Sex, Twins & Rock’ n Roll

BILL

A Tokio Hotel frontemberét, Bill Kaulitzot már hatévesen megérintette a zene. Elhivatottsága az óta sem hagyta el őt. Erő és érzékenység közt,Bill dalban fejezi ki az érzelmeit,és a legfőbb vágya az, hogy megossza őket a közönséggel.

Dream Up: Hol nőttél fel?

BILL: Lipcsében születtem, Németországban, de Hannoverben éltem egészen a szüleim válásáig, tehát 6 éves koromig. Ezután Magdeburgban éltünk, majd anyuval egy szomszédos kis faluba, Lotischéba költöztünk. Ez az a helység, ahol felnőttem és ahová minden emlékem köt.

Dream Up: Hogyan élted meg a szüleid válását?

BILL: Egy válást sosem könnyű megélni egy gyereknek. Ezt mondom el a „Gegen meinen Willen”-ben is. Csak gyerekek voltunk Tommal, és ez fájdalmas emlék maradt. A szüleink kiabálás és könnyek nélkül hagyták el egymást. A későbbiekben mindig láthattunk apát, ez nem okozott problémát. Nem minden gyereknek adatik meg ez a szerencse.

Dream Up: Milyen volt az életed Lotischében?

BILL: Lotische egy kicsi város, két oldalán erdővel. Amikor ide érkeztünk, még nagyon kicsi voltam, majd megőrültem a boldogságtól, hogy a szabad természetben élhetek. Teljesen szabadon játszottunk az erdőben, ez minden gyerek álma! De felnőve ez az érzés hamar átadta a helyét az unalomnak… Abban a korban, mikor szomjaztam a felfedezésekre és találkozásokra, be voltam zárva egy kihalt faluba. Szörnyű volt! Szerencsére Magdeburg csak 20 percre van busszal, így hát Tom és én megragadtunk minden alkalmat, hogy odamehessünk.

Dream Up: Mit utáltál a legjobban?

BILL: Az iskola legrosszabb rémálmaim egyike maradt! Nem találtam a helyem, és csak egy dologra tudtam gondolni, hogy megszökjek onnan! Valószínűleg a tanárok sem szerettek engem. Próbálták elnyomni a személyiségem.

Dream Up: Miért volt olyan borzalmas az iskola?

BILL: Valójában nem tűrtem, hogy megmondják, hogy mit gondoljak, és hogy mit tegyek. Elviselhetetlen volt, hogy be akarták velem tartatni a néha abszurd szabályokat. Számomra olyan volt az iskola, mint egy börtön!

Dream Up: Szemtelen diák voltál?

BILL: Gyakran visszadumáltam a tanáraimnak. De jól ismertem a játékszabályokat, tudtam mikor kell abbahagyni a provokálást. Mondhatni, hogy szemtelen diák voltam, de sosem sértettem meg senkit, olyan, akit nem lehetett az ajtó elé állítani (mosolyogJ). Másrészről jó jegyeim voltak…Azt kívántam, bárcsak minél hamarabb otthagyhassam az iskolát, sikerült is elintéznem, nem vesztegettem az időt.

Dream Up: Hogyan jellemeznéd magad?

BILL: Nehéz megmondani, hogy milyen is vagyok valójában… Mindazonáltal, úgy gondolom, hogy a legjobban a „szabadság” szóval lehet legjobban összegezni a személyiségemet. Szükségem van arra, hogy szabadon kimondhassam a véleményemet, és hogy szabadon cselekedhessem, anélkül, hogy fojtogatva vagy kényszerítve érezném magamat a társadalmi szabályok által. Alapvetően független és akaratos fiú vagyok.

Dream Up: Milyen hibáid/hiányosságaid miatt kapsz a leggyakrabban szemrehányást?

