Rock One interjú 

Part 1

A Tokio Hotel egy exkluzív interjút adott mostanában a francia zenei magazinnak a Rock One-nak. Az elkövetkezendő hetekben feltesszük nektek a részeket – íme, kezdetnek az első…

ROCK ONE: Nem rég voltatok Cannesben. Milyen volt?

BILL: Csodálatos volt. Egy pazar hotelben voltunk tengerre néző kilátással, interjúkat adtunk a napos teraszon a nagy medence mellett a pálmafák alatt. Higgy nekem, észak Németországból ide jönni, azért az már jelent valamit!

TOM: Arra is rájöttünk, hogy egyre több és több francia rajongónk van. Rengeteg sikítozó ember volt akik órák óta ránk vártak.

BILL: Az egyetlen idegesítő dolog az volt, hogy itt kellett hagynom a többieket és vissza kellett mennem Németországba egy fontos eseményre. (ez volt az Arthur és a villangók berlini premierjeJ)

ROCK ONE: A ’Ready, Set, Go’ –ból számotokból készült videó nagyon érdekes. Milyen volt a forgatás?

BILL: Nagyon megerőltető volt a forgatás, mert 28 órát dolgoztunk megállás nélkül!

TOM: 60 statisztával dolgoztunk együtt, és a képi világ olyan sötét lett akár csak a dalszöveg. Egy futurisztikus város hoztunk létre. Minden statiszta klónt játszott, borotvált fejjel és katonai ruhába öltözve.

BILL: Azt a hatást akartuk kelteni, hogy a klónok felszabadítják saját magukat a dalunkon át, mert ez a szám témája is: az emberek készen állnak arra, hogy higgyenek önmagukban, kövessék saját vágyaikat és véleményüket, még akkor is ha ez ellentmond a tömeg véleményének. Néha kell, hogy szabad legyél és a saját álmaidnak élj, akár csak mi a Tokio Hotel kezdete óta.

Part 2

Olvassátok el a Tokio Hotel interjú második részét a Rock One francia magazinból – hamarosan jön a harmadik rész…

ROCK ONE: Szerintetek a rajongók meglepődtek a külsőtökön a ’Ready, Set, Go’ videóban?

BILL: A videó számunkra is nagyon furcsa volt, mert borzalmas ruhákat kellett viselnünk és egy lehangoló, szürke városon kellett átsétálnunk! Nem aggódtunk a kinézetünk miatt, csak játszottuk a szerepünket, a dalnak megfelelően. A klónok városon át való sétálása volt a módunk arra, hogy leírjuk azokat a megpróbáltatásokat, amelyeket az élet tartogat számunkra, de vannak határok amihez erőt kell venni magunkon, hogy valóban megvalósítsuk a szabadságot.

ROCK ONE: Amit ti is csináltok a Tokio Hotellel…

BILL: Igen, természetesen ez hasonlóan látható az életünkkel is…

TOM: Igaz, mindannyian új életet kezdtünk, amit lecseréltünk az együttesünk sikerére és ezzel követjük álmainkat és keményen dolgozunk rajta. Sikerült legyűrnünk azokat az akadályokat, amelyek szembejöttek velünk, mikor egy fiatal német rock zenét akar játszani. Ki tudtunk bújni a tömegből és követtük a szenvedélyünket korlátok nélkül. (Olyan szépen tud beszélni Tom, de komolyan…J)

BILL: Mindamellett ütközünk még új akadályokba és újra jól vesszük őket. Szerintem ez mindenkinél így van: ha valamit nagyon akarsz és eléred azt, akkor utána egy új célt keresel.

Part 3

Olvassátok el a banda Rock One interjújának harmadik részét – hamarosan jön a negyedik rész.

ROCK ONE: Hogyan tartjátok meg magatokban a motivációt?

BILL: Azt hiszem, nekünk már sok minden sikerült. Mindig a saját utunkat jártuk bandán belüli viták és ellenvetések nélkül. Az ösztöneinket követtük és mindig azt csináltuk az adott időben, amit jónak láttunk.

TOM: Az első albumunkkal számos álmunk megvalósult, és erről beszélünk az új dalainkban. A ’Room 483’-mal világos lett számunkra is, hogy a rajongóink mennyire várták az új albumot. Megakartuk mutatni a közönségünknek, ahhoz, hogy elérd a szabadságot, néha csak arra van szükség, hogy legyen egy kis önkritikád. Mi is mindennap új akadályokba ütközünk, és új távlatokba kell tekinteni a kellemes és kellemetlen meglepetésekkel együtt. Ez az élet, nem?

ROCK ONE: A Room 483 keményebbnek és rockosabbnak látszik, mint az előző albumotok? Ez volt a célotok?

BILL: Igen, határozottan több gitár van a Room 483-on, ami valójában egy természetes fejlődés eredménye, mert az első album óta rengetek koncerten játszottunk és alkalmazkodtunk a hangzásunkkal a nagy helységekhez és koncert csarnokokhoz.

TOM: Számos ballada van az új albumon. Szerettük volna keverni a két stílust – a kemény, indulatos számokat a romantikusabbakkal. Valójában nem szeretjük azt mondani magunknak, hogy ’Gyerünk, vegyünk fel egy rock albumot’, ez a felvételi időszak alatt történik.

ROCK ONE: Hogyan közelítettétek meg az új albumot?  A cél a kereskedelmi siker vagy az, hogy örömet szerezzetek a rajongóitoknak?

BILL: Hogy őszinte legyek, nem volt pontos célunk mikor elkezdtük írni a dalokat a második albumunkra. A dalok maguktól jöttek egyik a másik után semmilyen különösebb elképzelés nélkül. Nem gondoltunk a sikert nyomására a felvételek alatt, habár elképzeltük, hogy az új számaink működni fognak.

