Rajongók kérdése

Néhány héttel ezelőtt, a ONE szerkesztősége sok Tokio Hotel rajongótól kapott levelet. Egy hosszú listányi kérdést tartalmazott a bandának és egyszerűen, hogy „Lehetséges-e, hogy az egyik riporteretek feltegye nekik ezeket a kérdéseket, amiről régóta álmodozunk”? Az ötlet jónak tűnt. Szóval eldöntöttük, hogy beszállunk a játékba és feltesszük ezeket a kérdéseket Billnek, Tomnak, Gustavnak és Georgnak. A fiúknak is tetszett az ötlet, hogy kielégítsék a rajongók kíváncsiságát. És, most itt vannak a válaszok…

ONE: Tudtátok, hogy a francia rajongóitok jobban szeretnek titeket németül hallgatni, mint angolul?

BILL: Nem tudtam, de örülök, hogy ezt hallom. Számomra ez szinte egy dicséret. Ez nem azt jelenti, hogy nem szeretem az angol dalainkat, de igazából jobban szeretek németül énekelni. Magabiztosabbnak érzem magam és nem kell figyelnem magamra, hogy helyes legyen a kiejtésem! (nevetJ) Az első két albumunk dalai németül íródtak, szóval jobban szeretem úgy énekelni, ahogy eredetileg volt. Végül is osztom a francia rajongók véleményét…

ONE: Tom, gondoltál már arra, hogy egy nap levágatod a raszta tincseidet?

TOM: Pillanatnyilag, ez nem szerepel a terveim között. 11 éves korom óta vannak raszta tincseim, és meztelennek érezném magam nélkülük. Szóval, szerintem még jó néhány évig velem lesznek, még akkor is ha tudom, hogy néhány ember szívesebben látna más frizurával…

ONE: Bill és Tom, el tudjátok képzelni, hogy még 10 év múlva is egy lakáson osztozzatok?

TOM: Ami azt illeti én nem bánnám. Mindig jól megvagyunk Billel, és nem tudom mért kéne ezen változtatni. Úgy mond, remélem, egyszer majd mindkettőnknek lesz barátnője, de ebben a pillanatban ez az együttélés kicsit nehéz lenne. Vagy legalább, elmondanám a barátnőmnek, hogy ha velem akar maradni, akkor minden reggel el kell viselnie Bill reggeli fejét, és az aztán nem könnyű feladat!!! (nevetJ)

BILL: Köcsög!! Majd meglátjuk este… (nevetJ)

ONE: Szoktatok néha az interneten olyan blogokat olvasni ami rólatok szól?

GUSTAV: Rendszeresen netezünk, hogy elolvassuk mit mondanak rólunk az emberek, mert ez egy nagyon jó módszer, hogy lássuk a rajongónk mit gondolnak a koncertjeinkről, az új dalainkról vagy új videóinkról. Habár, tudjuk ,hogy mikor a rajongók rólunk csinálnak blogot, az is egy fajta véleménynyilvánítási mód. Nagyon ritkán látni negatív kritikát a rajongói blogokon, de hisz ezért rajongói blog. De azt is tudjuk, hogy nagyon sok tinédzser, akár csak Németországban, nem szeret minket. És ők nem csinálnak blogokat, hogy elmondják, hogy mennyire utálnak minket. (Höhö azt te csak hiszed, a gportalon is egy csomó ilyen oldal van sajnos…)

TOM: Ami azt illeti, én már láttam anti Tokio Hotel blogokat. Imádom olvasni őket, megnevetettnek. Általában azt írják, hogy mi egy fiú banda vagyunk és Bill homoszexuális. Ez nem túl okos dolog, és én személy szerint nem foglalkozom ezekkel a kritikákkal. Tudom kik vagyunk, honnan jöttünk, és hogy mit akarunk. Más nem számít.

ONE: A pletykák szerint szoktatok chatelni MSN-en a rajongóitokkal. Ez igaz?

BILL: Nem, ez hazugság. Az előfordult már, hogy részt vettünk olyan chatelésen, amit a lemez cég szervezett vagy hivatalos weboldalon, de, hogy a rajongók azt mondják, hogy meg van nekik az msn címünk és chateltek velünk az hazugság. Mondjuk, tudom, hogy néhány ember szeret új nick neveket készíteni msnen és eljátszza a rajongóknak, hogy mi vagyunk. Szóval szeretném tisztázni ezt, és, hogy mi soha nem vagyunk MSN-en. Remélem máskor nem esnek a rajongók ebbe a csapdába.

ONE: Mikor a rajongók levelet írnak nektek, van rá egy kis esélyük, hogy választ kapnak tőletek?

TOM: Őszintén, elég nehéz lenne válaszolni az összes levélre, amit kapunk. Ha meg akarnánk csinálni, akkor napi 24 órába három héten át csak írnánk! Szóval, hogy őszinte legyek és azt kell, hogy mondjam a rajongóknak , hogy nincs túl nagy remény, ha levelet küldenek. Alkalmaznunk kéne valakit aki válaszol helyettünk és küldene egy lapot, de nem szeretjük ezt a fajta válaszolást, automatikus és személytelen. Mikor adunk egy aláírást, akkor azt igazából tesszük. Senki sem ír alá helyettünk. Szóval szeretnék mindenkitől bocsánatot kérni aki nem kapott választ, de lehetetlen számunkra, hogy az összes levélre válaszoljunk, amit kapunk.

