„Csodálom Billt”

Tom az együttessel való együttműködésről, félelmeiről és Billel való kapcsolatáról

Ha valaki találkozik veled, nagyon erényesnek tűnsz. Van olyan, dolog, ami megrémiszt?

TOM: Mi rémiszt meg? Teljesen normális dolgok, olyan dolgok, amikben nem vagyok túl jó, és ezek nagyon idegesítenek. Az utazást nehezen tudtuk megszokni. Előtte csak Loitischet láttuk és most meg állandóan, utazunk és mindenhova eljutunk. De kezdem már megszokni.

A szüleitek törődnek még az újságok főcímével?

TOM: Az elején még igen. Mikor olvastak valamit, megkérdeztek minket, hogy mi a baj. De mindig meggyőztük őket, hogy ezek nem igazak, hazudnak, és így ők is nyugodtak lettek. A szülőket egyébként is folyton aggódnak valamiért, de azt gondolom, hogy ez egészséges és normális. Máskülönben nem törődünk azzal, hogy mi van az újságokban. Mikor felhívjuk a szüleinket és elmeséljük nekik az teljesen különbözik attól ami az újságokban van. És különben is, ha valami nem lenne igaz, akkor a szüleink azt rögtön tudnák.

Hogyan vezeted le a stresszt?

TOM: Számomra a legfontosabb dolog, hogy aludjak egy jót éjjel. Ha az időm engedi, akkor a következő nap nagyon korán megyek az ágyba, és addig alszom, amíg csak tudok. Ha 10 órát alszom, utána jobb, de ha 19 órát alszom, akkor a legjobb. (kis mormota J) Habár a szállodákba imádok fürdeni, utána sokkal jobban érzem magam.

Van egy játékotok, ki kezdte el először?

TOM: Igen, kitaláltunk egy játékot mikor a stúdióban dolgozunk, mert egyetlen fürdőszoba van ott. Aki az utolsó a fürdőben, az tud a legtovább fürdeni a többiekkel szemben. Ma is játszottuk, például, hogy ki lesz holnap az első a fürdőbe. És aki elsőt mond az meg utolsónak, és ő a nyertes. Aztán mondtam, hogy elmegyek, és ők folytatták tovább még. Habár Gustav mindig boldogan megy elsőnek, mert 7 órakor szokott kelni. (Hát az nagyon komoly lehet, mikor ezek négyen elkezdik ezt nyomatni. Bár az értelmét nem látom, de egészségükre. Legalább kőpapírollóznának…J)

Bill, a frontember néha több stressznek van kitéve mint te. Izgulsz miatta?

TOM: Még nem kellett, mert nem voltunk túl sokat szétválasztva. És mi összefüggünk valahogyan, mindenhova együtt megyünk és izgalmas dolgokat csinálunk és nem törődünk semmivel. Szóval semmi se tud elválasztani minket. Tudom mikor problémája van, azonnal elmondja nekem, de ha külön vagyunk, akkor meg különösen tudjuk. Mikor kicsik voltunk, Bill egy kis időt kórházba töltött, és ez volt az első alkalom, hogy igazán külön voltunk. Kész horror volt minden nap a kórházba menni.

Mit csodálsz Billben?

TOM: Nagyon sok energiája van a színpadon, vagy mikor beszél. Ha valaki találkozik Billel, azt látja, hogy mindig tele van energiával. Csak éjjel van az, hogy fetreng az ágyban energia nélkül J. Bill mindenben borzasztóan ösztönös mikor valamit csinál.

Bill azt mondja, magáról hogy érzelmes. Te racionálisabb vagy?

TOM: Én hasból döntök (J), de ha valaki összehasonlít minket az látja, hogy Bill az érzelmesebb én pedig a racionálisabb. Ami azt illeti, ő jobban hisz a szerelemben. Bill soha nem kezd úgy egy kapcsolatba, hogy nem teljesen biztos a szerelmében. Ami engem illet, én nem eszerint megyek. Hát ebben különbözünk.

