|
Nem vagyunk bábok!
Betty 2008.07.28. 20:22
 Gimik
Nem vagyunk bábok!
GIMIK: Azoknak, akik nem ismernek titeket, elmondanátok újra, hogyan találkoztatok?
TOM: Bill és én akkor kezdtünk el zenélni, amikor hét évesek voltunk. Ezt mindig is jobban szerettük mint, a videó játékokat! Minden szabadidőnket, az estéket, a hétvégéket ennek szenteltük. Bill a szintetizátoron játszott mert nem volt senkink sem akit megbízhattunk volna a dobbal és a basszusgitárral. Akkor találkoztam Gustavval amikor az Academyben voltunk, aztán barátokká váltunk.
GUSTAV: Aztán egy nap, elmentem az egyik fellépésükre. Mikor megláttam Billt a színpadon, a szintetizátoron játszani, azt mondtam magamban, ezen változtatnunk kéne. (nevet) Aztán elkezdtünk beszélgetni róla és javasoltam nekik, hogy játszunk együtt. Ekkor volt az, hogy együttessé váltunk.
GIMIK: Mit akartok azoknak az embereknek válaszolni, akik azt mondják, hogy ti egy marketing termék vagytok?
BILL: Oh istenem! Biztosan frusztrált emberek, hogy ilyen ostobaságokat beszélnek! Ez még mindig egy klasszikus marhaság, amelyet a zeneiparban hallunk. Különösen Németországban, mert az elmúlt években, mint Angliában a ’90-es években nagyon sok válogatás volt, hogy fiú és lány együtteseket alapítsanak. Vannak még olyan TV műsorok is, amelyeknek az a célja, hogy megtalálják A következő együttest. Hirtelen, nagyon nehéz volt egy igazi formációnak mivel nem tudtak áttörni a valóságshowk körgyűrűjén, amelyek a nyakukba varrták őket, és nem tudták megcsinálni az áttörést. Manapság, nagyon nehéz meggyőzni az embereket, hogy mi egy igazi együttes vagyunk, senki sem mondta azt nekünk, hogy Gustavval vagy Georggal legyünk barátok. Mindenesetre az emberek nem hisznek nekünk. Tehát csináljuk a saját dolgunkat anélkül, hogy foglalkoznánk ezekkel a pletykákkal. A zene, az egy érzelem, ha egy bábu lennél, hogyan tudnád a lelked beletenni abba, amit csinálsz? Részemről, úgy vélem, én beleviszem a lelkem, úgyhogy mérges leszek, mikor az emberek azt gondolják, hogy mű az amit csinálok. De egy ponton túl, távolságot kell tartanod a pletykák és közted, máskülönben felemésztenek.
GIMIK: Milyen a kapcsolatotok a rajongóitokkal?
TOM: Ha tehetjük, beszélgetünk velük, aláírásokat osztunk… Ez a legkevesebb, amit tehetünk, mert akárhova megyünk, ott vannak! Néha órákat várnak vagy az egész éjszakát ott töltik az utcán. Akár lehet hideg, eshet, havazhat, ők ott vannak. Aztán ajándékokat adnak nekünk, amelyeket szívükkel és lelkükkel készítettek. Szóval, adunk nekik egy kicsit az időnkből, hiszen ez a legkevesebb amivel megmutathatjuk nekik, hogy az amit tesznek, az számít a szemünkben. Szeretnénk megfelelni a szeretetüknek.
GIMIK: Melyik volt a legfigyelemreméltóbb ajándék, amelyet egy rajongó adott nektek?
BILL: Ez egy nehéz kérdés, mert több tonna ajándékot kapunk. Nagyon megérintenek minket a rajongóink levelei. Néhány nagyon hosszú. Volt egy, amely 14 km volt! Ez szinte egy 1000 oldalas A4-es lapokból könyv.
GEORG: Kaptunk egy autót, egy Mini Coopert, amely a fotóinkkal és a nevünkkel volt feldíszítve. De igazán lehetetlen kiválasztani egy bizonyos ajándékot, mert mindegyik jelent nekünk valamit.
GIMIK: Szántok arra időt, hogy feljárjatok fórumokra vagy a MySpacetekre?
BILL: Óvatosnak kell lennetek, mivel a fórumokon nagyon sok ember van, akik úgy tesznek, mintha mi lennénk, ezért chatelnek a rajongóinkkal és átvágják őket. Ha az interneten vagyunk, akkor csapatként és hivatalosan be van jelentve. Ezt leszámítva, sok időt töltünk rólunk szóló blogokon vagy a MySpaceünkön, mert sokat számít a véleményük nekünk.
GIMIK: A lányok megőrülnek értetek, de ti, milyen típusú lányokat szerettek?
TOM: Ez nehéz kérdés mivel nincs egy bizonyos lány típus. Csupán egy jó érzésnek kell lennie a kezdetektől fogva, egy kapcsolat, amely természetesen indítja el a kapcsolatot. Lehet szőke, barna, vörös, nem számít. De a mi életünkkel, nincs időnk szerelmi kapcsolatra. Legalább is, úgy értem egy igazi kapcsolatra. Ugyanakkor, engem nem érdekel a hűség… én főleg jól akarom magam érezni. Sok lányért meg voltam már őrülve. Túl sok lányért. (nevet) Igazán úgy gondolom, hogy sokszor lehetünk szerelmesek életünkben és ezért, szerencsére, számos ember van számunkra.
GEORG: Ameddig híres vagyok, szeretnék találkozni egy lánnyal, aki úgy néz ki mint, Angelina Jolie, az Olsen ikrek és Eva Longoria.
