Keressük a Tokio Hotel gyökereit Part 2

Az internet tele van pletykákkal és a legtöbb Tokio Hotel-utáló azt állítja: ’Bill meleg!’ „Tök nem igaz”, mondja Bill egyik gyerekkori barátja, Christian. „Én megmondom neke, ez nagyon NEM igaz.”

Christian képe alatti szöveg: A gyerekkori barát Christian elmeséli történetét… „Bill egyáltalán nem meleg! Láttam már jó pár lánnyal csókolózni.”
 

Tettünk egy látogatást Magdeburgban az Alex bárba. Mialatt a Tokio Hotelt kerestük, találkoztunk Christian Reinholddal. Eleinte nem igazán akart velünk beszélni, de mikor meghallotta, hogy miért vagyunk ott, akkor maga hívott oda minket. „Kérdezz, amit csak akarsz!”

Mennyire ismered Billt?

„Már 14 éve ismerem Billt és Tomot, azt hiszem. Együtt mentünk általános iskolába, de nem velük voltam egy osztályba, mert idősebb voltam. Aztán középiskolába mentek, de sajnos én nem voltam elég okos hozzá. (nevet)”

Vagyis nem láttad többé őket utána?

„Szinte minden nap láttuk egymást a gördeszka parkban, Magdeburgban. Egy csomó fiatal ott lógott együtt azon a helyen, és a Kaulitz testvérek is állandóan ott voltak. Megszámlálhatatlan órát töltöttünk ott, gördeszkáztunk és stb.”

Bill és Tom jó gördeszkás volt?

„(nevet) Őszintén? Nem igazán. Nem lehet őket hozzám hasonlítani, azt kell, hogy mondjam. (nevet vidáman)”

De akkor mit csináltak ott?

„Mit gondol? Természetesen zenéltek. Míg mi deszkáztunk, Tom mindig egy nagy kövön ült az Elba folyó partján. Gyakorolta a gitározást és dalokat készített. Másrészről, Bill folyton énekelt. Nagyon szép, habár nem igazán az én zenei ízlésem. Legalábbis soha nem volt csend.”

Korábban mindenki azt gondolta róluk, hogy szuperek?

„Szuperebbek voltak, mint most, hogy őszinte legyek Nem élnek már itt többé. Bill és Tom együtt bérel egy lakást Hamburgban!”

Milyen volt a hajuk akkoriban?

„Bill haja sokkal rövidebb volt. Tomnka már akkor is rasztájra volt, végül is úgy nézett ki, mint most.”

Járnak még az Alex bárba?

„Nem, most, hogy híresek ez szinte lehetetlen. Azt kell, hogy mondjam: mindig kedvesek a rajongóikhoz, de ha idejönnek, akkor elszabadulna a pokol. Nem jöhetnek csak be, hogy megigyanak valamit békességben, de szerintem ezt sehol máshol nem tehetik meg már. Furcsa életet élnek, nem gondolod? Bármilyen kis dolgot is csinálnak, azt felfújják. Ha részegek, akkor az másnap az újságokban van.”

Láttad őket részegen?

„Nem, nem szolgálunk fel kiskorúaknak alkoholt. Szóval, itt nem voltak részegek.”

Mit ivott itt Bill, ha az nem alkohol volt?

„Bill rendszeres itala a Green Vanilla Shake volt. Folyton ezt itta. Készítek is neked egyet!”

Hajrá, Christian! És végül, ismered azt a pletykát, és az alapvető kérdést. Bill meleg vagy sem?

„(nevet) Tudtam, hogy meg fogja kérdezni. De higyjen nekem, nem meleg. Billnek valóban különös ízlése van a ruhák terén, de ez nem jelenti azt, hogy meleg. Nem meleg! Láttam őt sok lánnyal csókolózni már a padon a gördeszka parkban. És higyjen nekem, állandóan ott voltunk!”

Hiszünk neked! Köszönjük Christian!

Nyerj egy Bill Kaulitz koktét magadnak és barátaidnak!

Valljuk be, nem lenne nagyszerű, ha a barátaidnak egy igazi Bill Kaulitz koktélt vagy egy Green Vanilla Shaket szolgálhatnál fel mialatt filmet néztek vagy egy szülinapi bulin?

Nem tudunk szuperebbre gondolni, és ezért megajándékozunk 5 üveggel a titkos hozzávalóból, amelyet csupán csak Németországban kaphatsz. Most finommá, eredetivé és alkoholmentessé tehetsz egy olyan koktélt, amelyet Bill is folyton ivott az Alex bárban! Hajrá, hölgyek!

A repect

- Hozzávalók: 5 cl Waldmeister Geschamck (Csak Németországban kapható és a Joepitól), 20 cl vanilia shake, 4 nagy kanál vanilia fagyi, 40 cl tej, 1 csomag vaniliás cukor, 2 evőkanál porcukor.

- Elkészítés: Keverj mindent össze (kivéve a shaket) amíg nem kapsz egy jó habot. Addj hozzá 5 cl Waldmeister Geschmackot egy pohárban. Aztán tedd bele a keverékedbe és végül add hozzá a 20 cl vanilia shaket.

Napernyővel vagy kis pálcikával szolgált de, hogy a zöld hozzávalók is elkeveredjenek a shakedben.