BILL: Teljesen jogosan azt mondják nekem, hogy makacs és maximalista vagyok. Ha valamit eltervezek, akkor attól senki és semmi sem tud eltéríteni. Ha csak félig sikerül, nem vagyok elégedett. Tudatában vagyok annak, hogy néha idegesítem a környezetem és a banda többi tagját is. Nem mindig értik meg miért tulajdonítok olyan nagy jelentőséget az apró részleteknek.

Dream Up: Emlékszel az első zenei élményedre?

BILL: Amikor kicsi voltam, az anyukám és a nagymamám gyakran mentek előadásokra és elvittek engem is. Az első zenei felfedezésemet egy Nena koncert alkalmával tettem. Annyira mély nyomot hagyott bennem, hogy még aznap este bejelentettem anyunak, hogy én is énekes szeretnék lenni.

Titok :

Bill kedvenc szabadidős elfoglaltsága a délig való alvás és a pihenés. A srcá bevallotta, hogy valóban nagyon imád aludni és elbújik a paplanja alá amint lehet.

Ha választhatna, hogy milyen állat legyen, Bill a saját kutyáját, Scottyt választaná : „Egész nap sütteti a hasát, annyit alszik, amennyit akar, és naphosszat csak simogatják. Mit lehet többet kívánni?”

Dream Up: Mit érzel pontosan a színpadon?

BILL: Koncert előtt kibírhatatlanul ideges állapotban vagyok. Az első percek a színpadon nagyon kemények. Általában két-három dalnak el kell telnie ahhoz, hogy, legyőzzem a lámpalázamat. Ezután olyan extázisos állapotba kerülök, amit nehéz leírni. Németországban a banda 15000-es csarnokokban játszik. Ilyen közönség által erősnek, bármire képesnek és szinte sebezhetetlennek érezzük magunkat. Amikor a rajongók kórusban elkezdenek énekelni libabőrös, leszek. Ez felkavar engem. Mi többet mondhatnék? Az egyes koncertek őrölt gyorsasággal követik egymást, szinte a súlytalanság állapotába kerülök.

Dream Up: Mi érint meg leginkább a rajongók által?

BILL: Nagyon nagy benyomást tesz rám az érzelmeik intenzitása. Nem tartják vissza az érzéseiket, mindig kimutatják őket. Mindegyikőjük kívülről tudja a dalainkat, nagyon izgatottak, amikor meglátnak minket és mindent tudni akarnak rólunk. Csodálom a lelkesedésüket és a hűségüket.

Dream Up: Milyen természetfeletti képességgel szeretnél rendelkezni?

BILL: Láthatatlan szeretnék lenni! Izgalmas lehet feltűnni és eltűnni kedvünk szerint, odamenni ahová csak akarunk, anélkül hogy bárki látna minket.

Dream Up: Vannak titkaid Tom előtt?

BILL: Tom abszolút mindent tud rólam és én is róla. Mindent megbeszélünk, nincsenek titkok közöttünk. Lelki testvérek vagyunk a szó szoros értelmében. Ha vannak is köztünk fizikai vagy karakterbeli különbségek, mi mindig azonos hullámhosszon vagyunk.

Dream Up: Még ha messze is vagy tőle, tudod hogy éppen mit érez?

BILL: Ez talán különösnek tűnik, de még a távolból is ki tudom találni, hogy Tom éppen milyen lelkiállapotban van. És ez fordítva is igaz. Előfordult velünk, hogy ugyanazt álmodtuk ugyanabban az időben! Eddig egy tudós sem tudta bebizonyítani az ikrek közti érzelmi kapcsolatot. De valóban létezik, tanúsíthatom.

Dream Up: Jártatok már ugyanazzal a lánnyal?

BILL: Tom és én ugyanazt a lányt csókoltuk meg először… Mondhatni, hogy a falunkban nem voltak csinos fiatal lányok, akiket megcsókolhattunk volna. Így visszaemlékezve ő volt az egyetlen aranyos lány a környékünkön. Nem igazán volt más választásunk! (nevetJ)

Dream Up: Mi vonz téged egy lányban?

