Mikor visszatértem az erdőbe, ahol Siriust és Moirát hagytam, láttam, hogy a lány már ébren van. Sirius és ő a fűben feküdtek, és vidáman játszottak.
- Vigyázz, mert megesz a mumus – ijesztgette Sirius Moirát.
Kezével és tekintetével olyan hatásosan játszott, hogy szegény lány ijedten mászott hátrébb.
- Jól van, nem mindenki mumusa ilyen rémes – próbálta nyugtatni.
Sirius körülnézett, hogy ötletet merítsen, mit játsszon el neki, és így találkozott tekintetünk. Elmosolyodott, és visszafordult Moirához.
- Például valakinek szép, kerek Holddá változik – mesélte vidám mosollyal.
- De még milyen szép… - csóváltam a fejem.
- Anyu azt mondta, nem kell félni a Holdtól – mondta Moira, nagy, barna szemével egyenesen rám nézve.
- Miért kellene félni a Holdtól? – kérdeztem mosolyogva.
- Én sem tudom! – vont vállat. – Anyu valami… farkasokról beszélt – Moira kicsi, gyermeki arca most a felnőttek komoly, gondolkodó tekintetét tükrözte.
Sirius és én sokatmondó pillantás váltottunk.
- Tényleg, Remus – kelt fel Sirius. – Sikerült kiderítened, hol vagyunk?
- A kérdés nem az, hogy hol – feleltem. – Hanem, hogy mikor…
- Nem értelek – ráncolta a homlokát.
- Nos… mint látod, ez a hely a Roxfort – hátrafordultam, és a varázslóiskolára néztem.
- Igen… és?
- Kívülről teljesen normálisnak tűnik – folytattam. – Belülről viszont semmi sem az, amit mi ismerünk.
- Hogy érted ezt? – Sirius egyre türelmetlenebb volt, de még mindig próbálta ezt nyugalommal palástolni.
- Gondolkoztam, és arra jutottam, hogy… - egy pillanatra elakadtam, majd halkan folytattam. – hogy visszamentünk az időben ezer évet.
Sirius homlokráncolva nézett rám, egyik szemöldökét felvonta.
- Remus… mondd, jól érzed magad?
- Persze, semmi bajom – mosolyogtam halványan.
Egy pillanatra Moirára néztem. A kislány néhány méterre tőlünk a fűben guggolt, és virágokat szedegetett. Visszafordultam Siriushoz, és gyengéden megcsókoltam.
- Tudod – szólaltam meg később – találkoztam a négy alapítóval.
- Úgy érted, Griffendéllel, Mardekárral, Hugrabuggal és Hollóháttal? – ütközött meg Sirius.
- Igen.
- Lökött farkas… - kezdte Sirius szokásos, kedveskedő megszólítását.
- Nem hiszel nekem? – kérdeztem nyugodtan.
Sirius válaszra nyitotta száját, de nem szólt semmit. Helyette lassan, bizonytalanul bólintott.
- Éhes vagyok – szólalt meg Moira.
- Oh… - nem tudtam hirtelen értelmesebbet válaszolni, de nem is kellett. Moira folytatta.
- Menjünk haza – jött oda hozzánk.
- És mondd csak – Sirius megragadta a lányt a derekánál, és a levegőbe emelte. – Hol is van az a „haza”?
- Hát ott – mutatott kis kezével a Roxfort kastélyra.
- Akkor indulás – nevetett rá Sirius. – Gyere, Remus – nézett rám.
Elindult a kastély felé, kezében Moirával, én pedig követtem őket.