Az igazság

… a karrierről és a sikerről

MM: Jártatok már ezelőtt Finnországban? Milyen kép él bennetek az országról és a finn lányokról?

TOM: Sajnos még soha nem jártunk Finnországban, de már nagyon várjuk, hogy eljussunk oda.

BILL: Mindig nagyon szép mikor először járunk egy új országban, és hogy megismerjünk pár finn lányt és, hogy a rajongóknak élőbe játszunk.

MM: Hogyan birkóztok meg az összes rólatok szóló pletykával?

TOM: Ez a helyzettől függ. Már hozzászoktunk, szóval számunkra ez mindennapos dolog. Talán még a 85%-uk sem igaz azoknak a dolgoknak amik megjelennek a magazinokban. De általánosságba véve nem mondanak rólunk rosszakat, szóval ez rendben van. Azonkivül én szeretek más emberekről pletykálni. (nevetJ és még hogy a lányok a pletykásak…)

MM: Idegesek vagytok színpadra lépéskor?

BILL: Igen. Nagyon idegesek vagyunk mindannyian koncert előtt – mi vagyunk a leglámpalázasabb együttes a világom. Valószínűleg ettől soha nem fogunk megszabadulni. Remegek, és nem tudok lélegezni mikor színpadra lépek. Ilyenkor minden szörnyű dologra gondolok. Ez természetesen nem rossz dolog, de remélem, majd egyszer megtanuljuk, hogy ne legyünk idegesek, és ne kapjak szívinfarktust.

MM: A siker megváltoztatta a személyiségeteket?

GUSTAV: Nem változtunk hét év alatt, mert mindig visszahúzzuk egymást a sztratoszférából (vagyis a fellegekbőlJ), ha a siker kezdett a fejünkbe szállni.

MM: Sokszor hazudják azt az emberek, hogy nem ismernek benneteket, csak azért, hogy beszélhessenek veletek?

TOM: Valóban. Gyakran jönnek oda az emberek és azt mondják: „Oh, nem tudtam, hogy te vagy az, én csak meg akartalak ismerni.” Természetesen rögtön tudom, hogy ez hazugság, de nem hagyom magam felhúzni a helyzeten.

MM: Bill te többet vagy a reflektorfényben, mint a többiek, ez nem gerjeszt keserűséget vagy veszekedést köztetek?

BILL: Nincs semmi keserűség. Énekes vagyok, szóval normális, hogy én vagyok a legtöbbet a reflektorfényben. Mint a legtöbb együttesben, ez nálunk is így van már hét éve. Szerintem ez rendbe is van, és a többieknél is, mert természetesen reflektorfényben lenni az több stresszel jár. És például, gyakran könnyebben felismernek engem az utcán. Kétségtelenül, mindannyian elégedettek vagyunk a saját szerepünkkel az együttesben, mert így van egyensúly az együttesben.

…a családról és a barátokról

MM: Híresként, tudtok új barátságokat kötni vagy mindig ott a kockázat?

GEORG: Valódi barátságokat nagyon nehéz kötni manapság. Legalább is, hosszú időbe telik el, amíg valóban meg tudunk bízni egy emberben.

BILL: Erre a kérdésre nehéz válaszolni, mert meg nem igazán szoktunk teljesen megismerni új embereket.

MM: Ki a legfontosabb ember az életedben Tom?

TOM: Két legfontosabb ember van: az anyukám és a tesóm. (Ha megfigyelitek, az ilyen kérdéseknél az apukájuk viszont sosem merül fel…)

MM: A szüleitek hogyan reagáltak arra a tényre, hogy híresek vagytok?

BILL: Nagyon jól. Mindig is támogattak bennünket és örülök, hogy jó a kapcsolatom velük. Különösen az anyukánk, aki mindig szabad kezet adott nekünk, hogy azt csináljuk, amit igazán akarunk. Nagyon fiatalon kezdtünk el zenélni és úgy öltöztünk, ahogy akartunk. Szóval úgy valósítottuk meg az álmunkat, ahogy akartuk és nem kellett semmit se titkolnunk a szüleink előtt. Nagyon örülnek a sikerünknek és támogatnak bennünket, ami nagyon fontos, mert minden nap utón vagyunk. Teljesen megbízunk egymásban. (Nem tom de olyan jó lehet a szüleiknek ezeket a sorokat olvasniJ)

… a szerelemről

MM: Voltál már szerelmes Bill?

BILL: Sokszor voltam már szerelmes, de sajnos még nem találtam meg életem szerelmét.

MM: Kapcsolatban vagytok vagy szinglik vagytok?

ALL: Szinglik vagyunk mindannyian.

MM: El tudnátok képzelni, hogy egy finn rajongóba legyetek szerelmesek?

BILL: Természetesen eltudnám. Számomra mindegy, hogy álmaim barátnője honnan származik. És az is tök jó lenne, ha rajongó lenne, mert a társaknak ugyanaz lenne az érdeklődési köre – szóval ugyanazt a zenét szeretnénk, és ez akár egy nagyon jó kezdet is lehetne.

… a hétköznapokról és a szokásokról

MM: Hogyan töltitek a szabadidőtöket?

GUSTAV: Ha turnézunk, és szabad napunk van akkor pihenünk. Először is alszunk egy nagyot, kb. este 5 vagy 6 óráig, és aztán általában tévézünk.

MM: Bill, mit olvastál az utolsó smsben amit kaptál és az kitől volt?

BILL: „11:30-kor felveszünk” ez a turné menedzserünktől jött.

MM: Georg mit változtatnál meg önmagadon?

GEORG: Semmit, nem szeretnék már több izmot. (nevetJ)

BILL: Én legalább is diétára fognám, kisebbre faragnám az orrát és közelebb raknám a fülét a fejéhez. Aztán sokkal jobban nézne ki. (Nem is igaz, mert a mi Georgunk úgy jó ahogy vanJ)

MM: Bill, mikor sírtál utoljára és miért?

BILL: A közelmúltban nem voltam szomorú, szóval szerintem, legutóbb a turnén volt. Nagyon boldogok voltunk és így örömömbe sírtam. (de ariJ)

MM: Tom, mi volt a legrosszabb dolog, amit valaha is tettél egy másik emberrel?

TOM: Nem tudom, hiszen én egy hihetetlenül kedves ember vagyok (nevetJ) Oh, nos, néha ha Bill túl sokat henceg magával akkor megütöm, de már hozzá szokott 17 év alatt.

MM: Mi az amit soha nem bocsátanál meg Gustav?

GUSTAV: Ha lenne barátnőm és megcsalna engem.

MM: Mondanátok valamit a finn rajongóitoknak?

MINDENKI: Köszönjük a támogatásotokat és az üzeneteiteket. Hamarosan Finnországban és reméljük sok időt tölthetünk veletek.

MM: Hányszor hazudtatok az interjú alatt?

TOM: Egyáltalán nem. Annál udvariasabbak vagyunk, hogy inkább nem válaszolunk a kérdésre, ahol hazudnunk kéne.

BILL: Kivéve Georg, természetesen ő azt tette, mikor azt mondta, hogy semmit sem akar megváltozatni magán.

GEORG: Ez így igaz, Bill.