BILL: Fogékony vagyok a tekintetre. Igen, egy lány tekintete le tud engem nyűgözni, ki tud fejezni valamit, ami érdekel engem. A többi mellékes… (na csajok dolgozhatunk a szép tekintetenJ )

Dream Up: Mikor voltál utoljára szerelmes?

BILL: Nagyon régóta nem volt alkalmam flörtölni. Az utolsó szerelemmel kapcsolatos élményem több, mint két éve volt. Az első albumunk megjelenése óta a hónapok nagyon gyorsan követik egymást. Nem igazán vettem észre, hogy ennyi idő elmúlt.

Dream Up: Mi az amit ha a rajongók megtudnának, meglepődnének?

BILL: A rajongók nem nagyon ismerik a vidám oldalamat. A magánéletben nagy mókamester vagyok. Kivételes képességem van vicceket mesélni és másokat kiparodizálni.

BILL kérdőíve:

1. Amit szeretek magamban:
   1.  a szemeimet
   2.  a felsőtestemet
   3.  a fenekemet
   4. az izmaimat
2. Legjobb módszerem, hogy flörtöljek egy lánnyal:
   1.  figyelem őt
   2. megnevettetem
   3. virágot adok
   4. megkérdezem az időt
   5. más válasz

3. Káros szenvedélyem a :
   1.  a gyorskaják
   2. erotikus filmek
   3. sokáig alvás
   4. más válasz:

4. Mindig is vonzottak:
   1. a szőkék
   2. a barnák
   3. a szexi lányok
   4. a vicces lányok
   5. a fiúk

5. Voltam már szerelmes:
   1. egyszer
   2.  kétszer
   3. háromszor
   4. nagyon gyakran

6. Amikor jó kedvemben vagyok, ezt éneklem:

„Heure hier Morgen dort” Hannes Wargertől (akit érdekel, az töltse leJ)

7. Meglepődtök, ha megtudjátok, hogy :
   1. félénk vagyok
   2. ijedős vagyok
   3. babonás vagyok
   4. más válasz

8. Az együttes többi tagja cikiz engem, mert nem tudok:
   táncolni

Tom

A tapasztalt gitáros őrületes tehetsége mögött egy srác rejtőzik, aki egyszerre lobbanékony és elbűvölő. Valóban, a 17 éves rock sztár tüzes temperamentumú és ellenállhatatlanul vonzódik a csinos lányokhoz.

Dream Up: Mikor kaptad az első gitárodat?

TOM: A nevelőapám tanított gitározni már 6 éves koromban. Két évvel később már elég pénzt gyűjtöttem egy saját hangszerre. Az volt a legolcsóbb, de felbecsülhetetlennel értékkel bírt számomra. Ma már valódi kabalaként őrzöm ezt a gitárt. Ezzel adtuk az első koncertjeinket.

Dream Up: Mi ösztönzött benneteket arra, hogy ilyen korán közönség előtt játszatok?

TOM: Igazából sose kérdeztük meg magunktól ezt Billel. A kedv, hogy színpadra álljunk mindig ott volt. Amint megtanultunk előadni valamit, rögtön meg kellett mutatni a többieknek, először a rokonainknak, aztán a környékbelieknek is.

Dream Up: 8 évesen nem féltetek felmenni a színpadra?

TOM: Amikor gyerek vagy, spontán cselekedsz, félénkség és anélkül, hogy kritizálnád a többieket. És később a felnőttek jó közönség a kicsikre nézve. Mindig megérinti őket, ha olyan gyerekeket látnak, akik feltalálják magukat, mint a nagyok. Még akkor is, ha a teljesítményünk nem is volt valami kiemelkedő, mégis mindig hatalmas tapsot kaptunk. Ez az élmény nagyban elősegítette, hogy szeressünk színpadon állni, és hogy jól érezzük magunkat ott.

