Reportage Sept à Huit – 2007.09.23.

NŐ: Ha van gyereke, különösen lánya 12 és 18 év között, akkor nem kerülheti el a fenomenális Tokio Hotelt.

FÉRFI: A Tokio Hotel jelenleg egy rock együttes, az egyetlen, akiktől a lányok elájulnak és csarnokokat töltenek meg egész Európában. A tökéletesen piacképes együttes, amely egyesíti az összes stílust: az androgén punkot, a raszta rapet, de van egy hiteles történetük. Az énekes és a gitáros ikertestvérek, az együttes másik két tagjával hat évvel ezelőtt találkoztak Magdeburgban.

NŐ: Ki akarjuk nyomozni a négyes legendáját, amely szenvedély az iskolában és visszaadta Németország ízét (gondolom, ez arra utal, hogy dicsőséget szereztek neki…) Az első lépésektől, amelyet egy magdeburgi színpadon tettek meg, a rajongók által vadászott sztáréletig.

[A rajongó lányok a Spring nichtet éneklik az NRJ előtt.]

HANG: Fiatal lányok hipnotizálva szívből éneklik a német dalokat a rádióállomás előtt. Néhányuk már tegnapelőtt óta itt van, az utcán aludtak, hogy az első sorban állhassanak.

RIPORTER: Kiért vagy itt?

LÁNY 1: Billért.

RIPORTER: Ez az első alkalom, hogy látod őt?

LÁNY 1 *bólint*

HANG: Egy együttes de, inkább példaképek. Itt vannak. Bill, Tom, Gustav, Georg négy tini, akik jelenleg nagyon divatban vannak.

LÁNY 3: Bill néz rám!

LÁNY 4: Nééézz rám!

LÁNY 5 & 6: Megérintettük őket!

HANG: Néhányan megérintették őket, de este, mint mindig adnak egy fellépést, ahol fiatal groupik tucatjai ájuldoznak majd. Franciaországban, már egy éve fenoménok, úgy hívják Tokio Hotel.

[Schrei Live]

HANG: Németországban, már három éve 20000 fős csarnokokat töltenek meg. Egy zene, de több annál, dalszövegek, amelyek fején találják a szöget olyan témákkal, mint az öngyilkosság vagy az első szerelem a Durch den Monsun dalban.

[Durch den Monsun videó]

[Schrei live]

HANG: Schrei azt jelenti németül, hogy „ordíts”. A dal a szabadságról és arról szól, hogy valósítsd meg az ötleteid anélkül, hogy kikérnéd más véleményét. Az elmúlt héten az együttes két napot töltött Párizsban, hogy az új albumot reklámozzák. Franciaországban, már 500000 lemezt adtak el, hasonlóképpen, mint, Madonna.

Még nincsenek 18 évesek mégis már nagyon profik. Menedzserek és testőrök kísérik végig őket Németországból. Minden ki van számítva. Még az aláírás osztogatás a szálloda előtt, ami nem lehet több 10 percnél.

Némi tárgyalás után a németekkel, lehetőségünk volt, hogy fél órára beszélgessünk velük a párizsi kastélyban.

GEORG: Georg, 20 éves vagyok és basszusgitáros.

BILL: Hello, Bill vagyok az énekes. Hét éves korom óta zenélek.

TOM: A nevem Tom, gitáros vagyok és hét éves korom óta zenélek én is.

GUSTAV: Jó napot, Gustav vagyok és nagyon sok tapasztalatom van.

HANG: A Tokio Hotel egy kis tartományból származik Kelet – Németországból.

BILL: Nehéz mikor fiatal vagy és az egyetlen vágyad, hogy felfedezd a világot. Ez az oka, hogy mi a zenénk által védjük magunkat. A szabadidőnket próbatermekben töltöttük, mondjuk nem is nagyon lehetett mást csinálni..

TOM: Nem tudtuk nagyon, hogy hogyan de abba biztosak voltunk, hogy mindig is rock sztárok akartunk lenni.

RIPORTER: Nem volt nehéz ilyen stílussal élni egy kis városban?

BILL: Természetesen elég nehéz volt.

TOM: Bill és n olyanok voltunk, mint E.T.

BILL: Az emberek úgy néztek ránk, mint E.T.-re. Mindig is nagyon céltudatosak voltunk.  A városban, vagy az iskolában, az emberek folyton rólunk beszéltek.

HANG: Provokáció, ez éltette a fiatal németeket. Bill, az énekes, három hete 18 éves, játszadozik androgén külsejével, a tinik imádják és az újságokban folytonos téma, hogy homoszexuális-e. Ikertestvére Tom, a raszta stílust képviseli. Ők a nagyszájúak az együttesben. A rock’n’ roll külsejű Georg a basszusgitáros és végül, Gustav a félénk dobos, mindig a többiekhez képest háttérbe húzódik.

