Pénteken végre jelentette meg új albumát, a „Zimmer 483” –at a Tokio Hotel. Márciusban kezdi a nagy Európai Turnét a négy fiatal rock zenész. Egyik német előadó sem ért el ekkora sikert. De az új albummal még többet akarnak.

„A világ vége felett”, és talán még ezen is túl. A második album címe, „Zimmer 483” értelmezhető mindannak a mércéjének, ami még jön. A négy srácot, az új album, ami némileg kötődik debütáló albumukhoz a „Schrei” –hoz,  a komolyabb rock együttesekhez hasonlóan fogják elismerni.

RP: Nagy volt az elvárás tőletek?

BILL: Magunk csináltuk és nyugodtak voltunk, és semmi mással nem kellett törődnünk, így a kezdetektől fogva nem volt nyomás. Nem volt hivatalos dátum, hogy mikorra kell befejezni az albumot. De hamar be akartuk fejezni, hogy mindenki boldog legyen.

RP: Az album neve „Zimmer 483”. Ez mit jelképez?

BILL: Ez egy szoba száma Spanyolországban, ahol tavaly nyáron voltunk nyaralni és ahol az új dalokat írtuk.

TOM: Végül is csak egyet, egy dalt írtunk itt.

GEORG: Mikor visszajöttünk mindenki azzal kezdte, hogy hogy nem vagytok barnák. Zeneileg, az album hangzása sokkal rockosabb és keményebb lett. A dalok tele vannak gitárral. Valahogy a hangzásuk melankolikus és sötét, és a szövegek is nagyon pesszimisták.

BILL: Az első benyomás, hogy gyors. De mikor másodjára hallgatod, eljut hozzád is az üzenete. Például az „Übers Ende der Welt” arról szól, hogy milyen izgalmas volt számunkra az elmúlt év és ezzel akarunk bíztatni másokat arra, hogy legyenek boldogok.

TOM: A dal bátorítani akar. Valójában sötéten hangzik, mert Bill hangja sokkal mélyebb összehasonlítva az előző albummal.

RP: Milyen témákról énekeltek, és kiket akartok bátorítani?

BILL: Nos, azért van, mert az emberek közül nem mindenki olyan szerencsés mint mi. Például a posta ládánk tele van olyan levelekkel amiket a rajongóink írtak arról, hogy a szüleik válnak vagy szét költöznek és ehhez hasonló dolgok. És ezért akarunk segíteni a dalainkkal, hogy valahogy jobb legyen nekik.

RP: Mi őrjít meg vagy idegesít titeket a sikerben?

BILL: A paparazzik. Nagyon az idegeimre mennek.

TOM: Még a pékségbe se tudunk normálisan lemenni.

RP: Mennyi szabadidőtök van?

BILL: Nagyon kevés. De ha valamelyikünknek szüksége van egy kis pihenésre vagy szünetre, az nem probléma. Ilyenkor egy pár napra haza megyünk. Néha az a vágyunk, hogy ne legyen többé erőnk.

RP: Mindenkinek szüksége van erőre az érettségihez. Georgnak és Gustavnak már megvan. És mi a helyzet veletek Bill és Tom?

TOM: Ez most egy szép álom. Az iskola egy teljes idős állás, akár csak a zene. (Hát ez nem is Tom lenne J)

BILL: Szóval nincs időnk, hogy befejezzük.

RP: Hogyan jártok iskolába, ha mindig távol vagytok?

BILL: Távoktatással. A tananyagot postán vagy interneten keresztül kapjuk. Megcsináljuk készre a feladatokat, és aztán visszaküldjük.

RP: De akkor remélhetőleg megszerzitek az érettségit?

BILL: Igen. Senki nem tudja azt mondani, hogy a zenélés örökké tart. Jól jön az, ha vissza kell vonulni.

RP: Bill és Tom egymás ellentétének tűnik. Teljesen különböztök?

BILL: Talán több hasonlóságunk van, mint különbségünk.

TOM: A gondolataink és az álmaink nagyon gyakran azonosak. És a karakterünk is hasonló.

RP: Rátok nézve, nem egészen. Milyen különbségeitek vannak?

TOM: Teljesen különbözik a zenei ízlésünk. Én jobban szeretem a hip – hopot. Bill a rock zenét szereti jobban. És nem egyezik az ízlésünk a lányok terén.

BILL: Oh. Nagyon különböző típusokat szeretünk.

TOM: De ezekből nincs vita. Bill se lesz majd olyan savanyú, ha megtalálja a megfelelő lányt. (J)

RP: Mi tesz titeket sikeressé?

BILL: Szerintem a korunk miatt van. Ugyanannyi idősek vagyunk, mint a rajongóink.

RP: A siker miatt irigyek rátok az emberek és gúnyolnak titeket? Hogy birkóztok meg a kritikákkal?

BILL: Az együttes már hét éve fennáll. Mikor „Devilish” néven játszottunk kis clubbokban, az emberek azt gondolták, hogy jók és rosszak vagyunk abban az időben. Mi ugyanazok vagyunk. Nemrégiben voltunk egy „Gúny magazinban” (Satire = Gúny). Viccesnek találtuk. Semmi sem tud kikészíteni minket.

RP: Hogy néz ki egy nap a Tokio Hotelben?

BILL: Ma fél kilenckor keltünk. Ez szörnyű számunkra. Nagyon későn kelők vagyunk. Aztán többi körülbelül ugyanúgy történik, mint minden nap. Megjelenések, interjúk, sok repülés és hosszú kocsikázások. Néha egy nap három városba is járunk.

RP: Márciusban indul a nagy Európai Turné. A népszerűségetek egyre nő. Merre felé mentek?

TOM: Sok helyre megyünk külföldön. De először, sikeressé kell tennünk ezt a turnét.

RP: Bill, mennyi időbe telik, míg elkészíted a frizurád? Sokáig tart?

GEORG: Nem tart sokáig, mert így néz ki.

BILL: Valamivel több, mint fél óra.

GEORG: Addig vehetek egy hosszabb fürdőt… (J)