Dream Up: A szüleitek nem szerették volna jobban, hogy olyasmiket csináljatok, mint a többi fiatal?

TOM: Az anyukánk és főképp a nevelőapánk sosem próbálták megfékezni művészi lelkesedésünket, épp ellenkezőleg. Jó szemmel nézték zenei tevékenységünket.15 évesen írtunk alá egy szerződést, valósággal megőrültek a boldogságtól.

Dream Up: Hogyan fedezett fel benneteket a többi loitschei és magdeburgi fiatal?

TOM: Bill és én mindig elválaszthatatlanok voltunk, mi voltunk „a Kaulitz-ikrek”!(nevetJ) Különc kinézetünkkel és erős személyiségünkkel nem maradtunk észrevétlenek. Ez egyeseket felidegesített. Nagyon biztosak voltunk magunkban, büszkék voltunk magunkra, sőt pökhendiek ezzel felbőszítettük a korunkbeli fiúkat. Mindent összevetve, nem voltunk túl népszerűek…

Dream Up: Szenvedtél attól, hogy kiközösítettek?

TOM: Épp ellenkezőleg, imádtam, hogy ujjal mutogattak rám és hogy folyton zavartak/piszkáltak. Minél többet kritizáltak, én annál inkább kihangsúlyoztam a köztünk lévő különbségeket és provokáltam őket. Még ma is hajlamos vagyok játszani a kötekedőkkel.

Dream Up: Mikor kezdtél raszta hajat hordani?

TOM: 11 éves koromban kezdődött. A frizurám az iskolában hamar beszédtéma lett. Az utcán is rendszeresen megfordultak utánam.

Dream Up: Mi a legrosszabb tizenéves emléked?

TOM: Ahogy visszagondolok, az elmúlt 2 évre semmi kellemetlen nem jut eszembe. Kivéve talán az első szexuális élményemet, amely valóságos katasztrófa volt… Senkinek a világon nem kívánom azokat a perceket. Azonban el kell mondanom, hogy ez a rossz kezdet nem az én felelősségem. A partnerem sem aratott nagy sikert!(nevetJ uhh azért csóri csajnak rohadt kellemetlen lehetett ezeket a sorokat olvasni…)

Dream Up: Megismétlődött azóta ez az élmény?

TOM: Persze, és minden a legnagyobb rendben történik.(kacsintJ)

Dream Up: Milyennek kell lennie egy lánynak hogy, meghódítson?

TOM: Nagyon szeretem a lányokat, minden lányt… Nincs olyan testalkat, aminek ellent tudnék állni. Teljesen mindegy, hogy barna vagy szőke. Ugyanez vonatkozik a karakterre is, egy félénk és egy extravagáns lány is ugyanúgy elcsábíthat engem. Nem vagyok nehéz eset.

Leleplezés:

Mivel tv-függő, Tomnak nem telik el napja úgy, hogy be ne kapcsolná a tévéjét. Kifejezetten szereti az amerikai kábeltévék zenés műsorait.”Reggel, napközben, este, mindig tévézek, ha van rá lehetőségem.”- mondja -  „Még ha csak háttérzajként is, de szükségem van rá.”

Dream Up: Hogyan szólítasz meg egy olyan lányt, aki tetszik neked?

TOM: A bandában nem én vagyok a csajozás nagymestere, hanem Georg! (nevetJ na ki hitte volnaJ) Amikor megérkezünk egy rendezvényre, akkor minden feszélyezettség nélkül beszélget a csinos lányokkal. Én jobban szeretek elhelyezkedni egy csendes sarokban, figyelni és várni a megfelelő alkalomra… Ha megtetszik egy lány, feltűnően elkezdem nézni abban a reményben, hogy odajön hozzám beszélgetni. Ezután hagyom a dolgokat a saját medrükben folyni: beszélgetünk, táncolunk, és ha vonzódunk egymáshoz…

Dream Up: Mit nem értesz meg a lányokkal kapcsolatban?

