A sztárcsináló
Betty 2008.07.31. 17:27
Yam #8
A sztárcsináló
Tehetség, kemény munka vagy szerencse – mi kell ahhoz, hogy sikerüljön mindez? A Tokio Hotel producere, David Jost tudja!
A Tokio Hotel producere, dalszövegírója és menedzsere. David Jost fedezte fel a magdeburgi együttest, felépítette és nemzetközi sikerre vezette. A kreatív hamburgi munkamániás, határidőnaplója szinte a nap 24 órájában tele van. Mégis a 35 éves (producer) szakított időt és interjút adott kizárólag a Yam!-nek. Azon kívül elárulta, hogy milyennek kell lennie egy sztárnak, hogy tartós sikere legyen, és miért számít gyakran többet az akarat, mint a tehetség…
YAM!: Mit kell magával hoznia egy sztárnak?
DAVID JOST: Lehetőséget! Mindenekelőtt szüksége van érzelmi lehetőségre és ezen kívül nagyon nagy akaraterőt kell magával hoznia. Ha a tehetség és az akarat együtt egy előadóban magas szinten koncentrálódik, akkor nagyon nagy az esélye, hogy előbb vagy utóbb érvényesülni fog.
YAM!: Tudsz vele valamit kezdeni, ha a két tulajdonság közül csak az egyik van meg?
DAVID JOST: Igen, de ennek akkor különösen erősen jelen kell lennie. Ha valakinek csak tehetsége van, de nincs nagyon akaratereje, akkor szerencsére van szüksége, körül kell magát vennie emberekkel, és a sikerre kell hajtania. Mégis másképpen is működhet. Valaki inkább átlagos tehetség, azonban roppant nagy akaratereje és intelligenciája van, így mégis esélye van arra, hogy sikeres legyen.
YAM!: Van erre egy jó példa?
DAVID JOST: Madonna! Tulajdonképpen nem egy igazán kiemelkedő énekesnő, viszont nagyon intelligens. Madonna több mint 20 éves időszak alatt emelkedett a világcsúcsra. Ezt nem lehet csak szerencsével csinálni, egy embernek sincs ilyen sokáig szerencséje. Semmit sem bíz a véletlenre. Bár Madonna maga lép színpadra, ezért ez egyik legnagyobb mozgatórugója a zene iparnak.
YAM!: Mi kell még, hogy sikeres legyél és tartósan az is maradj?
DAVID JOST: Egy nagyon fontos tulajdonság, amelynek az akaraterővel kell párosulni, a hajlandóság, hogy áldozatot tudjon hozni, hogy elérje a célját. A nagy és hosszan tartó sikerért csaknem mindig áldozatot kell hozni. Ez nem csak a zeneiparra igaz. Hihetetlen sok sikerre és tehetsége van szüksége annak aki, áldozatkészség nélkül hosszan sikeres akar maradni.
YAM!: Hogyan veszed észre a tehetséget?
DAVID JOST: Ezt nem lehet általánosan megmondani. Legtöbbször a tehetséget érezni lehet. Én ilyenkor főként az ösztöneimben bízom.
YAM!: És mit mondott az ösztönöd mikor először láttad a Tokio Hotelt?
DAVI JOST: Teljesen ledöbbentem. (nevet) Teljesen váratlanul ért. Abban az időben tulajdonképpen mindenem megvolt, hogy egy együttesnek szenteljem magam. De minden korábbi tervemet, azonnal elfelejtettem, amint először láttam és hallottam a srácokat, Bill akkoriban 13 éves volt és nekem valamint a társaimnak eljátszották az együttes demóját élőben, abban a kicsi magdeburgi próbateremben. Miután néhány órával később elbúcsúztunk újra a srácoktól, egész idő alatt csak azt kiabáltam, hogy „Igen” és „Ütős”! (vigyorog).
YAM!: Tudtad, hogy a Tokio Hotel nemzetközileg is ilyen sikeres lesz?
DAVID JOST: Nem, természetesen nem. Abban viszont holtbiztos voltam, hogy Németországban az együttes a csúcsra jut. Ezzel szemben én a zeneiparra tettem fel mindent. De önámítás lett volna, ha azt vártam volna, hogy nemzetközileg is befutnak.
YAM!: Mi a Tokio Hotel sikerreceptje?
DAVID JOST: A zenepiac tele van előadókkal, akik csak akkor fognak befutni, ha egész nap megmondják, nekik mit kell tenniük és mire figyeljenek, hogy minden jól működjön. A TH-nál az ellentéte a sikerrecept.
YAM!: Amennyiben?
DAVID JOST: Ha valamit Bill akaratával szemben előírnak – ami mindenképpen lehetetlen – akkor elvesztené annak egy részét, amit képvisel. Billnek szüksége van arra, hogy azt csinálja, amit tud, teljes meggyőződéssel – abban lehet igazán a legjobb, amiben tud. Kissrácként is pontosan tudta mit akar amellett azt is, hogy mit nem. Érzi az ember. Azon kívül benne hatalmas érzelmi szélsőségek vannak. Csak néhány évtizedenként található ilyen frontember Németországban. Ennek az együttesnek a lehetőségei nagyon nagyok. Még akkor is ha totálisan hülye lettem volna, és a dologgal csak a falnak megyek (nevet)…
YAM!: Dalszövegíró vagy menedzser – melyiket csinálod szívesebben?
DAVID JOST: Természetesen a dalszövegírást szívesebben csinálom. Habár a menedzser egy kreatív és változatos munka. Szerencsés vagyok, hogy egy együttessel dolgozhatom együtt, és én magam úgy gondolom, hogy minden nap valami újat hoz. Ha nem így lenne, nem tudnám ezt a munkát csinálni.
YAM!: Elkezdtetek már a Tokio Hotellel a harmadik albumon dolgozni?
DAVID JOST: A dalszövegírást már elkezdtük. Bill jelenleg egy nagyon kreatív időszakában van és állandóan új dalszövegötletekkel áll elő.
YAM!: Melyik a legjobb dal, amelyet valaha is készítettél?
DAVID JOST: Azt még nem írtam meg. Egyszer még eljöhet (nevet)!
|