STEFAN RAAB: Köszi! Nagyon köszönjük!

BILL: Nagyon örülök, hogy itt lehetek.

STEFAN RAAB: Hallgassatok, ti nagyon… okay szóval … bolondok vagytok vagy mi? Rendben, akkor egyedül fogok Billel beszélgetni! Nos! Mikor találkozol a rajongóitokkal a koncertek előtt… Fogjátok már be, vagy odamegyek és leültek.

Még egy sikítás és be fog következni.

Szóval igaz, hogy 14 országban turnéztatok?

TOM: Azt hiszem 17 volt.

STEFAN RAAB: 17? Franciaországból egy kis nyugalmat hallottunk. A kis francia kislányok eléggé belétek vannak esve srácok.

TOM: „Belétek srácok” ez rossz kifejezés, legtöbbjük leginkább Georgba.

STEFAN RAAB: A többiek tesznek a lányokra, leginkább te ugye?

BILL: Igen, azt kell, hogy mondjam időről időre egy kicsit egyre több az irigy. Tom egyáltalán nem foglalkozik vele jelenleg.

TOM: Nem, gyakran azt kérdezik, hogy mit tapasztaltunk a külföldi országokban, és a másik három nem tud mit mondani. A rajongóik nyugodtak lehetnek, mert semmi nem történt. De ha ez így jut el hozzám, akkor csinálhattunk volna belőle egy saját tv showt.

STEFAN RAAB: Nem csak Franciaországban vagytok sikeresek, a második helyen vagytok a slágerlistákon, ugye?

BILL: Igen.

STEFAN RAAB: De Oroszországban és Lengyelországban is.

BILL: Igen és nemrég voltunk Olaszországban is.

STEFAN RAAB: Igen, hallottam, Olaszországban is az albumotok ott van a listákon.

BILL: Azt hiszem ott is második helyen.

STEFAN RAAB: Őrület. Ott angolul vagy németül énekeltek? Igen rendben (reagál a nagy visításra). Mostantól ne sikítsatok minden marhaság miatt.

TOM: Az országok most már eldönthetik, melyiket veszik meg, német és angol albumot is adtunk ki.

STEFAN RAAB: Ez új tetoválás?

BILL: Igen.

STEFAN RAAB: Mit jelent?

BILL: Freiheit 89.

STEFAN RAAB: Freiheit 89? Mit jelent ez? Vagy rendben a Freiheitot (szabadság) tudom, de a 89 mit jelent?

BILL: Az a születési évem, mert ezt a 18. születésnapomra csináltam. És számunkra nagyon fontos volt, hogy betöltöttük a 18-at.

STEFAN RAAB: Persze, nem kerülhetted el.

TOM: Nem akarok idősebb lenni.

BILL: 18-nak lenni nagyszerű.

TOM: Pontosan, a 18 az szuper.

STEFAN RAAB: Neked is van tetoválásod?

TOM: Nem nincs.

BILL: Túlságosan fél.  

STEFAN RAAB: De ugye azt tudod, hogy az többé nem jön onnan le?

BILL: Nem, ez nem jön le többé így igaz.

TOM: Egyszer még sajnálni fogja, biztos vagyok benne. Én soha nem rongálnám/csúfítanám a testemet festményekkel (tetoválásokkal). Az én testem is úgy néz ki mint a tied a poszteren.

STEFAN RAAB: Szerintem, ha az együttesetek tagja lennék, akkor az egyik nyugisabb feladatot választanám. Ti srácok nyugisak vagytok. Minden reggel így kell megcsinálnia a haját (Georgról van szó)

TOM: De az emberek, azt hiszik nekik nincs olyan sok időre szükségük.

STEFAN RAAB: Van elképzelésed arról, hogy mennyi időbe telik, hogy így nézzen ki?

TOM: 4-5 óra. Ez a vicces dolog ebben.

STEFAN RAAB: Hogy jöttök ki egymással? Mióta létezik az együttes? Három éve?

BILL: Nem, jelenleg…

STEFAN RAAB: Yeah, régebb óta létezik,de három éve vagytok sikeresek.

