Cím: Álomból ébredve
Írta: Moony

Email: (moony@citromail.hu)

Korhatár: nincs

Megjegyzés: Nem kötődik semmihez, csak úgy írtam unalmas perceimben ^^

Ahogy az ember általában szokta tenni, mikor alszik, én is álmodtam. 

Valahol egy ismeretlen virágoskertben ültem, körülöttem minden olyan színes és szép volt, amilyen az élővilágban nem létezik. Álmunkban azonban bármi megtörténhet. Egyik tarka pillangó a másik után röppent el előttem, és olyan nyugalom uralkodott lelkemben, amilyet talán soha azelőtt és azután nem éreztem. Felkeltem, és elindultam. Egy erdőbe értem. Mindenhol fák álltak, magasan az égbe törve, törzsük alján a fű ragyogó, élénkzöld színben pompázott. Nem éreztem jót-rosszat, hideget-meleget, csak a csodálatos, káprázatos világ volt. A világ és én.  

Egy tisztásra értem. A rét tele volt virágokkal, és kisállatok játszadoztak egymással. Ahogy közelebb lépdeltem, sem szaladtak el. Nyugodtan tűrték jelenlétemet, mintha ezer éve ismernének, és megszoktak volna. Lefeküdtem a lágy, hívogató pázsitra, és onnan néztem a fölöttem elúszó felhőket. Hunyorogtam, és próbáltam kitalálni, melyik felhőcske mire emlékeztet. Egyik-másik el volt kenődve, azokat nem tudtam mihez hasonlítani. Némelyek kis báránykák alakját vették fel, mások országok körvonalait, egyes felhők pedig állatalakokat. Vagy égitesteket.  

Behunytam a szemem, és élveztem a szellő gyengéd, lágy simogatását. Egyik pillanatban pedig ajkamon puha csókot éreztem. Nem gondolkoztam, tudtam, éreztem, hogy kitől van. Ugyanolyan gyengéden, mégis szeretőn viszonoztam a csókot, majd tompa hangokat is hallottam magam fölött. 

- Jó reggelt, álomszuszék – szólt közvetlenül a fejem felett.  

Kedves, nyugodt hangjából szinte rögtön tudtam, ki is ébresztett fel mesébe illő álmomból. 

- Neked is – mondtam fáradt félmosollyal, és félig kinyitottam a szemem.  

Remus is mosolygott, ahogy álmosakat pislogva ki tudtam venni. Majd közelebb hajolt, és – újra – lágyan megcsókolt. Annyira elgyengültem szerető érintésében, hogy néhány hosszú percig úgy éreztem, fel sem ébredtem álmomból…

Vége.