TOM: Valójában tényleg nem értem, hogy a többségük miért olyan komplikált! Tapasztalatból beszélek. Két barátnőm is volt, aki szinte szakértő volt abban, hogy a bolhából elefántot csináljon. Őszintén szólva egyáltalán nem látom az értelmét.

Dream Up: Mi az ami nélkül nem bírsz élni?

TOM: Alapjában nem tudom elképzelni az életemet Bill nélkül. Nagyon közel állunk egymáshoz. Már 17 éve, hogy mindenben megosztozunk, és számomra lehetetlen, hogy ez megváltozzék. Természetesen zene nélkül sem tudnék élni, ami a legnagyobb szenvedélyem.

Dream Up: Milyen a kapcsolatod Billel?

TOM: Egyedülálló az a kapocs, amely minket Billel összeköt. Csak az ikrek érthetnek meg engem. Mindent tudunk egymásról, még a másik legintimebb érzéseit is. Mindamellett a mi nagyon erős kapcsolatunk sem mentes a vitáktól. De a konfliktusok hamar megoldódnak, hamar közös nevezőre jutunk.

Dream Up: Milyen jellembeli különbségek vannak közted és Bill közt?

TOM: Billt az érzelmes. Képes hamar döntést hozni, csupáncsak azért, mert éppen úgy gondolja. Nagyon spontán. Én épp ellenkezőleg, megfontolt és nagyon meggondolt vagyok. Szeretek beszélgetni, érvelni, mérlegelni az adott dolog mellett és ellen mielőtt elkötelezem magam. Nekem időbe telik dönteni. Ebben a tekintetben Bill és én teljesen egymás ellentétei vagyunk.

Dream Up: Ugyanabban a szobában laktok a hotelban?

TOM: A karrierünk kezdetén még egy szobában voltunk. Mindig jó a legjobb barátommal beszélgetni egészen reggelig. De az utazások sűrűsödésével a külön szoba mellett döntöttünk. Mindegyikünknek szüksége volt egy kis saját térre. Ráadásul így lehetősége van mindenkinek azt a zenét hallgatni, amit szeret, Bill rockot én pedig hip-hopot.

Dream Up: Mi tetszik a leginkább a zenész életben?

TOM: Hála az együttes sikereinek izgalmas életet élek, minden nap különböző. Az utazások, az új tájak, mindig más lányokkal találkozni…szeretem ezt a különbözőséget és a folyamatos változatosságot.

Dream Up: Mi a legnagyobb szenvedélyed a zene után?

TOM: A lányok! Képtelen vagyok ellenállni a varázsuknak. És mivel mindennap nagyon csinos lányokkal találkozom, bevallom, mindig rájuk gondolok.

Tom kérdőíve:

1. Amit szeretek magamban:
   1.  a szemeimet
   2.  a felsőtestemet
   3.  a fenekemet
   4. az izmaimat
2. Legjobb módszerem, hogy flörtöljek egy lánnyal:
   1.  figyelem őt
   2. megnevettetem
   3. virágot adok
   4. megkérdezem az időt
   5. más válasz

3. Káros szenvedélyem a :
   1.  a gyorskaják
   2. erotikus filmek
   3. sokáig alvás
   4. más válasz:

4. Mindig is vonzottak:
   1. a szőkék
   2. a barnák
   3. a szexi lányok
   4. a vicces lányok
   5. a fiúk

5. Voltam már szerelmes:
   1. egyszer
   2.  kétszer
   3. háromszor
   4. nagyon gyakran

Még soha sem voltam igazán szerelmes.

6. Amikor jó kedvemben vagyok, ezt éneklem:

Nem tudok igazán jól, ezért sosem éneklek.

7. Meglepődtök, ha megtudjátok, hogy :
   1. félénk vagyok
   2. ijedős vagyok
   3. babonás vagyok
   4. más válasz

8. Az együttes többi tagja cikiz engem, mert nem tudok:
   Főzni