Interjú Gustavval
Betty 2007.07.04. 19:25
Dream Up Special
Gustav
Schäfer
„Jól
választottam…”
A
mogorva/durcás pillantások mögött, Gustav valójában egy megnyerő és észrevehető
személyiséget rejteget. Az együttesbéli barátai mellett, a fiatal dobos mára már
megízlelte a sikerének örömét. Egy siker, amely a zene iránti szenvedély és a
barátságra épül.
Dream
Up: A Tokio Hotel sikere számodra a legnagyobb
jutalom?
Igen,
nagyon örülök, hogy láthatom, hogy a fáradozásaink megtérültek. Hiszem, hogy jól
választottam. A dobok, akkor léptek az életembe, mikor öt éves voltam és minden
energiámat ebbe fektettem. Míg az összes szomszéd gyerek a kint játszott, én
egyedül voltam, a szobámban és órákon át a dobokon játszottam. Csináltam, mert
biztos voltam benne. Az a nap, amikor felfigyeltem Billre és Tomra, mikor
Magdeburgban egy raktárba próbáltak hét évvel ezelőtt, ami számomra egy fajta
felismerés volt. Tudom, hogy az a végzetem, hogy velük játsszak. És ez nem
rossz.
Dream
Up: A sikerrel megfordult veled a világ?
Én
szenvedélyből játszom a zenét, nem azért, hogy a reflektorok fényébe álljak. A
közönség ovációja és a díjak boldoggá tesznek engem, de amint a függönyök
legördülnek a csillogásom elillan. Színpadon játszani vagy egy tv színpadán,
hatalmas koncentrációt igényel. Ha elveszteném a komolyságom és a
fegyelmezettségem, akkor nem tudnék pontosan játszani.
Dream
Up: A többiek is ilyen szigorúak?
Mindannyian
nagyon különböző karakterek vagyunk, de ugyanazon ugyanon a kitűzött célon
osztozunk és ugyanolyan elszántsággal dolgozunk érte. Mivel együtt tettük meg az
első lépéseinket a színpadra, ezért tudjuk, hogy mennyit törtük magunkat, hogy
sikeresek legyünk. Egyikünk sem tervezi, hogy szünetet tart, és mindannyian azon
vagyunk, hogy nagyszerű fellépést csináljunk.
Dream
Up: Az emberek azt mondják, hogy maximalista vagy…
Velem,
mindennek tökéletesen kell működnie. Soha nem hagyok egy rögtön egy helyet, még
néhány apró részletért sem. Például, rendszeresen a színpadon mindig pontosan
ugyanarra a helyre teszem a dobomat és a székemet. Ha valaki megpróbálja arrébb
mozdítani, akár csak egy centivel is, akkor nagyon dühös tudok lenni! az
asszisztensem kivételével, senki sem közelítheti meg a dobjaimat.
Dream
Up: Még Bill sem?
Egyáltalán
nem. Már az idegeimre megy, szóval nem is mer a székemre ülni. Mikor egy
együttesbe vagy, követned kell néhány szabályt, hogy mindegyikünk tisztelje a
másik szabadságát. Ha nem, akkor hamarosan megjelenik a
feszültség…
Dream
Up: Van valamilyen válság az együttesedben?
Előfordult,
de nagyon ritkán. Én nagyon érzékeny vagyok, szóval gyakran nagyon gyorsan
felizgatnak (csak semmi perverzségJ).
Kiabálok, kijövök a sodromból és végül eltűnők egy pillanatra. Mikor
visszajövök, újra nyugodt vagyok és minden el van felejtve.
Dream
Up: Mi volt az legutóbbi példa?
Néhány
órával egy fellépés előtt, gyakoroltam néhány különösen gyors ütem sorozatot. A
feladat nagyon nehéz volt és még kellett egy kicsit, hogy túl jussak ezen… Aztán
Georg, Tom és Bill bejött a szobába mindannyian felkiáltottak: „Hey, ez most nem
valami jó…” Előjött az érzékenységem/ sértődésem és azonnal izgatott és dühös
lettem. (ejnye ne bántsátok Gustavot!! J)
Dream
Up: Gondoltál már arra, hogy mindent abba hagysz?
Bármely
pillanatban is, elhagyni a bandát számomra szörnyű hiánya lenne a
maximalizmusomnak. és leginkább egy megbocsáthatatlan hiba volna. A némi rossz
hangulatunk vagy a viták soha sem bomlasztják a banda fejlődését, ez egy
alapszabály. Szóval, ha eltűnők fellépés előtt, hogy lenyugodjak, akkor Tom,
Bill és Georg tudja, hogy mikor visszajövök, akkor mosolygok és lenyugodtam,
másfél órával a fellépés előtt.
Dream
Up: Szeretnél jobban középpontba lenni?
Természetemnél
fogva én egy szerény fiú vagyok. Szóval, szeretek a színpadon háttérbe húzódni.
Ellentétben Billel, képtelen lennék állandóan mindenki szeme előtt lenni… Ez nem
az én dolgom, még akkor se ha azért én is élvezem a kis dicsőségem pillanatait
(nevetJ).
Minden fellépés végén mikor Bill és a többiek már elhagyták a színpadot, előre
megyek, lelkesíteni a közönséget és egy óriási ola-t csinálunk. (Ezt mindenki,
aki volt koncin tanúsíthatjaJ).