TOM: Természetesen nem akartunk csalódást okozni a rajongóinknak, de hogy őszinte legyek, mialatt felvettük az albumunkat ez nem volt elsőbbségünk. Elsősorban jó dalokat akartunk csinálni,, hogy élvezzük majd újból és újból előadni.

BILL: Valójában csak hagytuk, hagyj, menjen mialatt a felvételeken voltunk, és nem gondoltunk a nyomásra vagy, hogy mikor fog kijönni a lemez. A jó hír az volt, hogy több időnk volt stúdiózni, ami igazi luxus volt. Ugyanazzal a producer gárdával dolgoztunk, és mivel sokkal több időnk volt, így igazán azt tudtunk csinálni, amit akartunk, ami nem teljesen így volt az első albumunk esetében.

Part 4

Íme a Rock One interjú utolsó része a Tokio Hotellel.

ROCK ONE: Másképen hallgatjátok most a Scream (vagyis Schrei) albumot most, hogy megjelent a Room 483?

BILL: Igen, természetesen, mikor hallgatjuk a Scream-et, az nagyon nagyon hosszú időnek tűnik… (nevetJ)! El tudjátok képzelni, hogy – épphogy betöltöttem a 13-mat mikor felvettük! (uhh de régen volt az márJ)

TOM: A dalok a Scream-en nagyon fontosak számunkra, ugyanakkor sok időt töltöttünk azzal, hogy felvegyük őket. De most kijavítottuk őket, noha ugyanúgy felnőttek (mármint a dalok), mint mi. Lehetséges azért nincsenek nosztalgikus érzéseink ezekkel kapcsolatban, mert az életünk részévé váltak a mai napig.

BILL: Még mindig imádjuk az első albumunk. Nem távolodtunk el a számainktól egyszerűen, csak azért mert idősebbek lettek az idő előre haladtával vagy mert, hogy az új dalaink léptek volna a helyekbe a szívünkbe. Valójában a dalaink a részünket képezik.

ROCK ONE: Szoktatok nosztalgiázni a régi szép időkön?

BILL: Igen, természetesen, nagyon sok emlékünk van a kezdetekről. Ezekre visszaemlékezni, olyan, mint egy menedék az ellen, hogy azt gondold, hogy több, vagy mint amennyi igazából vagy. Szeretek visszaemlékezni az első alkalmakra – az első alkalomra mikor bementünk a stúdióba, az első felvétel, az első tévés szereplés, az első turnénk Franciaországban például (mondjuk oda lehetett volna írni, hogy az első látogatás Budapesten…. na jó ezt csak ti meg én szeretnénk…J). Mindig vannak olyan pillanatok amelyek különleges izgalommal járnak, olyan érzés, amelyet nem valószínű, hogy valaha is újra érezni fogod. Az emlékek segítenek abba, hogy lássuk, milyen messziről jöttünk, mennyit fejlődtünk.

GEORG: Jókat nevetünk, mikor a régi fotókat nézegetjük a kezdeti időkből. Azokban a pillanatokban teljesen természetes, hogy el fog minket a nosztalgia, de most is jó időket élünk ezekben a pillanatokban és semmi sem hiányzik igazából a régi időkből.

TOM: És mikor elkezdtük, akkor még igazán amatőrök voltunk, semmit se tudtunk a zenész életről, és a rockról. Mint az első alkalom a stúdióban, nagy csodálkozó szemekkel nézelődtünk. Emlékszem arra, hogy mindenről azt gondoltuk, hogy milyen nagy! (nevetJ) Igaz, hogy soha nem fogjuk ugyanezt érezni ezekben a dolgokban. Nagyon sok örömet nyertünk a tapasztalatok által és lehetőséget, hogy motiváljuk önmagunkat.

BILL: Tényleg igaz, hogy számunkra minden gyorsan ment, nem is volt igazán időnk nosztalgiázni.

TOM: Valójában én nagyon sokat gondolok az első turnénkra – ami csodálatos volt. E pillanatok miatt voltunk, vagyunk és csináljuk azt, amit csinálunk. Nem bírjuk kivárni, hogy visszamenjünk turnézni!

ROCK ONE: Igaz, az, hogy az album egyik dalában leleplezitek a 483-as szoba titkát?

BILL: Igen, igaz. Nem akarunk viszont többet elárulni ennél, szeretnénk ha a rajongóink jönnének rá a többire. Nem szeretnénk elrontani a szórakozásukat! Azonban ez a szoba tényleg létezik és ezen a helyen egy hatalmas lépést tettünk az új albumunk irányába. Majd a következő alkalommal többet mesélünk… (nevetésJ)!

ROCK ONE: Gustav és Georg, ti nem sokat beszéltetek az interjú alatt. Az igazat megvallva félénkebbek vagytok a többieknél?

GEORG: (az ikrek nevetnekJ…) Igen, nem hagyják, hogy többet beszéljünk és van két nagy szájú az együttesben, akik nem bírják abbahagyni a dumálást egész nap! Nem, nem csak vicceltem, egyszerűen csak azt gondolom, hogy mi csendesebbek vagyunk náluk, jóval zárkózottabbak, ami kiegyenlíti az együttesünk egyensúlyát és ritmusát. Valójában, ki vesszük a részünket a legjobb lehetőségekből és a Tokio Hotelt érintő fontos döntésekből. És egyúttal szeretném megragadni a mikrofont, hogy kihasználjam az alkalmat, hogy köszönetet mondjak a francia rajongóknak, akik a repülőtérre való megérkezésünktől kezdve a fellépésünk végéig követtek minket – őrületes! Milliószor köszönjük!

GUSTAV: Ugyanazt gondolom, mint Georg! (nevet a többiekkel J)