Gustav Schäfer

„A Tokio Hotel az egész életem!”

A Tokio Hotel születése óta, Gustav az együttes gitárosa, hogy pontos szavai szerint „életét a nagy művészi kalandnak” szentelte. Egy tehetséges zenész és maximalista, „Gus”, 19 éves és elhatározta, hogy az együttest a csúcsra viszi.

DREAM UP: Szerinted, mi a Tokio Hotel erőssége?

GUSTAV: Ez egy nehéz kérdés, és alapos megfontolást érdemel… Számos dolog jut eszembe. Mindenekelőtt, a zenénk hitelessége. A dalaink nem hamisítványok vagy merő másolatok. Nekünk saját megkülönböztető jelünk van. Másfelől az együttesnek van egy közös történelme, ami barátságból, szenvedélyből és megosztott erőfeszítésekből áll. Egy hosszú hét éves történelem, amely lehetővé teszi számunkra, hogy együtt maradjunk bármi is történik.

DREAM UP: Az együttes melyik sajátosságára tesz büszkébbé?

GUSTAV: A színpadon elég jól kijövünk. Nyilvánvalóan, még mindig sokat kell javítanunk, de az alapok ott vannak. Nem kell szégyenkeznünk az élő fellépéseink miatt.

DREAM UP: Mi a legnagyobb félelmed mielőtt színpadra lépsz?

GUSTAV: A műszaki problémáktól félek. Az együttesben mindenki másnál jobban szeretem a rendet és a szigort.  Utálom azokat a dolgokat, amelyek nem a terv szerint mennek. Bevallom, az a rémálmom, ha nem látok valamit előre! Ezért van az, hogy soha nem megyek fel úgy a színpadra anélkül, hogy ne ellenőriztem volna személyesen a hangszereket, a kábelek elhelyezkedését és a többi műszaki dolgot.

DREAM UP: Néztél valaha is szembe zavaros végkifejlettel?

GUSTAV: Hatalmas figyelemmel készítjül elő a helyszínen a részleteket, de sajnos egy kis homokszem gyakran megakasztja a gépezetet…

DREAM UP: Említenél egy bizonyos eseményt?

GUSTAV: Oh, igen… Egy közepes méretű koncerten mikor Tom gitárhúrjai elszakadnak az semmi összehasonlítva azzal az esettel, amire gondolok. Tavaly ősszel történt egy koncertet alatt Franciaországban. A dobszólóm kellős közepén voltam mikor egy operatőr egy acél gerendáról néhány méter magasból fölöttem leesett a lábaim elé! A szervezők felszáguldtak, hogy letámogassák őt és elsősegélyben részesítették. Bár, tovább kellett játszanom. Nagyon bizarr volt! Végül a szerencsétlenül járt férfi egy áltöréssel megúszta.

DREAM UP: A Parc des Princes koncert lehetősége sok stresszel jár…

GUSTAV: Nem is merek gondolni rá (nevet)! Bár, ez az esemény is az együttes történelmét fogja jelölni. A karrierünk során először fogunk 45000 rajongó közönség előt játszani.

DREAM UP: Mikor fogjátok elkezdeni az előkészületeket erre a bámulatos eseményre?

GUSTAV: Már több hónapja a terveken gondolkozunk. Nem tudsz rögtönözni egy ilyen hatalmas koncerten! Készen állunk arra, hogy kipróbáljunk a színpadon néhány ötletet. Egy egyedülálló és bámulatos koncertet akarunk adni. Amint Bill teljesen felépült, azonnal a működő fázisba lépünk. Edzenie kell nap, mint nap, hogy érdemes legyen az eseményhez.

DREAM UP: A zenét leszámítva milyen tervet szeretnél megvalósítani?

GUSTAV: A Tokio Hotel kaland lehetővé teszi számomra, hogy megvalósítsam a legőrültebb álmaimat. Pillanatnyilag nem gondolok más tervekre az életemben az együttesen kívül. Ugyanez van Billel, Tommal és Georggal. Jelenlega Tokio Hotel az egész életem. Csodálatos lenne, ha ez az álom még legalább sok éven keresztül tartana.

Tudtad?

Gustav megvalósította egy álmát! Az ötlet, hogy gyönyörű tetoválásai legyenek már néhány éve a Tokio Hotel dobosának a fejében van. Mikor tavaly decemberben Gus Hawaiion tartózkodott valóra váltotta régi álmát. Magára tetováltatott egy üstökös esőt a jobb alkarjára és egy pár sasszárnyat a két lapockája közé.