GUSTAV: Szóval, ugyanazért a lányért fogunk küzdeni Georggal. (nevet)
BILL: Imádom, mikor egy lány jól néz ki, szép körme van és gyönyörű bőre. Aztán, különösen azt amikor optimisták és játékosak. Nem szeretem az egyéjszakás kalandokat. Igazán hiszek az igaz szerelemben, egy szerelem, amelyet csak egyszer találsz meg az életedben… ha van rá lehetőséged. Mivel szerintem sok ember soha nem találja meg, amely nagyon szomorú… Találkoztam már lányokkal, voltam már szerelmes is. Tudom, milyen az, ha van egy villanás valakiért, és ha pillangók vannak a hasadban, de én még nem találtam meg a nagy szerelmet nagy SZ-szel. (Love – L, Szerelem – Sz csak, hogy értéstek :)
GIMIK: Bill különleges külsőd van. Mindig is sminket viseltél és festetted a körmeidet?
BILL: Nagyon régóta csinálom. Gustav és Georg nem is ismert engem más külsővel. Akkor kezdtem megszeretni, hogy sminket viseljek, mikor részt vettem egy Halloween estén néhány évvel ezelőtt. Vámpírnak öltöztem be. Aztán megtartottam ezt a külsőt. A személyiségem része.
GIMIK: Reggelente mennyi időt töltesz azzal, hogy szép legyél?
BILL: Nem túl sokat. Kb. 40 percet.
GIMIK: Van valamilyen rituálétok mielőtt színpadra léptek?
BILL: Ez nem igazán egy rituálé. Gustav szeret egyedül lenni, magára koncentrálni, zenét hallgatni. Ami Georgot, Tomot és engem illet, szeretünk találkozni a backstagebe a fellépés kezdete előtt és hármasban stresszelni. (nevet) Bezárkózunk egy zöld szobába fél órára és senki nem tud bejönni. Még a menedzserünk sem! Elképzeljük a legrosszabb dolgokat, amelyek történhetnek, nevetünk rajtuk és nyugtatjuk magunkat.
GIMIK: És mikor nem vagytok a színpadon, hogyan töltitek a szabadidőtöket?
GEORG: Pingpongozunk és csocsózunk!
TOM: És mikor nem vagyunk turnén, szeretünk sokáig aludni! Kivéve Gustav, aki egy korai madárka. De Bill, Georg és én szeretünk enni, tévét nézni és aludni. És mikor igazán szünetünk van, szeretünk nyaralni menni.
GIMIK: És melyik a kedvenc célállomásotok?
TOM: Minden, amit mondhatok, az az, hogy imádjuk a kis, elszigetelt szigeteket, nagyon, nagyon, nagyon messze innen. (nevet)
GIMIK: A körülmények erejet által sok időt töltök együtt. Az együttesen kívül is barátságban vagytok?
TOM: Igen, természetesen! Mivel számunkra fontos, hogy más dolgokról is beszélgessünk a Tokio Hotel mellett. De mivel ugyanazokon a barátokon osztozunk, mi négyen mindig együtt vagyunk. És aztán, együtt megyünk nyaralni. (nevet) Így, igen, a Tokio Hotel a mi leggyönyörűbb barátsgáunk története.
GIMIK: És soha sem veszekedtek?
TOM: Oh, néha azért akarunk. Különösen mikor Georg úgy dönt, hogy leveszi a cipőjét. (nevet) De a barátságunk erősebb, mint a viták!
GIMIK: Még akkor is ha a rajongóik imádnak titeket, van valami magatokon, amit nem szerettek?
BILL: (nevet) Nem változtunk, mi ugyanazok vagyunk. Ugyanazok a hibáink vannak, mint azelőtt. És ugyan olyan a kapcsolatunk egymással, mint mielőtt ismertek lettünk. Szóval, mégha 18 évesnek őrületes is lenni, és látni, hogy hány lány őrül meg érted, mindig vannak dolgok, amelyeket nem szeretek magamban. Nem járkálok úgy az utcán és mondom azt magamnak, hogy ’Én vagyok a legnagyszerűbb srác a földön.’ Tom megteszi, mindig. (nevet).
TOM: Mindig van valami, amit nem szeretetünk magunkban. De ez normális: 18 évesek vagyunk, keressük önmagunkat. És a mi korunkban, erős az önbizalmunk. Mikor azt mondom, hogy én vagyok a legjobb, akkor nem a vezért játszom.
GIMIK: Milyen emléktárgyakat őriztek a gyerekkorotokból? Hogyan jellemeznétek ugyanakkor magatokat?
BILL: Mindig is bíztunk önmagunkban és a jövőnkben. Sok személyiségünk van. Nagyon korán kezdtünk el zenét csinálni, mert kis korunk óta tudtuk, mi a jó nekünk. Nem volt mindig könnyű így élni. Az iskolában, nem akartunk beleolvadni a formába, ez kreált összetűzéseket köztünk és a tanárok valamint a többi diák között. De attól a ténytől eltekintve, hogy utáltuk az iskolát, igazán jól éreztük magunkat.
TOM: Én, mindig is őrült voltam. Belül még mindig az a gyerek vagyok, aki voltam. Szerencsére, ő nincs az emberek között. (nevet) Ő irányít engem minden nap.
BILL: De azzal ellentétben, amit a rajongók gondolhatnak rólunk, messze vagyunk a tökéletességtől. Elismerjük azt a sikert, amink van, de nem akarunk példaképek, lenni az embereknek!
 
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Nagylemez: Humanoid City Live
DVD: Humanoid City Live
Nagylemez: Best of