BILL: Három éve igen.

STEFAN RAAB: Vannak harcok vagy veszekedések? Egyszer volt egy olyan vita, hogy te állítólag elhagyod az együttest. (Gustavnak szól)

GUSTAV: Igen persze időről időre felröppennek dolgok a médiában.

BILL: Minden alkalommal, ha nincs új albumunk vagy kislemezünk, akkor feloszlunk. Ezt már beiktattuk a menetrendünkbe.

GEORG: Vagy egyikünk meghal, ez is előfordult már.

BILL: Hallottam már olyat is a hírekben, hogy hallottan fekszem éppen a hotelszobámban. Mert nem bírtam többé elviselni a hírnevet.

STEFAN RAAB: De rendben vagy. Nem kell ugye aggódnom? Megnézhetem? (megnézte Bill vénáit) Minden rendben van.

BILL: Szándékosan választottam, hogy ma dzsekit veszek fel.

STEFAN RAAB: A rocktörténelem szerint, különösen az olyan együttesek, akik fiatalon lesznek sikeresek, nagyon csúnyán kudarcot vallanak végül. (most itt a drogozásra gondoltak.)

BILL: Mi igazából csak a kávénak vagyunk a rabjai.

STEFAN RAAB: És mi van az alkohollal?

BILL: Nem túl sok van. Az az idő is már lassan elmúlik.

TOM: Igen, előtte már letudtuk az ivást.

STEFAN RAAB: Remélem, megmaradtok sikeresnek. Próbálkoztatok már az USA-ban?

BILL: Még semmit nem terveztünk el, de természetesen jó lenne.

STEFAN RAAB: De a német rajongóitoknak nagyon hiányoztok.

BILL: De mindig visszajövünk. Figyelj, most is itt vagyunk egy év után a műsorban.

STEFAN RAAB: Néha tartotok szünetet? Voltatok otthon mostanában?

BILL: Most an négy szabad hetük, az első négy hete ennek az évnek. Majd elrepülünk két hétre valahová.

TOM: De most nagyon jól vagyunk és frissnek nézünk ki, nem gondolod?  

STEFAN RAAB: Igen tök kipihentnek tűnsz. Viszont amit a médiából hallotok, nincs olyan érzésetek, hogy ma itt vagytok, holnap ott. Mindig a backstage sötétségében, és ez veszélyes életvitel lehet.

BILL: Nem túl sok mindent látunk az országokból. Legtöbbször a reptért, a turnébuszt és a backstaget látjuk.

STEFAN RAAB: Mostanában volt megint egy olyan pletyka, hogy meleg vagy. Mi van ezzel? Tagadod?

BILL: Igen, megcáfoltam az RTL-en.

STEFAN RAAB: Ki terjesztette ezt a pletykát?

BILL: Szerintem…

STEFAN RAAB: Nekem néha az az érzésem, hogy azért csinálod, hogy legyen rólad valami a hírekben.

BILL: Jelenleg örülünk tökre, hogy két napja semmi nincs rólunk az újságokban. Nem tudunk minden dolgot elolvasni, ha minden nap van valami új dolog. Szerintem részeg voltam a szülinapom után, és bejegyeztem egy rajongói fórumon…

TOM: … nagyon valószínű.

STEFAN RAAB: Aha, és azt írtad, „Hey, figyeljetek, meleg vagyok”?

BILL: Igen, és sajnos ez kiderült és ez rossz.

(Persze mindez ironikusan!!!!!!! Mielőtt még valaki félreértené…)

STEFAN RAAB: Okay. Elő fogtok most itt adni egy dalt, az új kislemezetekről. Majd kicsit később beszélek még róla többet. A srácok most hátra mennek, hogy felkészüljenek a fellépésre. Hamarosan visszatérnek, ne aggódjatok. Szóval a Tokio Hotel most elmegy egy rövid időre, és helyettük jön Elton.  

Jó kis interjú, bár Stefan olyan, mint a Fábry mindig beledumál a másik mondandójába. De nagyon normális beszélgetést zavartak le, és tényleg kicsit kipihentebbek a srácok.