És ez a kis szertartás nagyon sok elégedettséget ad nekem…
Dream
Up: Önbizalom hiányod van?
Igen
van, ez igaz, egy fajta fenntartásom az emberekkel szembe, de nem félelemből és
nem zavartság miatt. Mondhatjuk, hogy eléggé befelé fordulós vagyok. Emellett
ezért a jellemvonásért sok beszólást kapok a családomtól és a barátaimtól, akik
azt hiszik, hogy egy nyomi és mogorva fiú vagyok. (mosolyogJ)
Dream
Up: Mogorva és zsörtölődős vagy?
Azt
kell, hogy mondjam igen, nagyon morgós és még dacos is vagyok. Egy sanda szó,
egy ironikus megjegyzés és én duzzogok. Tudom, hogy ez jellembeli hiba, ami már
jó kezdet… Most az a nehéz feladatom, hogy javítsak ezen! (nevetJ)
Dream
Up: Magányos tinédzser voltál?
Elárasztva
komplexusokkal, én egy nagyon barátságtalan gyerek voltam, mindig távol a többi
gyerektől…
Dream
Up: Volt rá okod, hogy rosszul érezd magad?
Az
élet nem mindig volt gyengéd hozzám, különösen mikor tinédzser voltam…
(nevetJ).
Először is, mindig is nagyon kicsi voltam, mikor kilencedik osztályos voltam,
csak 119 cm voltam (grimaszol,J
de cukiJ).
Aztán, szörnyű bőr problémáim voltak. Ahogy vége lett az iskolának, rohantam
haza a szobámba, hogy bezárkózzam és imádkoztam, hogy senkivel se találkozzak,
akit ismerek. Nagyon szégyenlős voltam! Ezek a komplexusok elkerülhetetlenül
nyomasztottak engem, és arra kényszerítettek, hogy magányos legyek és nem
segítettek, hogy leküzdjem a félénkségemet.
Dream
Up: Túl jutottál már a régi komplexusaidon?
Egy
időben azt gondoltam, hogy én sose növök meg, és hirtelen egyszer csak el
kezdtem nőni, és néhány hónap alatt 170 cm lettem. Ami a pattanásokat illeti,
végül eltűntek néhány kezelés után. Lépésről lépésre, egyre több önbizalmat
nyertem. Ma már jól érzem magam és nem habozok, jól szórakozni a régi démonokon!
(kacsintJ
na így lesz a rút kiskacsából hattyúJ)
Dream
Up: Mennyire tartod fontosnak az emberek
pillantását?
Fiatalabbként,
szenvedtem az emberek tekintetétől. Szerencsére idővel, megtanultam, hogy ne
vegyek tudomást a gúnyos megjegyzésekről és egyre kényelmesebben és
kényelmesebben éreztem magam. Ma már nem foglalkozom azzal, hogy mások mit
gondolnak rólam. Mellesleg ezt mindenkinek tudom
tanácsolni.
Dream
Up: Fontos számodra, hogy hogy
nézel ki?
Az
idő legnagyobb részében Billel és Tommal vagyok, szóval ez által némileg
haladtam. Ezen kívül kellett! (nevetJ)
Előtte, bármit viseltem, olyat is mint egy rettenetes póló amit, egy Val
Thorens-i kirándulásról (sí központ Franciaországban) hoztam,és egy tehén viselt
rajta síléceket! Amikor mentem, hogy felpróbáljam a pólót, általános vidámságot
keltettem. Georg, Tom és Bill még mind a mai napig nevetnek rajta. Azóta,
óvatosabb vagyok, hogy mit viselek, különösen mikor
flörtölök…
Dream
Up: Mit szeretnek benned a lányok?
Talán
morcosnak tűnők első ránézésre, de egy kis teperés után tényleg nagyon kedves és
vicces vagyok. Az emberek azt is szokták mondani, hogy udvarias, gondos és
nagyszerű szakács vagyok…
Quiz
Express
Tetteted
magad betegnek, hogy lógj az órákról?
a)
soha
b)
néha
c)
gyakran
Mit
szeretsz rágcsálni?
Csokoládét
Csaltál
valaha azért, hogy nyerj?
a)
igen,
mert utálok veszteni!
b)
nem
Van
olyan érzésed, hogy te okosabb vagy a társaidnál?
a)
igen
b)
nem
A
szexuális tevékenységed:
a)
nem
létezik
b)
egyszer
egy hónapban
c)
egyszer
egy héten
d)
egyszer
egy nap
Szeretnél
olyan szemüveget viselni, amelyet át látsz a
ruhán?
a)
igen
b)
nem
Voltál
már féltékeny egy srácra, amiért nagyon jó csajt ölelt? (na szépen
magyarosanXD)
a)
néha
b)
soha
Harcoltál
már idegennel?
a)
igen
b)
nem
Melyik
film műfajt szereted leginkább?
a)
akció
b)
horror
c)
romantikus
Milyen
hibádról vagy kénytelen leszokni?
Mohóság,
büszkeség
Milyen
hiba zavar leginkább másokban?
Kapzsiság,
irigység
A
legjobb interjú amit valaha is olvastam Gustavval. Végre csak ő beszélt és végül
is meg tudtunk róla jó pár dolgot. Nekem a kedvenc részem mikor a tini koráról
beszél az, sztem nagyon aranyos és tényleg példa értékűJ
|