(Megjegyztés: ha valakinek mégis kedve támadna ilyet készíteni, akkor ez a Waldmeister Geschmack végül is ilyen zselépor szerű keverék. És nem pont ezt de ehhez hasonló itthon is kapható a boltokban.)

Georg kedvenc bárja

A pultosnő Olena Vankouska: „Nemrégiben voltak itt mindannyain, hogy harapjanak egyet!”

Az Alex bárban, Magdeburgan, az Ulrichplatzon többé nem lehet az együttest megtalálni, mert túl zsúfolt lett. De a Hasselbacherplatzra a Liebig bárba még mindig járnak.

„Természetesen a Tokio Hoteles srácok még mindig járnak ide”, mondja Olena. „Gyakran járnak ide az együttessel vagy a barátaikkal, hogy egyenek valamit. Csodálkozna, hogy mennyi ember jön ide, mert szeretik őket. A törzsvendégek mindg ismerik a srácokat. De ez még mindig Georg kedvenc bárja.”  És hamarosan megtudjuk, hogy miért. A falai tele van félmeztelen nők képeivel és van egy előtér is éjszaka. De mit is akarunk megtudni: maga Olena szolgálja ki a fiúkat?  „Néha, de az sem meglepetés, ha a 20 éves lányom gyakran leköröz engem. Mikor a Tokio Hotel idejön, akkor állandóan szinte az asztaluknál van. Nagy rajongó.” A szeretni való lánya csókolózott már valamelyik sráccal? „Nem, még nem fordult elő.” A srácok nem kaphattak alkoholt az Alex bárban, de mi van a Liebig bárral? „Itt ihatnak alkoholt,” suttogja Olena. „Mariano Bianco, hogy pontos legyek. Imádják mindannyian.” Ezt tegyük félre, és Olenanak is tegyük fel A kérdést: „Bill kicsit nőiesnek tűnik. De nem hiszem, hogy meleg.” Válaszát befejezve kacsint egyet.

Egy ismerős, Thomas Jentsch

„Nagyon rendes srácok”

„Jelenleg csak azt mondhatom, hogy mindannyian nagyon rendes srácok”, mondja Thomas. „Mikor ide jönnek, akkor észreveszed, hogy mennyire népszerűek. Nagyon sok barátjuk van itt a bárban és egyáltalán nem viselkednek arrogánsan. Ezért nagyon szuper srácok.”

Joepie-szerkesztője, Stijin megtalálja a Tokio Hotelt

Loitsche, Magdeburg és Wolmirstadt után: a találkozó!

„Mond meg a Joepie olvasóinak, hogy nagyon szeretjük őket!”

A Loitschen, Magdeburgon és Wolmirstadton át való kutatásom után, nagyon szerettem volna találkozni a srácokkal, hogy elmondjam nekik a tapasztalataim. Nehéz lesz, úgy tűnik…

Okay, a bárok jók voltak, az iskola zárva volt, és az utcájukban senki sem akart beszélni velem. Amikor megláttam az európai beosztásukat akkor haza akartam vezetni. „A srácokba ma Párizsban játszanak? ” Magdeburg-Párizs 937 km. Lehetséges, egy hosszú éjszakai kocsikázással. Eldöntöttem, hogy megyek, mialatt non-stop a telefonon lógtam. Korán reggel mikor megérkeztem Párizsba, A telefon csörgött: „A srácok szeretnénke veled találkozni!” Újjá éledtem. 
 

A Joepie olvasók

Néhány óra, egy csomó kávé és öt felhőszakadással később, eljött a végső idő. A párizsi Stade de Bercy alagsorában várakozok a hősökre. A kezemben, egy kis szöveg: „A Joepie összes olvasójának” és egy filc. „Ne aggódj a filc miatt”, mondja a lány a lemez cégtől: „Billnél és a többieknél minden zsebükben van vagy öt filc. Hozzászoktak ahhoz, hogy folyton aláírásokat osztogatnak.” Néhány perccel később megérkeznek a srácok. Bill az oroszlán sörényével, Tom a hűvős viselkedésével, amely még a júliust is téli hónappá változtatná, Georg kemény viselkedésével és Gustav dühöngő tekintetel a szemében, de egy aranyos mosollyal az arcán.

Megismernek engem a korábbi találkozásainkról, és a légkör barátságos. Elmondom nekik az üzenetet, amit Loitscheben hagytam a buszmegállóban, és szinte nem hiszik el, mikor elmesélem nekik, hogy a barátjuk Christian üdvözli őket. A képem srácokkal gyorsan elkészül, és egy kicsit később Bill lemásolja a kis holland szövegem. Mindannyian aláírják. Aztán elköszönünk, de indulás előtt Bill kezet fog velem és azt mondja: „Mond el a Joepie olvasóinak, hogy imádjuk őket az összes támogatásukért, amit kapunk tőlük. És a koncert nyáron fergeteges lesz.” Aztán megrázza a kezem. Tudhattam volna, hogy egy igen kemény időszak kezdődik számára. „Szia Bill”, hamarosan találkozunk. Bill mosolyog, Tom biccent. Kint fúj a szél és a monszun végig söpör Párizs felett.