BBC TOP email interjú a Tokio Hotellel

Question 1: Hol vagytok? (mivel ez egy mail, szabadon hazudhattok, ha unalmas helyen vagytok)

TOM: Hamburgba vagyunk ma. (július 24)

Question 2: Mit csináltok? (lásd 1. kérdés)

BILL: Egy fotózáson vagyunk az ID-Magazinnak.

Question 3: Meséljetek el mindent nekünk az új anyagról?

BILL: Ez az első angol albumunk. Ez az első és második német albumunk dalainak válogatása és a dalok le lettek fordítva angolra. A felvétel egy nagyon különleges élmény volt számomra. Szóval mialatt a többiek szabadok voltak (mindegyikük nyög egyetJ) mert a zenét nem kellett újra felvennünk – mennem kellett a stúdióba, hogy felvegyük a dalokat angolul. Mivel maximalista vagyok, azt akartam, hogy a dalok úgy hangozzanak mintha anyanyelvű énekelné a dalokat és ne úgy mintha néhány német akarna angolul énekelni. Beletelt nekem egy kis időmbe de, nagyon örülök, az eredménynek, és büszke vagyok, hogy megcsináltuk az angol albumot.

TOM: Van egy különleges dolog a brit – kiadásban, két plusz dalt adtunk hozzá – ’Life Every Second’ és a ’Raise Your Hands’.

(Csak egy megjegyzés: ez a kérdés szerepelt a Female First interjúban és szóról szóra ugyan ezt válaszolták. Érdekes…)

Question 4: Várjátok már azt a jövőt, ahol a számítógépek olvasni tudnak majd az agyhullámaitokban és nem kell billentyűzetet használni?

BILL: Az nagyon megkönnyítené az életet, nem?

Question 5: Mit viselnétek most?

TOM: Ami épp rajtunk van.

MINDENKI: Pontosan.

Question 6: És akkor most mi van rajtatok jelenleg?

GEORG: Fekete farmert és fekete pólót viselek koponyával.

TOM: Kék farmer, kék XXL-es póló és kék sapka van rajtam.

GUSTAV: Világos kék farmer, piros póló aminek az eleje tele van fekete koponyákkal és fekete sapkát viselek.

BILL: Egy piros póló David Bowieval az elején, sötét kék farmer, piros fekete cowboy csizma, csillagos bőr öv koponyával és egy fehér bőr dzseki van rajtam.

QUESTION 7: Szerintetek Donald kacsa mért visel tunikát (inkább ing…) nadrágot viszont nem?

TOM: Talán mert se veled se nélküled kapcsolatban van Daisyvel. Talán elege van abból, hogy Daisy rosszul bánik vele. De mivel ez rajta nem segít, ezért szeretné megtartani az esélyeit más nőknél – vagy csak mutogatni. (na jó asszem Tom minden interjúnál perverzebb és perverzebb lesz ^^)

QUESTION 8: Milyen zenei gyakorlatotok van? Játszotok hangszeren?

GUSTAV: Nagyon kis koromban kezdtem el dobolni – kb. öt éves voltam. Gyakran játszottam el, hogy mindenhol doboltam – az asztalon, az asztal alatt, a kanapén – szóval a szüleim elküldtek, hogy rendes leckéket vegyek.

BILL: Soha nem vettem énekórákat.

TOM: A nevelő apám mutatott néhány akkordot a gitáron – attól a pillanattól fogva mindent gyakorlás által tanultam meg. Az én esetembe működött – de mikor Georg játszik a basszuson, úgy hangzik mintha sose vett volna egyetlen órát sem.

GEORG: Nagyon vicces. Kb. 11 vagy 12 éves lehetettem mikor elkezdtem basszus gitáron játszani és leckéket vettem a zeneiskolában.

QUESTION 9: Ha te és a legmuzikálisabb társaid előtt ott lenne a hangszereitek, és utasítást kapnátok, hogy játszatok egy dalt, akármelyiket, anélkül, hogy tanácskoznátok, melyik lenne az?

GUSTAV: ’Break away’.

TOM: ’Raise Your Hand’.

QUESTION 10: Most őszintén, csaltatok a kilences kérdésnél?

BILL: Nem, ez a két dal a kedvenc élő dalunk.

QUESTION 11: Mi volt a legutóbbi dolog amit feljegyeztél az emlékeztetődbe?

GUSTAV: Ne felejtsd el a megbeszéléshívást.

BILL: Hívd a menedzsert!

GEORG: Vegyél tojást.

TOM: Az utolsó írott dolgot Georg írta, amit olvastam: És volt egy probléma – a lány a gitárosunk barátnője volt. (idézet Georg Listing naplójából^^)

GEORG: Ohhhhh!

Forrás: http://www.bbc.co.uk/blogs/chartblog/2007/07/email_interview_tokio_hotel.shtml