Az együttes története Magdeburgból indult, egy nagyvárosból az öreg Kelet – Németországból. Itt találkoztak, a város közösségi helyén, Ez a férfi, Grigor, akinél először léptek fel 50 ember előtt. Ez 2001-ben volt.

GRIGOR: Ez az a színpoad, ahol a Tokio Hotel első fellépésén játszott, és ahol minden kezdődött. Abban az időben 12-13 évesek voltak és már tudták, hogy kell közönség előtt játszani. Úgy dolgoztak, mint a profik, már volt kitartásuk, amely nagyon lenyűgöző volt a gyerekeknél abban a korban.

HANG: És ez az a kis stúdió ahol felvették az első dalt, most gyűjtemény.

GRIGOR: Itt van a CD. Abban az időben még nem voltak együttes, nem volt nevük.

HANG: Nem volt még név, de dalokat dalszöveggel már felmutattak.

HANG: 13 évesen, Bill az énekes részt vett a StarSeachen, német műsor, ahol új tehetségeket keresnek. A kis Billnek meg volt a tehetsége, de soha nem vett énekórákat és most hallhatjuk is. Kiszavazták az első körben de, a nagymamája és az anyukája támogatta. De a kis Bill nem adta fel. Néhány héttel később, a barátaival nevet adtak együttesüknek: Devilish. Képeket soha nem láttak Franciaországban, az egyetlen is egy magdeburgi tehetségkutatóról van.  Ebben az időben Bill a provokáció kártyával játszott. A színpadon, skót szoknyát és csizmát viselt. Bingo, egy producer ott volt a közönségben, és aláírták vele az első szerződést 2005 januárjában. Az együttes megváltoztatta a nevét és Tokio Hotellé váltak. Ellátogatni Tokióba már régóta a vágyuk és ez minden nyelven érthető.

Így kezdődött el a hisztéria.

RIPORTER: Nem féltek néha a rajongóitoktól? Úgy tudjuk, hogy egyikőjük megpróbált levágni egy tincset Tom rasztáiból.

TOM: Igen, azt vettem észre, hogy olló van nála de jobban kéne félnünk a helyzetünkben. A fotósok vagy a kamerások néha a rajongókkal együtt futnak. Számunkra ez oké, örülnek, hogy látnak bennünket.

BILL: Számomra, sosem elég a nyüzsgésből. Imádom ezt! Ez az energia éltet engem. Olyan, mint egy elektromágnes.

HANG: A tini bálványok gyerekkori városa. Egy 780 lelkes város, 30 percre Magdeburgtól.

GAZDA: Itt, a gabona és a sárgarépa a különlegesség de, manapság nincs túl sok sárgarépa.

RIPORTER: De vannak néha látogatók?

GAZDA: Igen, különösen azok akik, jönnek, mi is a nevük? Tokio Hotel. Az a két gyerek a városból, mindig jönnek a tinik, hogy lássák őket.

HANG: Loitsche zarándokhellyé vált. A rajongók rendszeresen megszállják a várost, egész Európából érkeznek.

POLGÁRMESTER: Főleg lányok jönnek vonattal, de nem a szüleikkel. Ha nem tudják, hogy hol van az ikrek háza, akkor elmennek a város kapujához először. Képeket készítenek, videóznak… Aztán elmennek, és aláírják a városüdvözlő tábláját. Eleinte próbáltuk megtisztítani, de a fákról nem könnyű eltávolítani a filctollat. Meg akartuk változtatni, a jelet, de semmi sem fog változni.

Ez valaki Lengyelországból. Azt írta, „Bill az én mostohafiam”, ez valószínűleg egy anyuka, nem egy tini. Voltak már itt rajongók Hollandiából is. Minden az első sikerükkel a Durch den Monsunnal kezdődött.

HANG: Loitschében, a rajongók ellátogatnak a buszmegállóba is, amely egyenesen az ikrek szüleinek házával van szemben. Egy hely amely kultusszá vált, némely rajongó akár itt is alszik.

POLGÁRMESTER: Némelyük elvisz magukkal egy darab fát, trófeaként.

HANG: Az ikrek már egy éve nem élnek itt. Hamburgba költöztek, a ház testőrök által van védve.

RIPORTER: A rajongók néha ajándékokkal jönnek?

POLGÁRMESTER: Igen, mackók, levelek, néha alsóneműk, melltartók…

HANG: A franciaturné októberben indul, ne próbálkozzatok jegyet venni a 12 koncert egyikére, mert az összes elkelt a koncertre már jó ideje.