Sound Generator interjú – Tokio Hotel

Matthew Sheret határozottan öregnek érezte magát, ahogy Tommal, Billel, Georgedzsal és Gustavval leül Chelsea Harbour környékén, hogy a sok platinából álló karrierükről beszéljen, mind ezt 18 évesen.

MS: Ti fiúk… nagyon fiatalok vagytok! Meséljetek nekem egy kicsit arról, hogy hogy jutottatok ideáig?

BILL: Tom és én nagyon régóta zenélünk. Hét évesen kezdtünk el a saját dalainkat írni meg minden. Nagyon gyorsan ment, saját színpadon léptünk fel és bulikon, magán bulikon, esküvőkön, kis városi bulikon és ilyesmiken játszottunk. Hét éve találkoztunk a másik kettővel egy klubban ahol játszottunk, és ők ismerték egymást a zeneiskolából. Mikor összejöttünk, szükségünk volt egy basszusgitárosra és egy dobosra és ez mind jól működött. Nagyon jól kijöttünk egymással, ugyanazok voltak a céljaink és aztán befutottunk.

MS: Nehéz volt megszokni ezt a sok figyelmet?

TOM: Biztos, mivel ez egy nagy ugrás volt a világba és nagy élmény volt. Képzeld el, az első dalunk soha se jutott volna fel a német slágerlisták tetejére. Viszont amint kijöttünk a ’Durch den Monsunnal’ minden megváltozott számunkra. Hirtelen nagy színpadokon voltunk. Hozzá kellett szoknunk sok helyzethez és sok más dologhoz. Voltak rossz és jó tapasztalataink és szükségünk volt időre, hogy felnőjünk ehhez. A paparazzikhoz és az ilyesmi dolgokhoz viszont még mindig nem szoktunk hozzá, ez az a dolog, amihez soha nem is fogunk alkalmazkodni. Jelenleg mindent élvezünk. Beutazzuk a világot.  Épp most jöttünk vissza az első európai turnénkról, ami a karrierünk tetőpontja volt és zenészként, ez volt a valaha is előforduló legnagyobb dolog számunkra. Soha nem fogjuk igazán megszokni ezt, de végre élünk és minden másodpercet élvezünk.

MS: Ez az album, a ’Scream’ az első angolul felvett album. Nehéz volt?

BILL: Feltételezem, erre nekem kéne válaszolnom, mert a többieknek nem igazán volt gondja az angol albummal, haha. Őszintén szólva, ez hatalmas kihívás volt számomra, és a fiúknak is, érzelmileg is hatalmas lépés volt elkészíteni az albumot angolul mert mindig is németül csináltunk zenét, mindig is németül írtam dalokat, mindig is németül énekeltem és ez egy nagyon nagy lépés volt számomra és furcsa érzés volt számomra menni, hogy angolul énekeljek. Hoztunk egy döntést mert a dalszövegek nagyon fontosak számunkra és igazán azt akarjuk, hogy az emberekhez mindenhova eljusson az amit mi énekelünk mert mi nem is reméltük, hogy a rajongóink az összes országban leülnek és lefordítják a dalszövegeinket. Nagy maximalista vagyok, szóval némi időbe telt nekem a stúdióba mert az akartam, hogy nagyon természetesen szóljon. Nagyon nagyon büszke vagyok rá, és mindannyian büszkék vagyunk rá. Ez az első és második albumunk válogatása.

TOM: Ez olyan mint egy új dalt írni. Nehéz volt lefordítani a dalainkat és keményen kellett dolgozni rajtuk.

MS: És mi következik most nektek?

BILL: Hát turné, turné, turné. Nagyon sok országba fogunk menni, ahol még előtte nem jártunk és promózunk ott, de jelenleg a fő célpontunk Anglia, mert augusztus 27-én jelentetjük meg a ’Ready, Set, Go!’-t és ez egy hatalmas lépés egy német együttesnek, hogy betörjön ide, szóval erre összpontosítunk most.

MS: Fiúk mit hallgattok most jelenleg?

TOM: Szóval, állandóan német hip-hopot hallgatok, ami nagyon messze áll a saját stílusunktól, és mikor együtteseket hallgatok, akkor magunkat hallgatom, hahahah.

GUSTAV: Én keményebb dolgokat hallgatok: Metallica, System of a Down, és ehhez hasonlók.

BILL: Egy kicsi mindenből. Nagyon szeretem a Placebot és a Coldplayt, de attól függ milyen hangulatban vagyok.

GEORG: Sokat hallgatom a Sum 41-től az Underclass Hero-t.

Forrás: http://www.soundgenerator.com/viewArticle.cfm?ArticleID=17849