Vannak olyan dolgok, amiket csak bizonyos emberekkel beszélsz meg a bandából?

TOM: Olyan dolgokat, mint az hogy bulizni voltam egy éjjel, legtöbbször Georggal beszélem meg. De mikor beszélünk valamiről, ami a szívünkből jön, azt az egész bandával megbeszéljük. És ha szerelmes vagyok, azt csak egy emberrel osztom meg, de ezt mindenki tudja. De van néhány dolog amit Billel csak egymás közt beszélünk meg.

A nagy 2007  -es Európai Turné

Mivel vagy főleg megelégedve a turnén?

TOM: A színpaddal. Az első turnénkon visszhangzott a színpad és nem akartuk megint ezt. Most saját színpadunk lesz a Turnén. De természetesen ez nagyon összetett. Sok ötletünk volt egy mozgatható színpadra. De a turné nagyon izgalmas lesz.

A hatalmasabb színpad nagyobb kihívás számodra?

TOM: Igen. Valódi probléma számomra, hogy nagy a színpad. Gitárosként van egy csomó effektem. A többiek úgy futkoshatnak, ahogy akarnak, és Gustav is csak a helyén ül. Még van egy – hogy is mondják – „stress board” (ez az hangosítós cucc… asszem), ahol ezeket a hatásokat kell állítani. Így a dal egyes részeinél itt állok, a másik részénél meg ott. Szóval gyorsan kell majd futnom J.

Félsz attól, hogy néha valami nem fog sikerülni?

TOM: Nagyon sokat gyakoroltam az előző turnén is. Szintén nagy színpadok voltak és egy csomót futkostam. Szóval időről időre izzadni kezdek, azonban meg kell csinálnom az effekteket. De azt gondolom, nagyon kritikusnak tűnünk, de csak akkor veszi észre valaki a hiányzó effektet, ha egyedül játszik.

Mi a véleményed arról, hogy biztonságiakat raktak a fanokhoz?

TOM: Igen. Nagy csarnokokban játszunk, és megvan a kockázata, hogy történik valami, de így jobban tudják ezt szabályozni. A biztonsági csapatunk mindent pontosan megterveznek a csarnokokban, és mielőtt kezdünk, mindent ellenőriznek. Ez nagyon fontos. Így velünk se történik semmi.

Melyik dalt élő előadását várod főleg?

TOM: „Wo sind eure Hände?”. Ez egy köszönet dal a rajongóinknak. Ezt kifejezetten nekik írtuk. Minden nap máshol vagyunk, mindig utazunk, interjúkat adunk, nyertünk néhány díjat és volt néhány gála. De mindezek ellenére mi csak egy dologgal törödünk:  a zenéléssel. Koncerteken akarunk játszani a rajongóinkkal a csarnokokban. És ez a dal erről szól. A szám zenéje nagyszerű, szóval ezt várom a legjobban.

Figyeled a rajongóidat a koncerteken?

TOM: Igen, nagyjából az első 5 – 10 sorban látom tisztán az embereket, onnantól kezdve meg ameddig ellátok. Néhány csarnokban fel tudsz ismersz embereket a sorokban.

Szoktatok beszélni a többiekkel a csinos lányokról az első sorokban?

TOM: Természetesen. Mikor megjegyzünk valakit utána elmondjuk milyen volt – „ Georg ott volt egy szőke, és nagyon helyes volt.” De  a legtöbbször ugyanazt látják, hogy ki állt ott. De néha észre veszek néhányat, de Georg nem látja. Az ízlésünk különböző a lányok terén. Nem tudom leírni, hogy Georg milyen típusú lányokra bukik, még talán a sajátomat se tudom. Mikor ránézünk valakire, akivel vagyunk,  aztán különbségek vannak: barnák, szőkék, feketék.