreztem - Remus nevetve vette el kezét a lány pocakjáról, de amint szemébe nézett, arcáról rögvest lehervadt a mosoly. – Stelle… - suttogta halálsápadtan, majd felkelt ágyában.

A lány érezte, eljött az idő. Remegni kezdett egész testében, és összecsuklani készült. Remus azonban résen volt, és megtartotta Stellát.

- Poppy, jöjjön gyorsan! - kiáltott a javasasszony után.

Madame Pomfrey néhány pillanat múlva előjött szobájából. Meglátta a fájdalmaival küszködő lányt, és azonnal a szekrényhez sietett, takarókat és párnát vett elő.

- Professzor úr, fektesse le egy ágyra! - szólt Remusra.

A férfi bólintott, és a legközelebbi ágyra fektette a karjában nyöszörgő lányt.

Madame Pomfrey is Stellához sietett. Egy kendőt nedvesített be, amit Remus kezébe nyomott.

- Segítsen!

Remus közelebb húzta a háta mögött lévő széket. Leült, és Stelle homlokát kezdte el törölgetni. A lány fájdalmasan felkiáltott. Két kezével szorította az alatta lévő lepedőt. Remus izgatott volt, hogy hamarosan megszületik a fia, ugyanakkor megszakadt a szíve, ahogy gyötrődni látta szerelmét.

* * *

Stella nem szenvedett sokáig. Madame Pomfrey és Remus segítségének hála, a kisbaba hamarosan meglátta a napvilágot.

A szobát gyereksírás hangja töltötte be.

- Kisfiú - mondta boldog mosoly kíséretében Madame Pomfrey.

Stella zihált a kimerültségtől. Fájt minden porcikája, mégis határtalan boldogság áradt szét testében. A javasasszony egy melegvizes kendővel megtörölgette a maszatos kisbabát, majd takaróba bugyolálta, és a lány kezébe adta.

Stelle óvatosan megsimogatta fia fejecskéjét.

- Remus, nézd! Milyen gyönyörű! - suttogta erőtlenül.

- A legszebb baba a világon!

Stella Remusra pillantott. A férfi szemében könny csillogott. Mosolyogva fogta két keze közé a baba csöppnyi kézfejét.

- Mi lesz a neve? - kérdezte halkan Madame Pomfrey.

- David - válaszolt Stella és Remus szinte egyszerre.

- Gratulálok, tényleg gyönyörű kisgyermek - mondta a javasasszony. - Ha bármire szükségük lenne, csak szóljanak.

- Köszönöm - mosolygott Stella.

Madame Pomfrey biccentett, majd visszasétált a szobájába.

Vége.