GEORG: De ez nem azt jelenti, hogy nem nyúlunk az összes levélhez. Ha egy nap egy levelet se kapnánk, akkor rossz lenne nekünk.

BILL: És el kell hogy mondjam, hogy néha válaszolunk a levelekre. Nem annyira, amennyire mi akarunk, de amint van egy kis időnk, különösen mikor turnézunk, megpróbálunk időt szakítani arra, hogy válaszoljunk néhány levélre. De, még egyszer, Tomnak igaza van, az a legjobb a rajongóknak, hogy ha nem túl sok reményt fűznek hozzá mert lehetetlen, hogy az összes levélre válaszoljunk.

ONE: Nagyon sok pletyka kering rólad. Van amelyik fáj neked?

BILL: Az egyetlen dolog, ami fájdalmat tud okozni nekünk, a családunkat érintő kritikák. Minden más, mind a médiáé és minden, amit az interneten mondanak, azok nem érdekelnek. Ha minden hülyeséget felvennénk, akkor megőrülnénk.

ONE: Németországban, sokszor a koncert alatt felhívtok rajongókat a színpadra. Viszont, ez még Franciaországban nem fordult elő, miért?

TOM: A rajongóknak nem kell aggódni ez nem az országtól, függ. Gyakran, függ ez az épülettől. Néha ok nélkül, Bill két dal között oda jön hozzám és mondja nekem, hogy fel fog hozni valakit a színpadra. Ez soha nincs tervezve, ez csak úgy történik. Valamint, ha jól emlékszem, legutóbb Franciaországban játszottunk, a helyszín elég rossz volt, és így a közönség nehezen tudta megközelíteni a színpadot. Valószínűleg ez az oka, hogy soha nem hívtunk fel senkit magunkhoz.

BILL: És keveset mert félek. Énekelni egy vadonatúj közönség előtt, ez mindig nagyon lenyűgöző. Ilyenkor különösen koncentrálok a dalokra és be kell hogy valljam, ilyenkor nem tudok arra gondolni, hogy valakit felhívjak a színpadra. Szóval, ha meg akarom csinálni, akkor is nehéz lenne a nyelv miatt, mert nagyon nehéz franciául beszélni a rajongókkal.

Egyébként, lehet legközelebb lesz rá alkalom, ahogy Tom is mondta, semmi sincs előre megtervezve.

(Betojok a franciáknak nem elég, hogy minden héten ott vannak, már az is kifogásuk, hogy őket nem hívják fel a színpadra…. Szerintem teljesen igazuk van és lehet hülyeség de, én úgy gondolom ez maradjon meg a német rajongók kiváltsága… Na a válasz, ezért nem volt ilyen nálunk sem…)

ONE: Az első hullám (Devilish) néhány rajongója arról álmodik, hogy nem játszanátok néhány Devilish számot a koncertek alatt?

BILL: Még mindig énekeljük a Leb’ die Sekunde-t, ami a Devilish évekből van. De szerintem ez lesz az egyetlen.

GUSTAV: A többi Devilish szám igazán szar. Szégyen lenne azokat színpadon játszani! Vagy, újra fel kellene őket venni, de akkor akár teljesen új dalokat is írhatnánk, mert túl sok dolgot kéne változtatni… (nevetJ)

ONE: Miután már énekeltetek németül, angolul és japánul, nem terveztek olyat, hogy franciául is?

BILL: Még akkor is ha nincs semmi sem tervezve jelenleg, ez nem olyan amit kizárunk.  A francia közönség az egyik kedvencünk, és ez egy lehetőség lenne, hogy köszönetet mondjunk nekik (:S) Úgy mond, ha valaha eldöntenénk, hogy csinálunk egy ilyen projectet, akkor is meg kell, hogy mondjam nektek, hogy ez csak egyetlen dal lenne. Nem tudom magam igazán elképzelni, hogy egy másik lemezen franciául énekeljek (J). Semmi bajom a nyelvvel, de valójában úgy gondolom, hogy nagyon nehéz a kiejtés és valójában hónapokra lenne szükségem arra, hogy megtanuljam a tökéletes kiejtést.

GEORG: Azt gondoltuk, hogy a francia kiejtés nehéz, de el kell mondani, hogy a német se olyan könnyű. Valamint, megfigyelhetted, hogy minden francia rajongó németül énekli a dalainkat… (Ok, akkor a lengyelek, a szlovákok, mi is németül éneklünk…)

BILL: Így igaz. Georg, jó ügyvéd lennél!

Komolyan, ezek a franciák nem tudom mit gondolnak magukról, persze francia album… akkor ennyi erővel ahol jártak mindenhol kiadhatnának egy albumot. Hungarian Cd is coming soon… Na jó be ne vegyétek… De annyira pofátlanok a franciák, hogy az már fáj…